Sárkánylány: visszatérő emlékek

Sárkányok éjszakája #2

Amikor egyedül maradtam arra a 4 órára gondoltam megismerkedek a helyi sárkányokkal. Legtöbbjük egy beképzelt majom de vannak kedves sárkányok is. Rengeteg szörnyen nagy rémség van, valamint siklósárkány. Gronkelből alig egy pár, Zipzárhátból pedig 10 db. Egy-kettő különleges sárkány is van itt, mint például Zephyr. Egy idő után inkább kimentem a friss levegőre. Néhány ember sétált csak az utcán. Viszont a ruhájuk eléggé különbözött a királyi családétól. Először jártam ilyen helyen, szóval furcsállta ezt a rangi megkülönböztetést.
Néhányukkal beszélgettem, mint pl.: Zendaya-val, aki a szigeten lévő védelemnél van ha jól emlékszem hadseregnek mondta. De kedves lány. Megígérte ha úgy van, hogy sokáig maradok, akkor elvisz engem egy titkos helyre.
Egyszer csak hallottam egy nagyon ismerős sikolyt. Nem embertől, hanem sárkánytól. Majd megjelent a horizonton egy Végzetdal. A repüléséből láttam, hogy Agravain az. De az őrség riadót fújt. Vagy kilencen szálltak fel. Nyilakkal...
Itt telt be a pohár. Agravaint senki sem bánt hatja. Soha többé!!
A botomat használva magamhoz hívtam Szikrát, aki azonnal ott termett. Röptében fel ugrottam a hátára és az őrség után erdtünk. A sárkányaik gyorsak voltak, noha fel voltak fegyverezve. Agravain pánikolva nézett rám, mikor köteleket dobtak rá. Esélye sem volt ellenük. Hirtelen a semmiből megjelent Tim és megállított.
- Nem mehetsz oda. Veszélyes.
- Agravain! Aragate vara!- szóltam az említett személynek.- Az én sárkányom. Nem ártalmas.
- Ezt nem tudhatod!
Ezzel elvitték Agravaint egy fedett csarnokba (olyasmit képzeljetek el, mint Hibbanton a sárkány suli). Senki nem bírt a rémült végzetdallal, így bezárva és leláncolva tartották. Tudtam miért jött. A sárkányok éjszakája... de képtelen vagyok rá elmenni. Nem akarom felszaggatni a hibáim által okozott mély sebeket a szívemen. Hogy mennyi sárkánynak ártottam. Egy ostoba megbízás miatt.
Miután leszállt az este odamentem a csarnokhoz. Avatar kemény büntetést ad annak a sárkánynak, aki nem vesz részt a gyásznapon. Egyedül velem megértő, de csak részben.
- Agravain! Figyelj ide... kiszabadítalak de nem csinálhatunk semmi zajt. Ez a hely eléggé visszhangos.
- Rendben csak siess. Egy óra és kezdődik az ünnepség. Ez idő alatt még oda is kell érnünk.
- Tudod, hogy én nem megyek. - folytattam, mikor odaértem mellé- Ha felfeszítem a sebeket rosszabb lesz a helyzet, mint amúgy. Egyedül kell vissza menned.
- Avatar ki fog csinálni.
- Mond meg neki, hogy azon a szigeten vagyok, ahol a családom lakik. Ennyire közel még nem jártam hozzájuk sose. Keresnem kell tovább. - ezzel pedig ki is oldottam a főzárat, majd a belőlem kijövő tűz segítségével lassan leengedtem a láncokat. Egy örökkévalóságnak tűnő 3 perc után pedig mind a padlón volt. Agravain felkelt, majd felém fordult, hogy szabadítsam meg a szájzártól. Miután ezt is megtettem rám nézett, majd párat mozgatja az állkapcsán megszólalt.
- Reméljük, hogy most tudod mit csinálsz.- ezzel a mondattal együtt pedig egy erős kék ragyogás jelent meg a szemében.
- Ennél jobban sosem tudtam... Avatar.
Agravain pedig ezzel a lendülettel elrepült. Olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudott. Én pedig elkezdtem kimenni a csarnokból lehetőleg észrevétlenül.
- Mondhatom szép! Be engedünk a szigetünkre, adunk az élelmünkből, be engedünk TÉGED a házunkba... erre elengeded azt a sárkányt, akiről azt sem tudjuk kicsoda!- kiabált velem Tim a végére.
- Észre se vettem hogy itt vagy.- feleltem farkasszemet nézve vele. - Cseles... Ez tetszik.- kezdődik... el kell tűnnöm innen, mielőtt rájön, mert nyilván a jelek szerint ismeri a helyzetet. Mondtam magamban. Uma nem jöhet elő... többé nem. Ilyenkor teljesen meg van bolondulva. Mintha nem önmaga lenne...
- Áruld el kik vagytok valójában!
- Hablaty nem hazudott egy szót se. Amit engem illet... jobb ha a múltam az én titkom. A lényeg az, hogy veletek vagyok.
- Akkor hogy- hogy vörösen izzik az egyik szemed?- kérdezte felelősségre vonóan.
- Nem az miatt amire gondolsz.
- Akkor mi miatt? A sötét oldalról vagy ez nyilván való. Az eddigi viselkedésed és módszereid is hasonlók az övékhez.
- Ott voltam... egy ideig. De ez nem a te problémád. Én csak a családomat keresem. Amint megtaláltam őket lelépek és többet nem hallotok rólam. Rendben?- nyújtottam a kezemet felé.
- Mi adnál fel azért ha hazudsz?- nézett végig rajtam.
- Az életem. - feleltem halál komolyan.
Ő pedig csak bólintott, majd kiment.
- Bírom a pasit...- szólalt meg Uma- Te is hallottad. Egy az, hogy foglalt. Kettő amint látod utál minket. Szóval legközelebb inkább tartsd a szád és bízd rám az ügyet. - Ahogy akarod Lucy. Vagy hívjalak úgy ahogy eddig?- Ne már úgy is mindegy. Ha valaki meghallotta akkor ez van.
Ezzel pedig kimentünk a csarnok főbejáratán, ahol Tim is távozott.