Sárkánylány: visszatérő emlékek

A legenda igenis létezik

A hajóról egy kiáltás hallatszott. De nem egy emberi kiáltás. Hanem egy hadat üzenő sárkány kiáltása. A fedélzeteken viszont csak emberek voltak.
- Ez nagyon nem jó! Tűnjünk el pajti!- Szikarának nem kellett kétszer mondani azonnal elindult az ellenkező irányba, de már késő volt. Szorosan mögöttünk páncélos sárkányok jelentek meg.
- Sárkánylány...- Szikra hangja félelemmel volt teli. Felhúztam a kapucnim és felálltam a sárkányom hátára. Ellenfeleink nem a legszelídebb külsejűek voltak. Engem is félelem fogott el, de ennek ellenére nem hátráltam. Igyekeztem koncentrálni, de a lovasok nem igazán hagytak. A sárkányaik állandóan lőttek Szikrára, ezzel manőverre késztetve a sárkányt. Majd egy kis lövésszünet után a kezemből egy nagy tűzgolyót lőttem üldözőinkre. Azok arcán meglepődés, majd egy gúnyos mosoly látszódott. A sárkányaikat nagyobb tempóra utasítván közeledtek felénk. Szikra megpróbált gyorsabban repülni, de túl kimerült volt hozzá.
- Ne hajtsd túl magad pajti! Még szükséged lesz az erődre.- ő pedig visszatért az előző tempónkra. A vadászok és a köztünk lévő távolság egyre csökkent. Nem tudtam mit tegyek. Féltem, hogy a meggondolatlanságom megint egy sárkányfészek és egy falu vesztét fogja okozni. De az utolsó pillanatban megjelent a felmentő sereg. A hozzánk legközelebb levő sárkányt lelőtték, majd a többi figyelmét elterelték. Viszont ők nem a Hibbantiak voltak. Ők is a valahonnan ismerős csak nem tudom honnan részlegbe tartoztak. Majd egy ismerős hangot hallottam meg. Drakon felénk siklott és megfogta Szikra testét, hogy ne kelljen tovább repülnie. Végül a Belúga öbölnél leszálltunk.
- Már nem lett volna szabad itt lenned!- förmedt rám a sárkány.
- Tudom, de csak most értünk ide. Út közben történt egy kis baleset és nem tudtunk hamarabb jönni. Így is engedéj nélkül jöttem el.
- Ugye tudod, hogy azok nem ejtenek fogjokat? Ha bármi bajod esett volna nem bocsátottam volna meg magamnak. És Avatar sem nekem. Legközelebb értesíts ha ilyen van. Rendben?
- Igen. És ne haragudj.- hajtottam le a fejem.
- Szikrával mi történt?- váltott témát Drakon.
- Egyhuzamban jöttünk ide. Kicsit kimerült.
- Ha kicsit lenne kimerülve akkor nem lennének halványak a pikkejei. - ez a mondat után jobban megnéztem Szikrát.
- Ezt nem értem. Mielőtt találkoztunk velük semmi jele nem volt, hogy kimerült lenne. - Drakon sóhajtott egyet, majd a nyakába vett.
- Elviszlek titeket valakihez, aki tud segíteni.- ezután el emelkedett a földtől, majd elindult egy bizonyos irányba, amerre nekem sosem szabadott mennem.

Pár órával később odaértünk a tiltott szigethez.
- Csukjátok be a szemetek. Ezt az utat senki sem tudhatja rajtam kívül. - engedelmeskedtünk is a sárkánynak, majd elindult a sziget irányába, amit egy hatalmas ködfal vett körül. Éreztem, hogy egy párszor kanyarodtunk, de nem tudtam megjegyezni pontosan. Néhány perc elteltével Drakon újra megszólalt.
- Mostmár kinyithatjátok.- a szemünk kinyílt, majd egy párszor pislogtam, hogy elhigyem amit látok. Azt hittem, hogy ez egy kihalt sziget, de pont az ellenkezője volt tele fákkal, virágokkal. Mintha egy mesébe csöppentem volna olyan látvány tárult a szemünk elé. Gondolatmenetem Szikra köhögése szakította meg. Drakon gyorsabban repült, majd a szigeten lévő hegy egy nagyobb barlangjába repült be. A barlang végén egy halvány kék fény látszott, de Drakon elkanyrodott egy másik irányba. Még párszor irányt váltott, majd megállt.
- Dehát itt nincs semmi.- mondtam neki, ő viszont egy -jelenleg nem tudom honnan ismerős ez a nyelv is- mondatot mondott, ebből pár szót értettem. Pl.: mester asszony, ajtó, kinyílik. A sziklafal megmozdult, majd-, mint a nagyterem ajtaja- két ajtószárnyban kinyílt. Az ajtón túl egy egyszerű szoba volt. A közepén fényt nyújtó tűzzel, az ajtótól távoleső fal pedig jégből állt, ami beengedte a fényt kintről. A szoba nem volt éppen kicsi. Belterülete akkora volt, hogy egy szikránál kétszer nagyobb sárkány el is fért volna benne. Nem messze a tűztől két köpenybe és kapucniba burkolózott alak állt, mellette egy jóval alacsonyabb 5 éves magasságával megeggyező alak volt kivehető. Drakon fejet hajtott az alakoknak én pedig követtem a példáját. A nagyobb alak egy kézemeléssel jelezte, hogy egyenesedjünk ki. Megkerülte a tüzet, majd Szikrához ment. "Testvérem" eddigre rosszabb állapotban volt, mint eddig. Szemei beestek, pikkejei teljesen kifakultak, szinte már fehérek voltak.
- Tud rajta segíteni?- kérdeztem Drakontól miközben igyekeztem vissza fojtani a sírást.
- Még menthető állapotban van, de nagyon sokat kell pihennie ez után.- szólalt meg a nő a mi nyelvünkön.- És nyugodtan mutasd ki mit érzel. Ha elfojtod azzal nem segítesz magadon.- mondta a nő, miközben rám sem nézett. Hirtelen zajt hallottam a hátam mögül. A kis alak gyorsan a nő mellé futott, majd a tűz lángjában megjelent egy szikránál kétszer magasabb hófehér sárkány. A lény meredten nézett rám. Én pedig közeledni kezdtem felé. Eleinte morogni kezdett, majd kimutatta a fogait is. Ekkor az agyam át kapcsolt sárkány módba és úgy közeledtem hozzá, mint egy sárkány. A lény nem reagált semmit. Majd a kezemet felé nyújtva megálltam. Ezt a trükköt Hablatytól tanultam még. Gondoltam most hátha beválik. A sárkány pupillái kitágultak. Majd az orrát a kezemnek nyomta, és elkezdett úgy dorombolni, mint egy macska.
- Ezt hogy csináltad?- hallottam meg a nő kérdését.
- Nem tudom. Ösztönösen jön, amit csinálok a sárkányokkal.
- Fura. Északi- szél sosem engedi másnak, hogy hozzá érjen csak nekem és a fiamnak. Még a lányomnak is alig engedi meg.- mondta a nő még mindíg elképedve.
A sárkány neve hallatán elvettem az orráról a kezem.
- A neve Északi- szél?(a sárkány a fejezet képről) Ő az a sárkány, aki szerepel a mondákban?- néztem Drakonra válasz várva.
- Igen. Ő az.
- Te Jó Ég! Alig hiszem el, hogy itt áll előttem!
- Nyugi hugi.- hallottam meg Szikra hangját. Megfordultam, majd meglepődve láttam, hogy ragyogó kövek veszik körül. De ez most nem számított annyira (igen fangörcsöm volt XD).
- Te felfogtad, hogy most mi van? Az összes legenda amit hallottunk az igaz. Minden egyes szó! Ami azt jelenti... hogy mi találkoztunk a sötét sárkánykő lovasaival.- fagytam le a mondanivalóm végére. Hirtelen a nő kiabálni kezdett. Megint azon a nyelven ami ismerős volt. És megint értettem foszlányokat belőle. Pl.: Mit képzeltél?!, megtud, végünk, ő egy átlag ember, meg hasonlók. Drakon is magyarázott valamit, de azt nem értettem. Néhány perc kiabálás és magyarázást után csend honolt a szobára. Közben odamentem Szikra mellé, aki már jobb bőrben volt. Egy kerek órát töltöttünk ott, majd Drakon kivitt minket onnan.
Akkor még azt hittem soha többé nem látom azt a mesebeli helyet.
Miután biztonságos távolságba értünk letett minket arra a szigetre, ami alattunk terült el.
- Amit ott bent láttatok el kell felejtenetek. Mintha ott sem lettetek volna. És ami még fontosabb. Nem tehettek említést sem róla.- intézte hozzánk szavait Drakon.
- Ez csak természetes.- feleltem.
- Majd találkozunk. Menjetek vissza Hibbantra. Ott a legbiztonságosabb számotokra. És pár hónapig ne menjetek a ködfalon túlra. Életveszélyes a számotokra. Főleg hogy rájuk lőttél.- nézett rám megrovóan. Hirtelen megfordult, majd a fák közül egy lovas jelent meg. A sárkánya enyhén páncélozott volt, és ugyan úgy Éj Núbia.- Ők elkisérnek titeket a sziget látóhatáráig. A biztonság kedvéért.
Elenkezni akartam, de Szikra azonnal igent mondott, majd indult volna játszani a másik sárkánnyal, de az rámordult, így letett a játékról.
- Indulhatunk?- szólalt meg az idegen lovas a kapucnija mögül. Válaszként bólintottam, majd felszálltam a sárkányom hátára.- Biztos távolságból követünk majd titeket, hogy ne vegyenek észre.- fűzte hozzá. A két sárkány egyszerre rebbent fel a felhők felé. És kezdetét vette egy unalmas utazás.

Halihó! Ahogy ígértem itt a következő rész. Remélem mindenkinek(a könyv fanjainak is) tetszett. És most nem azért, de kitettem magamért, mert több, mint 1000 szavas lett a rész ha pontosítani akarok akkor 1243 szavas. A kövi rész... nos pontosan nem tudom mikor, de igyekszem minnél hamarabb. És kitartást mindenkinek! Mindjárt itt az őszi szünet!!! A viszont olvasásra sárkánylovasok!!! Oh... majd elfelejtettem! A HTTYD 3-ról van egy új videó klip.  Hajrá nézzétek meg!