Kinyitottam az ajtót és ott állt.... ajaj. Most mit csináljak? 😷😷
-Kérlek ne csináld ezt!-mondta kétségbe esett hangon.
-De muszály! Sajnálom!-mikor ezt kimondtam Jack már az orrom előtt termett.
-Nem muszály mondta szinte már a számba.
-Ne csináld ezt Jack. Nem lehet.
-Miért? Én szeretlek,te szeretsz. Akkor?
-Anya és apád.-mondtam a földet pásztázva.
-Nem kell rola tudniuk.-mondta miközben keze felcsusszant a nyakamra.-Én szeretlek kicsim.
-Én is de nem fogok anyának hazudni. Ezt igy nem lehet tovább.-mondtam miközben ajkait néztem. Mert nem tagadom igen is kivánom de nem lehet. Ezt viszont ő is észre vette és neki esett ajkaimnak. Én hülye meg hagytam. Ráadásul vissza csókoltam. Annyira hülye vagyok. Viszont már annyira kivántam. Mikor elváltak ajkaink bele néztem a szemébe és nem birtam magammal de uralkodnom kellett. Lassan hátrafele toltam majd eléptem tőle.
-Nem szabad.-mondtam lassan majd becsuktam az ajtómat. De nem birtam sokáig. Neki döltem az ajtónak és elkezdett folyni a könny a szememből. Gondoltam áthivom Kingát vagy Henit de egyszerűen nem ment. Végül arra jutottam hogy elmegyek sétálni. 6 óra van. Holnap suli. Mostanában elég hűvös az éjszaka ugyhogy felvettem egy sima fekete farmert meg egy pamut vastag szőrös hosszú újjut....felkaptam a fehér conversem meg hoztam a telom és kimentem az ajtón. Bezártam és elindultam...valamerre. Fejben még a parkos szitun gonfolkoztam ugyhogy végül ott lyukadtam ki...a parkban. Miközben az eggyik padon ültem észre vettem valakit. Először megilyedtem. De aztán felismertem Tom volt az. Az eggyik osztály társam. (Thomas Black)
-Tom!-kiabáltam oda. Ide nézett és elindult felém.
-Szia Bella. Mizujs?
-Semmi. Kijöttem friss levegőt szivni.-mosolyogtam rá.-és te?-kérdeztem.
-Én is kijöttem kicsit sétálni. És mi van Jackel?
-Ne is kérdezd!-mondtam gondterhelten.
-Mi történt?-kérdezte. Én pedig elmeséltem neki. Igen! Tom pontosan az az ember akinek mindent elmerek mondani! Mert tudom hogy nem mondja tovább. Benne biztosan bizom. Végig hallgatta ugy hogy egy szót sem szolt. Miután befejeztem Tom rám nézett.
-Figyelj! Ebbe én nem akarok beleszolni de egyrészt az is igaz hogy a szüleitek nem örülnének de másrészt meg nem vagytok vérrokonságban ugyhogy nincs akadálya.
-Tudom...😔 Csak anya,meg az apja. Nem akarom hogy őt vádolják esetleg hogy ha kiderül.
-Ez teljesen érthető.-ezután elkezdtünk sétálni mert ülve már fáztunk. És igy folytattuk.
-Nem hiszem hogy haragszik. Jacob nem az a fajta. Inkább dühös magára meg az apjára és egyben szomorú.
-Értem... azért félek hogy csinál-e valami hülyeséget.
-Ez érthető hisz ahogy mondtad te még szereted. Csak nem akarsz bajt neki.
-Pontosan.
Még beszélgettünk egy kicsit utánna elköszöntünk és mindketten haza indultunk. Tomi nagyon megértő volt. Szeretek vele beszélgetni. (...) Haza fele megcsörrent a telom.
<< Kinga >>
Basszus! Kiment a fejemből hogy Kinga mondta hogy átjön. Felvettem.
-Te lány. Már majd' 15-20 perce itt állok és arra várok hogy beengedj! Csöngettem, dörömböltem,kopogtam is.
-Bocsi Kinga. Elfelejtettem mert közben történt valami és lejöttem sétálni és találkoztam....-de nem tudtam befejezni.
- Siess haza és mindent elmesélsz.-mondta és lerakta. Tudom hogy picit rosszul esett neki de ezt imádom benne a legjobban. Mindig nyugodt és mindig az érdekli a legjobban hogy mi van velem mi történt. Kétségtelen... ő a legjobb a világon. Szinte futó lépésben siettem haza. Mikor a házhoz értem megöleltem Kingát és szapora bocsánatkéréseket zúditottam rá. Kinyitottam az ajtót és bementünk. Negyed óra mulva forró csokival a kezünkben ültünk a kanapén és halk zene szolt a hátérből. Miután elhelyezkedtünk elmeséltem Kingának mindent onan hogy megérkeztem anyához 2-kor...egészen odáig hogy nem rég felhivott. Szó nélkül hallgatta végig az egészet és miután befejeztem még mindig emésztgette a hallotakat. Aztán végre megszolalt.
-Huh.-igen csak ennyit tudott mondani. Ahogy igy belegondoltam én is csak ennyit mondtam volna.
-Ja.-mondtam elgondolkozva.
-Figyelj! Ez nagyon komplikált dolog.. mert egyrészről igaz hogy a szüleitek haragudnának,másrészt meg nem vagytok rokonok...semennyire tehát nem lenne baj!
-Miért van az hogy mindenki ezt mondja? Ettől nem lesz jobb mert ugyan ugy nem szeretnék neki rosszat... -néztem rá szomoruan.
-Tudom... De szerintem ha titokban tartjátok akkor sikerülhet. Hisz külön házad van.
-Anya már multhéten szóba hozta hogy költözzek haza.
-És ezek után haza akarsz költözni? Csak mert gondolom ha nem nálad akkor ott fog lakni Jack is.
-Ha azt akarom hogy anyáék még gyanut se fogjanak akkor el kell viselnem és valahogy vissza kell magam fogjam.-mondtam szomorkásan.
-Hát hajrá. De azt tudd hogy Jack nagyon szeretett...
-Tudom.-mondtam miközben a padlót pásztáztam.
-És mi lesz ezzel a házzal?
-Még nen tudom. Lehet hogy megtartom hogy legyen hova menni ha kiakadok vagy ilyesmi de lehet hogy eladom.
-Értem. Bár a te helyedben nem adnám el.
-Én is ezen gondolkoztam-mosolyogtan rá. (...)
-Én viszont megyek mert már későre jár és holnap suli.-szólalt meg hirtelen Kinga.
-Rendben. Aludj jol. Holnap tali.
-Rendben. Jo éjt.
Bezártam az ajtót és felmentem. Gyors lefürödtem és bebujtam az ágyba. Bár még 2 órán keresztül forgolodtam de sikerült elaludni.
Reggel dörömbölésre keltem. Először nem fogtam fel hogy mi van aztán rájöttem hogy az ajtónkon dörömbölnek. Lassan felkászálodtam és lementem. Kinyitottam az ajtót és ijedségemben(nem tudom h h kell irni 😅)még ugrottam is eggyet. Merthogy az ajtóban Jacob állt tiszta karikás szemekkel össze kócolt hajjal és büzlött....a piátol.
-Jack te leittad magad...
-Az nem számit! Az számit hogy szeretlek és nem hagylak el.
-Jack ezt már megbeszéltük.
-Nem érdekel.-vitte feljebb a hangját.-Én azt mondtam hogy szeretni fogsz.-mondta kicsit dühösebben.
-Jack én szeretlek csak nem lehetek veled.-mondtam már a sirás határán.
-Nem érdekel. Velem leszel.-mondta miközben a derekamnál oda rántott és magához szorított. Én pedig csak a falakat képleltem. Ekkor Jack erősen megfogta az államat és maga felé forditott.
-Nézzél rám.-mondta és egyre erősebben fogta. Már fájt.
-Jack ez fáj...-mondtam miközben legördült egy könny csepp.
-Nem baj! Bűnhődj!-mondta miközben a keze lecsúszott a torkomra. Nagyon erősen szoritotta. Egyre kevesebb levegőt kaptam. Már patakokban folyt a könnyem amikor Jack a szemembe nézett és.....
~Kövi rész! Remélem tetszik ❤❤~
