Sárkánylány: visszatérő emlékek

Drakon hibbanton

Már majdnem egy éve élek Hibbant szigeten. Sokszor látogattam meg Avatart és a többieket, de ez nem volt ugyan az, mintha még mindig ott élnék. Hogy hogyan váltunk el? Nos eléggé nehezen, mivel nagyon szerettük egymást- már akik ugye- és Avatar nem akarta elengedni az egyetlen "gyermekét". De itt vagyok és nagyon jól érzem magam. Annyiszor mehetek el felfedezni és annyi időre, amennyire akarok. Ennek persze Hablaty eléggé örül, mert ha találok új sárkányt, akkor ő utánam jön. Már szinte testvérként bánunk egymással... De Asztrid... Mit is mondjak... Nos ő marad hű önmagához, és ugyan úgy kutat utánam. Szerintem ez nektek nem meglepő. Ma épp felfedezni indultam volna. Igen volna, mivel Takonypóc szokásához híven feldühített. Ezért mentem hordót pusztítani a sárkány suliba. Nem sokkal később megjelent Halvér.
- Szia!- szólalt meg, de mérgemben feléhajítottam egy fejszét.
- Bocs ne haragudj!- rohantam a rémült fiú felé.
- Semmi gond. Csak azért jöttem, mert Drakon most érkezett a szigetre. Téged keres.
- Mond meg neki, hogy rögtön megyek, csak még lezúzok pár hordót.
- Takonypóc?
- Teli találat.- mondtam, miután kivettem a fejszét a falból és nekidobtam egy félig szétroncsolt hordónak és a fiúnak is feleltem vele.
- Akkor talán megértő lesz. Mivel azt mondta, hogy NAGYON fontos...- hangsúlyozta ki a nagyon szót.
- Miért nem ezzel kezdted?!- emeltem fel a hangom, majd teljes erőmből futottam ki az arénából. Lihegve értem oda Drakon elé.
- Sárkánylány.
- Drakon.... Mi... volt... az... a... nagyon... fontos... dolog?- kérdeztem még mindíg lihegve.
- Elég messze innen megtámadtak egy sárkány szigetet. Emlékszel a Belúga öbölre?
- Igen. Nincs túl közel. - feleltem.
- Onnan észak felé még három sziget.
- Akkor az hosszú út lesz. Vihetek magammal valakit?
- Nem. Fő a biztonság. Ha többen mentek az veszélyt jelenthet. Ezek a vadászok veszélyesebbek, mint a többi.
- Olyanok, akik a titán Fanyesők szigetén is voltak?
- Igen. Pontosan olyanok.
- Akkor óvatosnak kell lennünk. Mikor induljak?
- Amilyen hamar csak tudsz.
- Oké. Akkor fél óra múlva.
- Ennyire nincs semmi dolgod itt?
- Nem csak menekülök Takonyfej elől.
- Sok sikert! Akkor fél óra múlva a hajó dokknál.- az arcán egy sunyi mosoly húzódott el.
- Héj S!- Hallottam meg Takonyfej hangját. Ez egy hosszú fél óra lesz...

A végén annyira nem lett hosszú, mert öt perc után begyújtottam a fiú alá. Most úton vagyok a Végzetkanyon felé az uticélomhoz.
- Na mi legyen pajti? Levágjuk az utat?
- Te is tudod, hogy arrafelé rengeteg vihar van. Életveszélyes.
- Na mivan csak nem nyuszi vagy?
Szikra fújt egyet, majd irányt váltott. Eleinte tiszta volt az ég, de nem sokkal később elkezdett felhősödni a végén pedig kitört egy nem éppen gyengének mondható vihar.
- Én megmondtam, hogy ne a rövid úton menjünk. De amilyen makacs vagy sikerült rávenned. Még egyszer viszont nem adom meg magam.- üvöltött nekem Szikra, mivel csak így hallottam, hogy mit mond annyira fújt a szél és dörgött az ég.
- Tudom és sajnálom.- ez a mondat után egy villám éppenhogy nem csapott belénk.- Igazad volt. Nem kellett volna erre jönni. Forduljunk vissza! - nem kellett kétszer mondanom. Szikra azonnal irányt váltott. Majd az előbbi újra megtörtént, viszont ez váratlanul ért minket, így én ilyedtemben leestem Szikra hátáról bele a háborgó tengerbe. A víz jég hideg volt és a hullámok pedig minimum hat méteresek voltak. Szikra próbált utánam jönni de én jeleztem neki, hogy inkább menjen segítségért, mielőtt elment ledobott nekem egy vízálló táskát (sárkánybőrből készült) én pedig belekapaszkodtam. Akkor még nem tudtam, hogy ez a helyzet milyen következménnyel fog járni...

És helló ismét sárkánylovasok! Gondoltam gyorsan megírom ebből az első részt csak nektek. ;) Szóval véleményt szívesen várok. A viszont olvasásra sárkánylovasok!