Rina nem ment messzire, bár napokig nem mutatkozott. Most ott ül e helyén, és könnyedén társalog a többiekkel. Talán nem voltam elég meggyőző? Vettem egy mély lélegzettet és igyekeztem lenyugodni, miközben a levegő fokozatosan áramolt ki a tüdőmből. Megindultam a padsorok között, átléptem az eldőlt táskákat, a keresztberakott lábakat, majd beültem Rina mellé. Aki ebben a pillanatban felém fordult és magabiztos mosoly terült el az arcán.
-Szia Markus! Hogy telt a hétvégéd? Hmm? Te megtudtad oldani a matekfeladatot? A lányokkal éppen azt próbáljuk megoldani, nincs esetleg valami ötleted...
-Fejezd ezt be Rina... - sziszegtem a fogaim között - rohadtul nincs kedvem hallgatni, ezt a hülyeséget!
-A matekfeladatra gondolsz? Akkor ezek szerint sikerült megoldanod? - folytatta ugyanolyan lelkesen, mit sem törődve velem.
-Neked kimosták az agyadat a hétvégén vagy mi? Nem ebben egyeztünk! - mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.
-Mégis miért viselkedsz, így velem? - kérdezte ártatlan tekintettel. Ha így folytatja a végén, még csúnya véget érhet..
-Én a helyedben békén hagynám Markust.. - fordult hátra az előttünk ülő Thomas. Mire teljesen ledöbbentem, hiszen az idejét sem tudom, mikor beszélt velem utoljára. - ... tudod, nem mindenki dől be az ártatlan tekintetednek.
-Nektek meg mi bajotok van? - nyávogta sértődötten.
-Hát tudod cicuskám, nagy bátorság kell ahhoz, hogy szembeszállj a Felvigyázónkkal. - ezt most jól hallottam? Mégis honnan tud minderről Thomas. És ahogyan látom nem csak nekem esett le az állam, Rina is visszafogta magát. - Ohh Markus.. akkor este nálatok? - célzott arra, hogy erről még dumálunk.
-Persze, nem felejtettem el. - feleltem, majd beleöklöztem, a már felém emelt öklébe.
YOU ARE READING
Farkasbőrben
Werewolf"Ismét hallom, azt a rekedtes keserű hangot suttogni a fülembe. Először nem tudom kivenni a szavakat, nem tudok koncentrálni: fázom. A hang lassan erősödik és egyre hangosabban hallom, majd végül sikerül megértenem, azt az egyetlen szót, melyet mind...
