Sárkánylány: visszatérő emlékek

Egyes emlékek...

Egy órával később sem szűnt meg a vihar, inkább erősödött. Kezdtem kifáradni, valamint még a víz sem volt a legmelegebb. Ha Szikra nem tér vissza hamarosan valószínű, hogy beáll nálam a hipotermia. A hullámok egyre magasabbak voltak az erőm pedig egyre inkább fogyott. Végül a karjaim elengedték a hátizsákot én pedig a víz alá merültem. Próbáltam visszaúszni a felszínre de próbálkozásom hiábavalónak bizonyult. Végül éreztem ahogy az oxigén fogyni kezd a tüdőmben, majd elvesztettem az emlékezetem.

Egy csata kellős közepén álltam. Egy hajón, ami lángokban állt. Fölöttem sárkánylovasok csatáztak egymással és mindnek ugyan olyan képessége volt, mint nekem. Majd hirtelen egy hangot hallottam meg.
- Anabella!- kiabált egy női hang. Futni kezdtem a hang irányába, majd megláttam őt. Egy sötétbarna hajú nő volt, aki hasonlított rám. A sárkánya egy Sentinel volt. Felmásztam a nő mögé, majd felszálltunk. Néhány másodperc múlva egy fekete páncélos számomra ismeretlen sárkány állt az utunkban. Majd egy másik elkapott engem, de én kigyulladtam (??!!!) az pedig elengedett én meg a vízbe estem. Zuhanás közben, viszont megláttam a hajó címer zászlóját.

Hirtelen arra ébredtem, hogy valaki rázengem és a mostani nevem kiabálja. Kinyitottam a szemem- már amennyire tudtam- majd láttam, hogy Hablaty az.
- Tünjünk el innen.- mondtam, Hablaty enyhe mosolyal az arcán kiadta az utasítást Fogatlannak, hogy repüljön haza. Előttem pedig újra elsötétült minden.
Amikor magamhoz tértem egy ismeretlen házban voltam és egy idős nő hajolt fölém. Majd kiment az ajtón, amin túl már sötét volt. Nem sokra rá megjelent Hablaty.
- Az normális ha mindjárt szét megy a fejem?- kérdeztem félkómásan.
- Gothi azt írja, hogy teljesen normális és ez azt jelenti hogy gyógyulsz, szóval nincsen nagy baj.
- Hála az égnek.
- Hagyunk pihenni.
- Várj!- kiáltottam Hablaty után, aki már az ajtónál járt- Szikra hol van?
- Velünk együtt jött vissza. Túl zaklatott volt, ezért betettük az egyik boxba.
- Rossz döntés volt. Utálja a szűk helyeket. Mostmár inkább pihenek, mert mindjárt szét megy a fejem.- búcsúztam el. Majd át fordultam a másik oldalamra és eszembe jutott a küldetés amit kaptam, valamint az álomszerű valami, amit a fulladás szélén láttam. Ami még beugrott, az az volt, hogy a hajam színe fehér volt. Fogalmam sincs, hogy ez hogyan történhetett, de valami bent azt súgta, hogy a mostani ének nem én vagyok, és változtatnom kell. Csak az egyetlen baj az volt, hogy még mindíg nem tudom ki voltam. Majd álomba szenderültem. Az a látomás szerű dolog pedig folytatódott, csak nem ugyan ott. Visszament kicsivel korábbra. Legalábbis gondolom. Egy szigeten voltam. Gyönyörű épületek voltak és mindenki Anabella hercegnőnek hívott. De nem igazán figyeltem erre, mert futottam egy fiú elől, aki valahonnan a mostani emlékeimből ismerős volt. Majd nem figyeltem és neki rohantam valami forrónak. A tárgy a homlokomat találta el. Szörnyen fájt. A fiú odajött hozzám, és próbált megvígasztalni, de nem jött össze neki.