Az ágy feletti égősor sárga fényében figyelem Rina alvó alakját. Olyan törékenynek tűnik, amikor alszik. Magzati pózban fekszik a lábaim között. Miközben figyelem őt azon gondolkodom, hogy egy pár perc, milyen könnyedén megtud változtatni mindent... Olyan, mintha egy nagy káosz lenne bennem, egyik részem arra vágyik, hogy Rosa feküdjön most a lábaim között, emberi alakjában. Egy másik részem elégedett a helyzettel, hiszen az első illatfoszlány óta vonzódik a lányhoz, akarja őt úgy ahogy van, legyen ő farkas, párduc vagy ember. A maradék részem az a néhény százalék már nem tudja valójában, mit is akar.
Az ölembe szunnyadó lányról az asztalon elrohadt rózsára téved a tekintetem, ami csak még inkább nyomatékosítja bennem: döntenem kell. Mivel nem lehet az enyém, mint a kettő. Már ha Rosa még mindig engem akar egyáltalán. Na, jó nem áltathatom magamat, Rosa farkas és a farkasok csupán egyszer döntenek.
-Mmm... - Rina halk hangjára, kapom fel a figyelmemet. Hirtelen bizsergető érzés fut végig a combomon, lenézek rá, s csak akkor látom, hogy kiengedte a karmait, s azzal akaszkodik gyengéden belém, kezemmel simogatni kezdem a fejét, mire ő dorombolással válaszol. Mintha csak egy kiscica feküdne az ölembe. Aranyos. - Mmm.. ne hagyd abba. - motyogta amikor egy pillanatra abbahagytam a simogatást.
Az ajkaim mosolyra húzodtak, mert régen éreztem már így magamat, most egészen olyan, mintha nem lennék egyedül.
YOU ARE READING
Farkasbőrben
Werewolf"Ismét hallom, azt a rekedtes keserű hangot suttogni a fülembe. Először nem tudom kivenni a szavakat, nem tudok koncentrálni: fázom. A hang lassan erősödik és egyre hangosabban hallom, majd végül sikerül megértenem, azt az egyetlen szót, melyet mind...
