Sárkánylány: visszatérő emlékek

Az emlékek hatása

Másnap reggel fájt a fejem. Annyira, hogy egy Derovax is ráléphetett volna nem éreztem volna meg. Felkeltem az ágyból és igyekeztem kimenni az ajtón, bár úgy tántorogtam a fejfájástól, mint egy részeg. Lenéztem a lábamra, majd elővettem a műlábam egyik fiókjából egy kis fiolát. Kevés folyadék volt benne, de legalább ahhoz elég, hogy enyhítse a fájdalmat. Lehúztam a fiola tartalmát. Az íze rosszabb volt, mint amire emlékeztem, de hatásos volt. Fél perc alatt hatott.
Majd beugrott az esti látomás féleség és minden más. Kinyitottam a bejárati ajtót majd kimentem a friss levegőre. Körülnéztem, majd nagy bánatomra le kellett másznom a nagyterem feletti hegyről.
- Minden vágyam teljesült!- nevettem el magam szenvedve. Enyhén tántorogva megindultam lefelé. Mire leértem eltelt kb egy óra. Bementem a nagyterembe, majd leültem az egyik asztalhoz. Azok az emlékek, amiket az elmúlt este és a vízben láttam... Egyszerűen nem hagytak nyugodni. Tudni akartam ki vagyok. Honnan jöttem. Még jobban tudni akartam az igazságot, mint ezelőtt. Hallottam, ahogy a nagyterem ajtaja kinyílt, majd egy hangos csapódással zárult. A léptek alapján rájöttem, hogy Hablaty az, mivel a műlábának jellegzetes nyikorgó hangja van.
- Mondtam, hogy meg kéne olajoznod.- fordultam felé nevetve.
- Mi a baj?- kérdezte, miután közelebb ért.
- Csak... amikor a víz alatt voltam láttam valamit. Olyan volt mint egy emlék. Hosszú idők óta először és fogalmam sincs mit tegyek. Láttam anyám arcát, a címerzászlót... Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.- feleltem a fiúnak, miután leült mellém.
- Eléggé felkavarhatott, ha így össze vagy zavarodva.
- Nem kifejezés, hogy felkavart. Egy szerűen... életemben először vagyok úgy, hogy tudom, hogy pontosan mit akarok tenni és nem az érzéseimre hallgatva cselekedni.
- Az ilyenek mindíg nehezek.
- Meg kell találnom őket. Muszáj.
- Belegondoltál abba, hogy ez mivel jár?
- Igen.- majd ránéztem a fiúra- Ne aggódj Hablaty. Nem fog az történni, ami veletek annak idején.
- Akkor is nagyon veszélyes.
- Én óvatosabb vagyok mindenkinél Hablaty ezt te is tudod.
- Ezt bizonyítja a múltkori eset.
- Végre rájöttem ki voltam... Muszáj megtalálnom a családomat értsd meg Hablaty! Te mit tennél a helyemben? Itt maradnál hibbanton, vagy megkeresnéd őket?- vágtam a fiú fejéhez. Ki voltam akadva. Miért nem tudja megérteni?! Ő simán elment annakideén otthonról, hogy beszéljen Drákóval.
- Sárkánylány nem. Nem mehetsz el. Azt sem tudod merre indulj.
- Talán igen.- mondtam, majd felálltam az asztaltól és ki futottam a teremből. Az utam egyenesen az istállókhoz vezetett. Kiengedtem Szikrát a boxból és fel pattantam rá.
- Gyerünk pajti!- Szikra elindult, majd egy szárnycsapással elrugaszkodott a földtől. Pár másodperc alatt kiértünk. Szikrát nagyobb sebességre bíztattam. Ő kérdőn nézett rám, de engedelmeskedett. Nem akartam, hogy Hablaty utolérjen, ezért úgy döntöttem nem állok meg. Történnyen bármi.

Pár órával később a Belúga öbölnél jártunk. Eszembe jutott, amit Drakon mondott. Ezért odamentünk ahhoz a szigethez. A sziget úgy nézett ki, mint annak idején az Éj Núbiák szigete. Porigégett és lerombolt. Szörnyű látvány volt, de már nem tudtunk mit tenni. Elnéztem kelet felé. A távolban egy toronyszerű tárgy magasodott a tengerszint fölé. Szikrával elindultunk annak az irányába. A felhők fölé emelkedtünk a biztonság kedvéért, majd egy távcsővel vizsgálni kezdtem az építményt. Szikra előrébb repült. A távcsövem letettem, majd amit láttam, az felülírta azt, amit eddig a sárkányvadászokról tudtam. Három flottánál is nagyobb hajóhad volt a tengeren. A címerük ismeretlen volt a mostani életemből, de valahonnan mégis nagyon ismerős. Belül pedig valami azt súgta, hogy el kell tűnnöm innen minnél gyorsabban. Ekkor még nem sejtettem, hogy ezzel elkéstem...

Hali sárkánylovasok! Nos eljött a kövi rész is végre. Egy biztos a következő rész hamar kint lesz, mert már a felénél tartok. Ja! És csak az első 2 részre már 100 fölött van az olvasottság!!! Köszi, hogy még mindíg itt vagytok! A viszont olvasásra!