Az ajtóban viszont nem várt meglepetés fogadott...
Az ajtóban Jack állt egy óriás csokor vörös rózsával.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem miközben oda értünk az ajtóhoz.
-Hozzád jöttem. Engem nem érdekel hogy apáék össze háasodnak. Veled akarok lenni. Szeretlek szerelmem.-nézett rám meggyötörten. Szemei alatt fekete karikák húzódtak ami azt jelentette hogy nem sokat aludhatott az éjjel.
-Menny el kérlek.-mondtam remegő hangon. Bár legszivesebben a nyakába ugrottam volna és megcsókoltam volna. De tudtam nem lehet. El kell felejtenem.
-Bella...
-Nem Jack. Menny el.-kikerültem és Henivel eggyütt beléptünk a házba majd bezártam az ajtót.
-Mi volt ez?-nézett rám Heni. Úgy döntöttem beavatom hisz ő a legjobb barátnőm. Úgyhogy elmondtam neki mindent.
-Kérsz kakaót?-kérdeztem a konyhábol.
-Igen. És akkor ti már az előtt eggyütt voltatok hogy anyudék bejelentették hogy szeretik egymást?
-Igen.
-Es ezt miért nem közöltétek velük még aznap.
-Nem tudom. Kétlem hogy ez bármin is változtatott volna.
-De lehet hogy mégis.
-Kétlem. De mindegy is. Tovább kell lépnünk mindkettőnknek. Lehet hogy az lenne a legjobb ha eladnám ezt a házat, vissza költöznék anyához és megpróbálnék vissza rázódni a minden napokba.
-Vagy ha szeretnél hozzám is jöhetsz mig ugy nem érzed hogy vissza tudsz térni ebbe a légkörbe.
-Ez nem is rossz ötlet. - mosolygok rá Henire.
-Nah látod.
Az esténk további része abbol telt hogy össze pakoltuk a legfontosabb cuccaimat és aztán nutellával meg oreoval egyetemben fel ültünk az ágyamra és csak ugy beszélgettünk, nosztalgiáztunk, röhögtünk. Aztán valamikor hajnal 4 fele kidöltünk.
Másnap
Átpakoltunk Henihez meg beszaladtam anyához szólni hogy mi hogy merre de siettem is el mert nem akartam össze találkozni Jackkal.
Aztán elmentünk sétálni Henivel.
-Figyu... - fordultam Heni felé.
-Hmm?
-Lehet hogy haragudni fogsz de arra gondoltam hogy elutazom.
-Hova?
-Külföldre. Itt hagyom a sulit és megyek dolgozni. 16 évesen megoldható. És ugy Jack is biztos elfelejt én is megnyugszom. Mondjuk 2 év múlva vissza jönnék.
-De... Itt is meg tudsz nyugodni. És Jack is majd el felejt.
-Nem. Mert ugy is össze fogunk találkozni és nem fog menni se neki se nekem.
-De... - nézett rám könnyes szemmel.
-Jahj istenem tudod hogy imádlak. És hogy sosem felejtelek el. És azt is hogy tartanánk a kapcsolatot!!!
-Tudom de annyira fogsz hiányozni.
-Te is nekem! De ígérem hogy vissza jövök! ❤️
-Esküszöl?
-Esküszöm.
Heni a nyakamba borult és jó erősen magához ölelt. Erre engen is elfogott a sírás. Ugyhogy egymás kedvére sírtunk az eggyik park közepén.
Aztán haza caplattunk anyához és közöltem vele. Ő is megsiratott de nem hátráltatott. Elő vettem az ÖSSZES megtakarított pénzem ami nem is volt kevés mert gyüjtögettem. (szülinap, névnap, karácsony stb.) És meglepetésemre anya is hozzájárult nem kis összeggel. Ugyhogy mehettem pakolni. Minnél hamarabb itt akartam hagyni ezt az emlékekkel teli közeget. Összepakoltam a legeslegfontosabb cuccaimat Heninél és haza vittem. Anya telefonált hogy mikor megy a legközelebbi gép Londonba. Holnap reggel 9:35-kor.
Ezután minden úgy megváltozott. Olyan fura érzés vett körül... Az az érzés hogy most elmegyek egy idegen országba. Egy idegen környékre. És megpróbálok elhelyezkedni egyedül 2 évre. Anyáéknak nem akartam mondani de az is eszembe jutott hogy csak látogatóba jövök majd haza. Hisz ha felépítek valamit 2 év alatt azt nem fogom csak úgy ott hagyni. De ezt nekik még nem kell tudni... Este Heni mindenféleképpen itt akart aludni hogy holnap kikisérhessen a reptérre.
-Te tudsz aludni?-fordultam Heni felé mikor már egy ideje feküdtünk az ágyban.
-Nem.-fordult felém.
-Hiányozni fogsz... - mondtam könnyes szemmel.
-Te is... - nézett a szemembe párás tekintettel.
Valamikor éjfélkor egymást átkarolva aludtunk el.
Reggel
-Indulhatunk? - kérdezte anyu.
-Igen persze. - kiabáltam a szobámbol ahol mégegyszer utoljára körbe néztem... Hiányozni fog... Aztán leszaladtam. Felkaptam a tatyómat és kiléptem a házbol. Megcsapott az az elkeserítő érzés hogy sokáig nem fogok haza jönni. Aztán beültem Heni mellé a kocsiba.
-Segíts létszi.-Szóltam Heninek mikor egyedül nem tudtam fel tenni a szallagra a csomagomat. Feltettük majd egymásra néztünk és egyszerre tört ki belőlünk a sírás és egymás nyakába borultunk.
-Ígérd meg hogy vissza jösz.
-Megígérem.
-Eskü?
-Eskü. - mondtam miközben magamhoz szorítottam. Oda sétáltam anyuhoz és nagyon nagyon szorosan magamhoz öleltem.
-Hiányozni fogsz kincsem.
-Te is anyu.
Elengedett majd mélyen a szemembe nézett.
-Ezt apáddal anno még a 18. szülinapodra tartogattuk de azt hiszem eljött az idő hogy oda adjam.-egy szatyrot nyujtott át.
-Azt szeretném ha a gépen néznéd meg mi van benne.
Csak bólintottam. Mégegyszer mindenkit jo szorosan megöleltem és elmentem becsekkolni. Már most iszonyatosan hiányzik minden és mindenki. Még Jack is...
Becsekkoltam és felszálltam a gépre ami pontosan 2018.05. 11. 9:35-kor felszállt és elindult London felé. Számomra pedig egy új élet felé.
Nah sziasztok. Sajnálom hogy ilyen sokáig tartott. Csak elősször le kellett törölnöm az alkalmazást mert belassult a telefonom. Aztán nem volt telefonom. Most pedig új telom van ezálltal be kellett rendezkedni meg meg kellett szokni. De mostmár itt vagyok és nyári szünet lévén teljes erő bedobással folytatom a sztorikat. És lehetséges hogy nem soká jön egy új sztori is. 😉❤️
Puszi szere Csami
