~Daegu Boyz~ Taegi (태기) ff.

~9. rész~

TaeHyung szemszöge

Kínzó lassúsággal kezdett el közelíteni ajkaim felé. Hogy mennyi hülyeségbe belevisz ez a srác.

A kövezkező pillanatban ajtónyitódásra lettem figyelmes, mire nem tudtam mit csináljak.

-Itt hagytam a tele...- hallottam meg Yura hangját, mire automatikusan lelöktem magamról Yoongit.

-Yura, ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni.- kétségbeesésem közepette ötletem nem volt, hogy mit mondjak neki. Csak álltam egy helyben teljesen lefagyva.

-Legalább azt elmondhattad volna, hogy nem lány.- vette el a bejárati ajtó melletti szekrényről a telefonját, majd távozott maga mögött becsapva az ajtót.

-Hát ebbe meg mi ütött?- huppant vissza barátom a kanapéra.

-Semmi...- sóhajtottam fel, majd a következő pillanatban Yoongi a csuklómnál fogva ölébe rántott.

-Na halljam azt a nagy sztorit te hős szerelmes.- nézett a szemeimbe.

-Igazából tényleg semmi különös..- próbáltam terelni a témát.

-Tae.- nézett rám mérgesen.

-Ah, jó. Szóval.. Yura szerelmet vallott nekem, viszont én közöltem vele, hogy van valakim. Természetesen ő azt hitte, hogy egy lány, így most tuti eléggé ki van akadva.- meséltem neki.

-Na látod, csak egy kis időre hagylak magadra, és mekkora dráma törik ki.- mondta gúnyosan.

-Tudod, ha te nem lennél, egy csepp dráma se lenne az életemben.- nevettem fel.

-Tudod, ha én nem lennék, most nem tudnál zongorázni.- borzolta össze a hajamat.

-Hé!- csaptam rá a kezére, mire ő csak elkezdett nevetni. De édesen nevet. Várjunk mi? Nem!

Úristen, kezdek megőrülni.

-Szóval. Hol is tartottunk cica?- döntött le újra a kanapéra. Jaj ne.

-Nem lehetne ezt inkább máskor?- próbáltam eltolni magamtól, de nem engedte.

-Nem. Már régóta meg kellett volna tennem. Már egy hónapja járunk. Nem gondolod, hogy ideje lenne?- kérdezte tekintetét mélyen enyémbe fúrva. Esküszöm, az ilyen pillanatokban mintha belelátna a gondolataimba.

Közeledni kezdett. Most vagy soha. Lehunytam a szemeim utat engedve neki.

A következő pillanatban egy gyors puszit adott.. A homlokomra?

-Tiszteletben tartom, ha nem szeretnéd elsietni.- kacsintott rám.

Hát, ha rajtam múlik, mi az életben nem fogunk csókolózni. Természetesen ezt vele nem közlöm, nem szeretném megtudni mi lenne a reakciója.

-Hmm.- törte meg a csendet.

-Mi hmm?- néztem rá.

-Itt alszok hmm.- jelentette ki a semmiből.

-Nem alszol itt hmm.- adtam meg azonnali válaszom.