-Bella Wattson!-ordított fel a behatoló.
••••••••••••••••••
Amint meghallottam a kiabálást egy fokkal nyugodtabb voltam. Leszaladtam a lépcsőn.
-Anya!-indultam meg felé boldogan mosolyogva. De féluton lehervadt a mosoly az arcomról és a boldogság is elillant amikor meg láttam hogy anya nem örül ennyire nekem. Itt valami baj van.
-Kislányom! Mi a francot képzelsz te magadról?
-Hogy mi??-lepődtem meg hirtelen az indulatosságán.
-Meg kéne magyaráznod egy két dolgot.
-Mit?
-Mondjuk hogy mi a fenét csókolgatod a "tesódat"?-ordította miközben hüly idéző jeleket mutatott.
-Ja. Hogy azt.-értettem meg mire céloz anyám. Ugy gondoltam ez nem csak az én saram. Úgyhogy arra gondoltam lehivom Jackot is.
-Jack gyere le.-kiabáltam fel.
-Óooo hogy itt van.-lepődött meg anyám.
-Hello.-köszönk Jack.
-Hallgatom.- mondta anyám. És elmeséltünk neki mindent az elejétől fogva egészen a végéig. Volt hogy mosolygott és bólogatott de olyan is volt hogy ciccegett és rosszalóan nézett.
-Gyerekek...ez mind szép és jo...és még támogatnám is ha...-és itt elakadt.
-Mi ha?
-Ha Jacob apja nem kéri meg a kezem...
-Hogy mi???-akadtam ki egyből.
-Megkérte a kezem.-mondta anyám ujra hatásosan hátha a nyakába ugrom hogy úristen. De ez elmaradt.
-Ezt nem mondod komolyan.-mondtam még mindig dühösen és csalódottan.
-De.
Jackre néztem. Tudtuk hogy nehéz lesz. De ha anya feleségül megy Jack apjához akkor teljesen törvényellenes lesz a kapcsolatunk. És végleg szét kell menjünk. Jack rákulcsolta ujjait az enyémekre. Felemelte adott rá egy csókot. Elengedte,felállt majd az ajtóhoz lépett.
-Szeretlek Bella.-mondta majd kilépett.
Ahogy becsukta maga után az ajtót azonnal könnyek gyültek a szemembe. Már most hiányzott.
-Hihetetlen vagy!-üvöltöttem anyámnak. Teljesen magmba roskadtam és zokogtam. Megint elveszítettem. Elveszítettem a legfontosabb embert számomra. Anya felállt es az ajtó felé sétált.
-Ugy van! Menny csak el. Ide jössz tönkre tenni az életem majd elsétálsz mintha ott sem lettél volna és éled a saját életed amiben nem számít a saját lányod boldogsága. Köszönöm. Tényleg a világ legjobb anyja vagy. Hah.-mondtam sírva és nevetve egyszerre.
-Igazad van lányom... Egy tapló vagyok. Csak hogy ez a tapló egész életedben a gondodat viselte és boldoggá próbált tenni. És most ez a tapló meg találta a boldogságot egy férfiben...erre már ezért is szar vagyok. Tudom.-mondta az egészet kesereű mosollyal a száján majd kiment az ajtón. Újra össze rogytam és szó szerint bőgtem. Csak ugy ömlöttek a könnyeim.(...) Azt hittem Jack estére vissza jön de nem jött. Remélem nem tett semmi rosszat...
Lassan felkászálódtam az ülőről és elindultam a hálószobámba. Semmi erőm nem volt ahoz hogy fürdödjek ugyhogy befeküdtem az ágyamba és oldalra fordultam. Reflexből átkaroltam volna Jacket de nem volt ott. Ettől újra rám jött a sirhatnék és megint bőgtem. Hurrá. Sirás reloaded... Álomba sírtam magam.
Jack áll előttem. Úgy megörültem neki hogy elindultam felé. Viszont hirtelen meg látom nem sokkal mellette anyát. Ne már...most ha oda megyek Jackhez akkor anya megharagszik. Ha anyához megyek akkor Jack haragszik meg. Vagy még rosszabb. Egy óriási homokóra pergett a szemem előtt és ahogy telt az idő úgy halványult anya és Jack is. Neee! Ilyet senki nem tehet velem. Hogy kérheti bárki is hogy válasszak? Úristen mindkettő mögött megjelent egy fekete ruhás alak és elindult feléjük. Ahj istenem mindeggyikőjüjet szeretem. Ilyet nem kérhetnek tőlem...
Úristen! Mit csináljak? A picsába is. Mindjárt oda érnek a fekete ruhás emberek...
El kell indulnom. Gyorsan mérlegeltem a dolgokat és cél egyenesen elindultam. Remélem jól döntöttem.
~Hali. Késve de itt a kövi rész. Remélem tetszik! Jo olvasást!
Szerintetek melyikőjükhöz megy oda Bella? Szavazzatok.
Anyja
Jack
Puszi ❤~
