Sárkánylány: visszatérő emlékek

Segélykérés #2

Bocs skacok de ezt a fejezet kezdő képet nem bírtam kihagyni. 😂😂😂 Jó olvasást!

Hablattyal köröztünk a sziget fölött, de semmi jele nem volt a vadászoknak.
- Hogy lehettem ilyen idióta?! Ki tudja hol vannak már.- fakadtam ki a huszadik kör után.
- Biztos nem láttad merre mentek?
- Nem. Egy szempillantás alatt felszívódtak. Ha valami történik Szikrával azt sosem bocsátom meg magamnak.
- Sárkánylány megtaláljuk. Ígérem!
Fogatlan hirtelen megállt, így Hablattyal előre estünk.
- Mi a baj pajti?- Fogatlan egy hangot adott ki, amit korábban még sosem hallottam, majd megindult a szigettől északra.
- Hablaty nem tudjuk sokáig üldözni őket. Fogatlan nem fogja bírni a hideget.
- Ezt csak egy módon tudhatjuk meg. Rajta pajti!- Fogatlan pedig azzal a lendülettel nekilódult. Nem kellett sok idő és utolértük a hajókat.
- Melyiken lehetnek?- de Éjvillám azonnal megadta a választ. Majd az ő üvöltését Szikráé követte és ugyan azon a hajón voltak.- Hablaty te és Fogatlan itt maradtok. Ez az én ügyem. Nem másé. Ha kell segítség jelezni fogok de addig nehogy ismétlem nehogy csináljatok bármit is a levegőben maradás és a levegővételen kívül. Világos?- Hablaty meglepetten nézett majd kibökte a választ.
- Hogyne. Itt várunk.
Én leugrottam Fogatlan hátáról és zuhanó repülésben haladtam a hajók felé. Néha kinyitottam halkan a szárnyaimat fékezés gyanánt, hogy ne törjön el egy csontom se landoláskor és iránytartás végett is. Majd drámai módon landoltam a hajó fedélzetén.

Egy fákja épp megvilágította az arcomat. Majd a botomért nyúltam a hátam mögé.
A fedélzeten lévőkfigyelme rám szegeződött. A parancsnoki hídon pedig ott állt az a személy akivel a szigeten beszéltem.
- A könnyű vagy a nehéz utat választjátok?
- Ez nem rajtunk múlik. De a móka kedvéért próbáljuk meg a könnyű utat. Neked a sárkányod kell, ahogy nekünk is. El engedjük a tied és az ölvészt ha valami értékesebbet hozol náluk.
- Mint például?- kérdeztem.
- Például egy Éj Fúriát. És annak a lovasát.
- Soha.
- De kár... Pedig már megtetted. Tűz! Szedjétek le az Éj Fúriát!
- Ne!- az ereimet forróság öntötte el, majd hirtelen az összes vadász eltűnt a hajó fedélzetéről. Kapva az alkalmon lerohantam Szikráékhoz. Volt ott pár őr akiket el kellett távolítani, de ez nem volt olyan könnyű, mint máskor. Kiszabadítottam a sárkányaimat, és az azon a hajón levő titánszárnyú Fanyesőket is. A sárkányok kilőtték a hajó fedélzetét, majd kirepültünk. A Fanyesők megköszönték, hogy megmentettük őket, majd amilyen gyorsan csak tudtak elrepültek onnan.
- Jól van pajti. Szabadítsuk ki a többieket is.- mondtam Szikrának, majd zuhanni kezdtünk. A hajók fedélzetét kilőve szabadítottuk ki a többi Fanyesőt.
Hablaty és fogatlan egy centit sem mozdult addig, amíg vissza nem értünk.
- Ez meg mi volt?- fakadt ki 5 perc hallgatás után.
- Sárkánymentés? Amugy Kössz a segítséget.
- Nem. Konkrétan tüzet lőttél a testedből. A vadászok meg a vízbe kerültek.
- Tudom. De most indulnunk kell, különben itt lesz az erősítés és akkor végünk van. El kell tűnnünk most! És amit az előbb láttál azt nem mondhatod el senkinek! Mintha meg sem történt volna.- Hablaty csak bólintott, majd elrepültünk onnan amilyen gyorsan csak tudtunk.
Már majdnem Hibbantnál voltunk, amikor Szikra hirtelen megállt és rámnézett.
- Menjetek előre. Majd utolértük titeket.- mondtam Hablatynak ők pedig el is mentek. - Mit akarsz mondani?
- Biztos, hogy ezt végig kell csinálnunk? Igen tudom én, hogy csak most kezdtük, de te is láttad azokat az alakokat. Fogalmunk sincs, hogy mivel állunk szemben.
- Tudom pajti. Csak haza akarok jutni. Az igazi szüleimhez.
- Miért Avatar nem úgy bánt veled, mintha a saját apád lenne?
- De igen. Csak... Csak ő nem helyettesítheti teljesen a valódi szüleim.
- Miben lennének másak? Tény, hogy külsőre biztos de szerintem semmit sem csináltak volna másként.- lenézőn néztem Szikrára. Tény, hogy az a sok edzés és kiképzés a javamra vállt, de ez az összes időmet kitöltötte. Csak azokkal a gyerekekkel tudtam játszani, akik a fészkünkbe tévedtek egy vihar miatt. Szikra rájött mire gondolok.
- Bármi is legyen melletted állok. Valószínű ha tudnám, hogy a családomnak volt esélye a túlélésre, akkor én is ugyan ezt tenném a helyedben.
- Akkor folytatjuk mindegy mi lesz?
- Nem százszázalékosan, de igen. Folytatjuk.
Leszálltunk Szikrával az istállóba, majd felmentem a köztérre, onnan pedig a házunkhoz indultam. Már majdnem ott voltam, amikor a fejem hirtelen migrénszerűen kezdett el fájni, a fülem pedig úgy sípolt, mint akit most üvöltött le 10 cmről egy Dörgődob. Azonnal térdre rogytam a fájdalomtól, majd hirtelen meghallottam egy hangot, ami kétségbe esetten kiabált. - Segítség! Kérem valaki segítsen! Jasmin, Dyra, Hilda Segítsetek!! Meg fognak ölni, kérlek, valaki!- itt pedig, mint egy cérna madzagot elvágták minden fájdalmam. Nem sípolt a fülem és a fejem sem fájt. Bármi is volt ez többet nem akarom átélni.

Hallihó drága kis sárkánylovas barátaim! Nos remélem tetszett nektek ez a rész és várjátok a folytatást. És a segélykérésben hangzó nevek tulajdonosairól egyenlőre nem mondok semmit. Aki tudja az egyiket az hallgasson! Mondjuk azt nem tudja mi a karakterének a szerepe a történetben szóval tessék kivárni és nem kérdezősködni. Szóval igyekszem hamar befejezni ezt a könyvet mert már- ahogy ti is laátjátok- nehezen bírom ki azt, hogy ne spoilerezzek nektek. Nade addig is a viszont olvasásra sárkánylovasok!