~Daegu Boyz~ Taegi (태기) ff.

~1. rész~

¤TaeHyung szemszöge¤

Kim Taehyung vagyok, 16 éves, gimnazista. Szüleim rossz anyagi helyzete miatt új munkát kerestek, így Gwangjuból Daeguba költöztünk. Sajnálom, mert ott kellett hagynom a legjobb barátomat, Hoseokot szülővárosomban. Két napja köszöntem el tőle, de mégis már most hiányzik a hülye feje.

Nem tudom milyen lesz az új suli. Azért remélem be tudok majd illeszkedni. Ha legalább egy barátom lesz, már annak is örülni fogok.

¤YoonGi szemszöge¤

Telefonom ébresztőjére keltem. Úristen de szar. Szeptember 1, kezdődik a suli. Annyit tudok, hogy jön két új diák az osztályba. Végre jól összejött az osztály így két év után erre jönnie kell két balfasznak.

Odamentem a szekrényemhez, majd kivettem egy fehér inget, hozzá egy fekete farmert, és végül a sulis nyakkendőmet. Hülye évnyitók. Utálok kiöltözni.

Felöltöztem és magamhoz vettem a telefonom, majd lesiettem a lépcsőn. Elmentem a konyha mellett. Nem reggelizek. Amúgy se lesz hosszú nap. Rövidített óráink lesznek szóval.

Ilyenkor igazán örülök, hogy egyedül élek. Mármint. Nem igazán. A szüleim három hónaponta hazajönnek egyszer. Folyamatosan üzleti utakon vannak. Pár napja voltak itt, így most újra szabad vagyok egy jó ideig.

Kimentem a házból és a suli felé vettem az irányt. Istenem, de rég jártam ezeken az utakon. Nem mintha hiányzott volna.

Olyan 15 perc séta után a sulihoz értem. Beléptem a kapun és bementem a bejárati ajtón. A diákok a folyosón nyüzsögtek, egy páran a büfénél álltak, és néhány szülő a portással állt le beszélgetni.

Elkezdtem menni a lépcső felé, mire valami hülyegyerek nekem jött.

-Bocsi, nem figyeltem oda.- mondta kínosan mosolyogva. Azta kurva élet. Jó mély hangja van.

-Ja, vettem észre.- vágtam hozzá flegmán. Mentem volna tovább, mire megfogta a csuklóm.

-Istenem, mi van?- kérdeztem idegesen. Nem szeretem ha feltartanak.

-Meg tudnád mondani hol van a 127-es terem?- mosolygott rám. Jó fura mosolya van a srácnak.

Most, hogy belegondolok. Az nem a mi termünk? Dehogynem. Baszki. Ez a gyerek lenne az egyik új osztálytársam?

-Kérdezz meg mást, nem töltöm felesleges dolgokkal az időmet.- rántottam ki csuklómat szorításából, majd felsiettem a lépcsőn és a termünk felé vettem az irányt. Már bent voltak egy páran.

Odamentem Jiminhez, ugyanis már elég rég láttam.

-Szia.- köszöntött egy pacsival.

-Hogy vagy?- mosolyogtam rá.

-Na ne már, mióta ilyen sablonos a viselkedésed?- kérdezte, majd felnevetett.

-Bocsi, csak eléggé elment a kedvem mindentől. Nem elég, hogy elkezdődött a suli, még egy balfasz fel is tartott. Úgy tűnik az egyik új osztálytársunk volt az.

-Kajak? Hogy hogy? Mesélj.- kerekedtek ki a szemei.

-Semmi különös, csak nekem jött, bocsánatot kért és utána még marasztalt, mert megkérdezte, hogy hol van a 127-es terem.- meséltem neki az óriási life struggle-okat.

-Akkor valszeg tényleg az osztálytársunk lesz.

-Aha. De képzeld, a nyáron összehoztam egy tök jó számot és most dolgozok egy másikon is.

-Wow. Majd megmutatod?- mosolyodott el kijelentésem alapján.

-Aha. Úgy is kéne valaki aki elénekli. A rapp résszel nincs gond, az megy csak tudod az éneklés hát... Nem az én pályám.- vakartam meg tarkómat.

-Nyugodj meg, majd én segítek.- ütögette meg a vállam.

Beszélgetésünket a terembe belépő osztályfőnök zavarta meg.

-Sziasztok! Örülök, hogy újra itt látlak titeket.- mondta a tanárnő széles mosollyal az arcán. -Mint tudjátok, ebben az évben két új diák csatlakozik az osztályközösséghez. Kérlek mutatkozzatok be fiúk.- lépett el két nálam magasabb fiú elé. Kinézetük szerint biztos, hogy fiatalabbak voltak nálam és... Várjunk. Ne. Ez a gyerek. Tényleg a mi osztályunkba fog járni?!

Előlépett a másik fiú.

-Sziasztok! A neven Jeon Jeong Guk, de csak JungKooknak, Kooknak, vagy ritkábban JK-nek szoktak hívni. Busanból jöttem.- mesélte, mire Jiminre néztem aki csak mosolygott. A másik Busani. Na ezek tuti jóban lesznek.

Mivel elhallgatott, gondolom befejezte mondanivalóját. Előlépett Mr. Idegesítő Srác Aki Feltartóztatott.

-Annyeong! A nevem Kim TaeHyung, de csak Tae esetleg TaeTae, vagy V. Gwangjuból jöttem. Remélem be fogok illeszkedni az osztályközösségbe és mindenkivel jól ki fogok jönni.- mondta eszméletlen mély hangján, mire kirázott a hideg. Vajon jól énekelhet? A mostani dalomhoz el tudnám képzelni.

De nem. Nem barátkozok szerencsétlen balfaszokkal akik cseszik az agyam.

Mondandója végén végignézett mosolyogva az osztályon, de az a csodás ív a szájáról azonnal el is tűnt, amint kiszúrt engem és szemkontaktust vettünk fel.