„- Végre rájöttem ki voltam... Muszály megtalálnom a családomat értsd meg Hablaty! Te mit tennél a helyemben? Itt maradnál hibbanton, vagy megkeresnéd őket?- vágtam a fiú fejéhez, miután nemet mondott."
A Sárkánylány: elveszettnek tűnő múlt folytatá...
A helyzet a következő. A sárkányok behoztak minket egy fészekbe. Ami kicsit nyugtalanító, mivel nem vittek az alfa elé, hanem egy kis elzárt helyen vagyunk. Idő közben eltakartam az arcom, elvégre bárkik lehetnek itt. Majd megláttam egy emberi alakot. Hasonlóan mozgott, mint egy sárkány. Egy alfahangot hallottam, de nem értettem a parancsot, ami fura volt. Az egyik sárkány felénk közeledett, de semmi támadásra adó jelet nem tett, így figyelmen kívül hagytam és keresni kezdtem a tekintetemmel a személyt. Kis idő után meg is találtam. Emberi páncél volt rajta, az arcát is eltakarta. Közel jött hozzánk. Én ugyan úgy lementem sárkánypózba, majd jeleztem neki sárkány nyelven, hogy ne közeledjen, mert bizalmatlanok vagyunk. Tiszteletben is tartotta. A fejét kíváncsian fel szegte, majd rémülten hátralépett párat és újra rám nézett. Ekkor jött az a pillanat, hogy nekem rontott. A semmiből egy kard került a kezébe, amivel nekem támadt én pedig védekezni kezdtem. Tim nem szállt be a harcunkba, inkább tisztes távból figyelt. Betoji alak. Egy idő után sikerült úgy fordítani a botom, hogy a sisak tartó szíjját elvágta, így az leesett a viselőéről. Egy 30-as évei közepén járó nő volt az "ellenfelem".
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Összecsuktam a botom, majd visszatettem a helyére. Hátrafordultam Timhez, aki sóbálvánnyá válva nézte a nőt. - A... Anya?!- nyögte ki végül. A nő félénken bólintott.- De te... te tíz éve meghaltál. Láttuk... A nő odament hozzá, majd magához ölelte. - Itt vagyok Tim.- mondta végül. Fogadni merek, hogy ugyan az fog most történni, mint Hablatyékkal.- Te ki vagy?- fordult felém. - Nem számít asszonyom.- feleltem kurtán. - Helyes válasz. Ilyen jó harcos csak fény oldaliból lehet. - Nem vagyok fény oldali. Sem árnyoldali. Szimplán semleges. - Egy idő után mindenkinek döntenie kell. Gyertek! A vendégeink vagytok.- ezzel elindult egy kis barlang felé. Tim szó nélkül követte. Én meg csupán kíváncsiságból. - Mégis miféle hely ez? És miért nem jöttél haza? Tudja egyáltalán a családból bárki, hogy életben vagy?- kérdezgette az anyját Tim, amíg haladtunk befelé, de a nő nem válaszolt. A fészek belsejébe érve egy sokkal nagyobb tér tárult elém, mint amikben felnőttem. - Gyertek! Az alfa vár minket.- ezzel elindult a víz felé. A víz alól pedig egy hatalmas Derovax jött elő. Még Avatarnál is nagyobb volt. A nő meghajolt az alfa előtt, én pedig a botomért nyúltam, miután kinyitottam egy megadó és tisztelet adó hangot csináltam vele, majd meghajoltam előtte. Az alfa pedig- ahogy Avatar is szokta- valamiért lelőtt egy hatalmas hólabdával. - Kedvel téged.- nézett rám Tim anyja. Az alfa visszafordult, hogy elmerüljön a vízben, mire megláttam egy Z alakú jelet a bordáin. - Savarani vagy?- szólaltam meg hirtelen. Az alfa vissza fordult, majd méregetni kezdett.- Csak azért kérdezem, mert az a Z jel az oldaladon... az ottani sárkányok jelölése. Az alfámnak is ilyen van az oldalán. - Mi az alfád neve?- kérdezte vissza a Derovax. - Avatar. - Ő az öcsém. Akkor, viszont te vagy Sárkánylány.- erre bólintottam- Mesélt rólad. Ha lehet és egy mód van rá Umát tartsd bezárva. Az itteni sárkányok gyűlölik a sötétoldaliakat. - Meglesz Szikla.- hajoltam meg újra, mivel beugrott, hogy Avatar mesélt már a bátyjáról egyszer. Hallottad Uma? Húzódj meg! Nincs szükségem újabb sebekre! Mondtam magamban. Válaszként nem jött semmi, így arra tippeltem, hogy megfogadta, amit mondtam. Szörnyű egy másik hanggal élni a fejemben, de ez van ezt kell szeretni. - Gyertek! Biztos éhesek vagytok.- indult el Tim anyja az egyik barlang irányába. - Mi Szikrával jobban szeretjük a friss halat.- torpantam meg egy pillanatra. - Mindjárt etetési idő van. Csak kell néhány holmi, hogy tudjak raktározni a mai napra.- felelte a nő. Én még mindig a napi egy étkezéshez vagyok szokva, de nem ítélem el, elvégre ő emberek között nőtt fel, én pedig sárkányok között.
Úgy fél órával később meghallottuk a vezérszót, mire minden sárkány szárnyra kelt. - Mint a régi szép időkben igaz pajti?- kérdeztem a sárkányomat, mire ő helyeslően bólintott. Egy idő után a sárkányok a vizet kezdték kémlelni. Egy nagy csapat hal volt ott, majd megjelent az alfa két szarva a halak pedig eltűntek a szájában, majd kijött a víz alól és fellőtte a levegőbe a kaját. Tim csodálkozva nézte, én viszont hozzászokva a látványhoz azonnal a kaja után vetettem magam, ahogy Szikra is. A nő nevetve figyelt minket. Én inkább a kisebb halakat kaptam el, míg Szikra akkorákat, hogy alig fértek el a szájában. Egyik sárkányról ugrottam a másikra, végül egy óvatlan ugrás miatt a vízben landoltam. Jég hideg volt. Azonnal átfagytam, de szerencsémre Szikla kiemelt engem a szarvával. - Csak nem hideg?- gúnyolódott Tim. - Haha! Nagyon vicces!- másztam át Szikrára.
Miután visszaértünk a fészekbe Tim anyjának a barlangjává mentünk, ahol kaptam váltó ruhát. - Miért nem jöttél vissza?- hallottam meg Tim hangját, mikor eltűntem a jégfalak mögött. - Nem akartam. Az apád... megszállottan kereste a húgod. Végül azt hitte megtalálta annak a nőnek a lányaként, aki jelenleg a mostohaanyád. Úgy éreztem nem vagyok oda való többé. És nem is tervezek vissza menni. Apád új életet kezdett és én is. El kell fogadnod. Ahogy a húgod halálát is.- ekkor jöttem rá, hogy a nő hangja ismerős valahonnan. Lehet csak beképzeltem magamnak vagy nem tudom. Kimentem a falak mögül, mivel már rég átöltöztem. - Szóval Sárkánylány... Hogy csavartad el a fiam fejét?- Tim erre kiköpte a szájában lévő vizet én meg igyekeztem nem elröhögni magam. - Mi nem vagyunk együtt anya és nem is leszünk.- válaszolta, miután kapott levegőt a köhögés után. - Aha... ismerlek fiam annak ellenére, hogy rég nem láttalak. Azt is tudom, hogy ő más mint mi, te pedig ez miatt belezúgtál. - Anya, most az egyszer hagyd békén a gondolataimat kérlek! - Őrző vagy?- kérdeztem rá. - Voltam. Még nagyon régen. De Tim apja miatt otthagytam őket... Te is őrző lehetsz ha ennyit tudsz.- nézett rám. Szemei kéken ragyogtak. De már bent volt a fejemben, így nem tudtam kizárni. - Nem vagyok az. Te vagy az első, akit látok. - Gyere! Mutatok néhány trükköt. Mivel a jeget nem tudod uralni.- indult meg kifelé a barlangból. Követtem. Nem tudom miért de belülről úgy éreztem, hogy meg kell bíznom benne.
Két órával később már tudtam uralni a jeget, amit én lőttem ki. - Most gondolj valami régi dologra, amire emlékszel.- mondta mögöttem állva.- Csak képzeld oda magad, utána lőj.- megtettem, amit mondott. Amikor kinyitottam a szemem a lángokban álló hajó volt ott az első emlék, ami vissza jött. Valamint a körülötte történő dolgok is. Tim és az anyja is közelebb jöttek. - Istenem!- szólalt meg Tim, miközben a kezét a szája elé tette. Az anyja csak mosolygott, majd közel jött hozzám. A frufrum eltűrve nézte a homlokom, majd odébb állt, hogy a fia is lássa a rajta lévő jelet. - Kicsi Anabellám...- vezette le az arcomra a kezét.- Haza jöttél. Hozzánk. Egyedül... ennyi év után.- ölelt magához. Nem értettem mi ez az egész. Ők lennének a családom?
