✔Faded feelings (+18)- Shawn Mendes FF. *ÁTÍRÁS ALATT*

2. Megint veszekszünk

Shawn ébresztőjének üvöltésére keltem, ami egyből felbaszta az agyam, meg is van, milyen hangulatom lesz ma.
- Bazdmeg Shawn kapcsold már ki! -ütöttem karjára jelzésképp.
- Hogy beszélsz te velem? -mondta, miközben felült és kikapcsolta az órát. Arca ijesztő és egyben haragos lett.
- Mi a francnak kellett így beállítani? Konkrétan szívinfarktust kaptam!
- Nyugodjál már le! Korán reggel ordibálással kell indítani?
- Nem kell, de úgy látom muszály, mert te magadtól nem veszed észre, hogy a halálba küldesz az ébresztőddel! -ültem fel, vele szembe.
- Hogy küldenélek a halálba!? Hozzám közelebb volt, mégsem lett bajom! De úgy látom te kezdesz megbolondulni, úgyhogy mostmár a te ébresztődre kelünk!
- Megbolondulni? Hogy beszélhetsz így velem?
- Úgy, ahogy te már korán reggel bazdmegozással indítasz!
- Én ezt nem hallgatom tovább! -ugrottam ki az ágyból és gyorsan magamra kaptam egy-két göncöt.
- Mi az, hogy nem hallgatod tovább?

Leszaladtam a lépcsőn és a kocsim felé vettem az irányt. Éppen mentem volna ki az ajtón, mikor Tom, az öcsém utamat állta.
- Megint veszekedtek?
- Ha azért érdeklődsz felőlem, hogy elvigyelek, nem kell fáradnod, gyere.
- Egy fuvar tényleg nem ártana, de komolyan érdekel.
Nem válaszoltam semmit csak rohamléptekben mentem a kocsi felé. Beszálltunk és hangos lépteket hallottam. Egyből beindítottam a kocsit, mikor megláttam a fáradt, karikás szemű, kócos hajú hercegemet. Hirtelen kirázott a hideg, és megsajnáltam. Igazából nem megsajnáltam, hanem megbántam. Megbántam, hogy kiabáltam vele a semmin.

- Betty várj! -kiabált. Vártam volna, de nem tudtam. Most ha megálltam volna és kibékülünk ugyanott tartanánk, ahol eddig. Ráléptem a gázpedálra és elhajtottam. Láttam még a visszapillantóból Shawn fájdalmas tekintetét.
- Szóóval akkor nagy harag van?
- Figyelj Tommy a tesóm vagy és szeretlek, imádlak, de ezt nem szeretném veled megbeszélni. És kérlek anyáéknak se szólj. Legyen annyi elég neked, hogy összevesztünk. Megin-t. -a mondat végére elcsuklott a hangom és potyogtak a könnyeim.
- Naa Lizy. Hát ekkora a baj? -simogatta karom.
- Igen Tommy. Lehhet, hogy sza-kíta-ni fo-gunk. -hüppögtem.
- Ezt ő mondta?
- Nem, csak érzem...

Halika!💕💕💕
Ma jött egy ötletem és gondoltam posztolok ma is egy részt.😊
Remélem tetszett, ha igen comizz és szavazz!❤❤