Gyorsan mérlegeltem a dolgokat és cél egyenesen elindultam. Remélem jól döntöttem.
Elindultam anyukám fele. Hisz ha jól belegondolunk. Azért mégiscsak ő nevelt fel minket és ő sokkal fontosabb bárkinél is. Odaértem hozzá és átöleltem közben fél szemmel láttam ahogy a fekete ruhások odaérnek Jackhez. Szépen lassan halványulni kezdett a szemeim pedig könnyekkel teltek meg majd...
A szobámban keltem. Csapzottan és leizzadva. Felültem miközben folyton az ismétlődött a fejemben hogy ez csak álom volt. Nem hiszem el hogy álmaimban is ez kisért. Valamit tennem kell. (...) Mivel vissza aludni már nem tudtam így lementem a konyhába és készítettem egy kávét meg elővettem a gabonapelyhet és reggeliztem. Ezután felmentem és letusoltam,hajat mostam. Mikor kész voltam hajamat belecsavartam egy törcsibe és elmentem keresni valami ruhát.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felöltöztem majd elmentem megszárítani a hajamat.Kifésültem és hagytam hogy a vállamra omoljon. Feltettem egy kis sminket és visszamentem a szobámba. Mivel eleg korán volt még (6:13) így leültem a gépem elé.(...) 7:00-kor kikapcsoltam a gépem,felkaptam a tatyóm és indultam is. Nem volt kint se hideg se meleg így a fekete bőrdzsekimet vettem fel. Iskola fele menet zenét hallgattam ezért eléggé szivrohamot kaptam mikor egyszer csak valaki a kezem után kapott. Ugrottam eggyet majd szembe találtam magam az "elrabolni akarommal". De szerencsére azonnal meg is könnyebültem egy kicsit mert csak Jack volt. Ennek ellenére kirántottam a kezem maxra tekertem a zenét és tovább indultam. Nagyon nagyon nehezemre esett ezt tenni de muszáj volt. El kell felejtenem. Nem csinálhatjuk tovább. Nem lehet. Nem helyes. Anyu és az apja nem soká összeházasodnak...nem tehetem ezt anyuval. Ezekkel a gondolatokkal tartottam magam ahoz amit elhatároztam és a suli felé "meneteltem".(...) -Bella!-ugrott a nyakamba Heni. Mosolyogva vissza öleltem majd mikor elváltunk egyből lefagyott a mosoly az arcomról. Ránéztem Henire aki elkenődött szemfestékes,és vörösre sírt szemekkel állt előttem. Csak meg fogtam a kezét és a lány mosdó felé húztam. Nem is tudtam mit kérdezzek. Oldva a feszültséget elkezdtem lemosni Heni sminkét és vártam hogy ő nyisson. -Elmegy...-kezdte halkan. Nem szóltam semmit. -Elköltözik...-folytatta. Még mindig nem szoltam semmit pedig engem is kezdett folytogatni a sírás attol függetlenül hogy nem tudtam kiről volt szó. Ahha. 2 másodpercen belül meg tudtam és onantól én is kezdtem gyengülni érzelmileg. -Kinga...-mondta ki. És itt bennem is egy világ omlott össze. Bár nem akartam ki mutatni de egy két könnycsepp nekem is legördült az arcomon. Szorosan megöleltem majd helyre tettem a sminkjét. (...) Ez az egész reggeli incidens rányomta a bélyeget az egész napunkra. Nem nagyon beszéltünk csak úgy voltunk.(...) Miután végre vége lett az utolsó óránknak is,megbeszéltük Henivel hogy átjön. Elindultunk haza. -Hiányozni fog...-szólalt meg hirtelen Heni. -Nekem is... De nem tudunk ellene tenni. Így alakult. Majd telefonálunk neki.-mosolyogtam rá bíztatóan. Bár én is elég magam alatt voltam hisz tudtam azzal hogy Kinga elmegy azzal eggyütt a barátságunk is oda. Talál magának új barátokat és el fog minket felejteni. Heti egy telefonnal nem lehet helyettesíteni azt aki itt volt. Ennek mától vége. Ezzekkel a gondolatokkal baktattunk haza hozzám. Az ajtóban viszont nem várt meglepetés várt...
