Sárkánylány: visszatérő emlékek

Sárkánybirodalom #2

Rengeteg gondolat kavargott a fejemben... nem értettem semmit. Ha ezen a helyen történt a támadás... akkor hogyan kerültem egyáltalán oda Avatarékhoz sokkal délebbre innen? Arra nem vezet egyetlen áramlat sem... Jó erre ráérek később is rájönni. Inkább örülhetnék annak, hogy megtaláltam őket.
- Kicsim minden rendben?- szólalt meg az anyám.
- Igen, csak elgondolkodtam...
- Tudom, ez sok lehet neked most így egyszerre, elvégre, nem emlékszel semmire.- jött újra mellém és karolta át a vállam.
- Sok minden lehet most, amit nem érthetsz.- szólalt meg Tim, aki a jelek szerint a bátyám.
- És ez csak növekszik percről percre.
- Hol szeretnéd kezdeni? Bármit tisztázunk, amit nem értesz vagy nem emlékszel rá.- nézett anya komolyan a szemembe.
- Oké. Az kettő emlékem van össz-vissz. Az egyik ez- mutattam a még mindig mellettünk levő jégszoborra- valamint az, hogy hogyan szereztem ezt.- mutattam a homlokomon lévő szimbólumra.- Minden más teljesen kiesett. Ezt a kettőt is csak most kaptam vissza nem olyan régen, szóval a többi várat magára jelek szerint.- az anyám a bátyámra nézett, majd vissza rám.
- Rendben. Akkor lassan segítek felidézni pár dolgot, hogy ne legyen túl sok a feldolgozandó érzés a fejedben. Egy- egy emlékkel kezdünk, aztán meg látjuk mit-hogyan fogadsz majd.- ezzel visszakísért minket a fészekbe.

/néhány órával később/

Lassan kezd sötétedni. Még vissza kell érnünk a szigetre, szóval már 2 órája kb úton vagyunk. Síri csend honolt Tim és köztem, mivel anya úgy döntött inkább ott marad a fészekben. Én teljesen megértem. Sárkányokkal élni sokkal könnyebb, mint az emberekkel. Náluk elég egy szúrós tekintet vagy fejbe vágás, míg az embereknél hosszú, nagyon hosszú vitákat kell lebonyolítani.
Fejben pedig gondolkodtam, hogy hogyan tudnék beilleszkedni újra egy ilyen társadalomba, amiben a családom él... Egy dolog biztos: nem fogok habos- babos ruhákat viselni.
- Apa! Meg jöttünk!- kiabálta el magát Tim, amint beértünk a trónterembe. A király... vagyis apa nem volt ott. Én fogtam magam és helyet foglaltam a trónon hamár üresen állt. Persze Tim nem nézte jó szemmel. De a fiatal tesók arra vannak, hogy megszegjék az idősebbnek felállított szabályokat. Igaz? 😂
- Kelj fel a trónszékről, mielőtt valaki meglátja! Azt akarod hogy fel akasszanak?!- förmedt rám végül.
- Meglehet...- néztem rá gúnyosan.
- Gyerünk, kelj fel onnan. Senki más nem tudja még rajtam kívül...
- Mit nem tudunk?- hallottuk meg az apánk hangját, mire azonnal kiugrottam a trónszékből. Ő eléggé úgy nézett rám, mintha giotinnal a következő pillanatban lecsapatná a fejem... Szóval megint megcsináltam magamnak a bajt. Szép volt! Alig vagyok itt és már a fejemet követelő dolgot tettem. Gratula Sárkánylány okos vagy!
- Apa! Szia! Képzeld pont rólad beszéltünk.
- Tim mégis mi folyik itt.- oké Timike nacija tele. 😂
- Figyelj, apa... ezt... hat szem között kéne megbeszélnünk...- mutatott rám, magára és apánkra. De fura ezt így kimondani még.
- Kifelé.- ennyit mondott csak és az emberei közül mindenki iszkolt kifelé. Meg kell tanulnom ezt a hangnemet.
- Szóval az van... hogy... Sárkánylány a lányod...- hadarta el gyorsan a végét, mint aki lassan pánikol.
A király reakciója csak annyi volt, hogy a tekintete cikázott köztem és Tim között. Nem hisz nekünk a jelek szerint.
- Örökölte anya képességeit. És ott van a jel a homlokán.- tette hozzá valamivel nyugodtabban.
- Hogy veszítettünk el?- tette fel a kérdést.
- A hajónkat megtámadták a sötétoldaliak, mikor 4 voltam. Én a vízbe estem, de nem találtatok meg.- még mérlegelt egy jó darabig. Próbált összefüggést találni. Már lassan kezdtem aggódni, hogy nem hiszi el és tényleg a fejemet veteti.
De szerencsére nem így lett. Közel jött Uma már azon volt hogy leüti a bottal ha még egy lépést közelebb jön. De csak eltűrte a frufrum, hogy láthassa a billogot vagy mit a homlokomon. Állami kincs vagyok gyerekek! 🤣
- Isten hozott itthon Annabella. Tim vezesd a húgod a szobájába.- meglepődve de Tim unszolására elindultam- És kicsim. - szólt utánam gondolom, mire megfordultam- Kijelölök melléd egy testőrt és 7 nap múlva egy bál lesz a tiszteletedre.
,, Csak ennyivel elintézi?!" üvöltött a fejemben Uma.
- Rendben, fenség. Hajoltam meg.
- Apa. Hívj apának.
- Bocsánat... apa.

Üdvözlet sárkánylovasaim! Igen, igen, tudom. Felszívódtam ismételten. De ez várható volt azoknak, akik régebb óta olvassák a könyve(i)met. Szóval a lényeg az, hogy VISSZA TÉRTEM ÉLEK ÉS VIRULOK! Nem kell aggódni. Hogy mikor jön a kövi rész? Fingom sincs. Amikor lesz ihletem a story ezen részéhez, mert persze, hogy az odébb lévő témák már tökéletesen meg vannak formálva a fejemben. Nade! A lényeg hogy vissza tértem, remélem mindenki jól van és él/ lélegzik vagy mit tudom én. Oh és 1 vagy 2 nap és tanévnyitó! 🤣 Én megelőzöm a drága igazgató urakat/ nőket: A 2020-2021-es tanévet hivatalosan is megnyitom. Vigyázzunk egymásra és takarítsunk együtt a takarítók helyett már ahol nekünk diákoknak kell ugye bár... de ennyi erővel fizut is kérhetnénk. 🤣 De nem fárasztok tovább senkit. A viszont olvasásra sárkánylovasok!