Versek

Az emberek

Az emberek szemetek.
Az emberek utálják egymást,
mert különböznek,
mert más a színük,
mert más a nyelvük,
mert más a származásuk,
mert más a stílusuk,
mert másnak születtek.

Én szeretem a embereket.
Dühös vagyok, mert ők
megkülönböztetik egymást,
nem szeretik egymást,
utálják egymást,
gyűlölködnek,
igazságtalanok.
Fáj, hogy ítélkeznek.

Az emberek igazságtalanok.
Olyan kegyetlenek,
Mintha állatok lennének,
Pedig mindannyian ugyan olyanok vagyunk.
Ember a színes és a fehérbőrű,
A zsidó és a cigány,
A muszlim és a református,
Az ember és az ember.

Az emberek gonoszak és nem tudok tenni ellene.
Szeretem a gonosz embereket?
Szeretem az embereket.
Isten szeret minket.
Én megverném őket.
Isten megkegyelmezne.
Isten nem fair.
Nem értem Istent és az embereket.

Én is ember vagyok,
Mégis más,
Én szeretem őket,
Ők nem szeretik egymást.
Most azt mondtam, az emberek gonoszok,
Most, mint az emberek, olyan vagyok.
Most magamat sem értem, de nem is baj,
Az élet egyszerű, a túlgondolás szar.

Most dühöngök és sírni tudnék,
Miattuk, értük, magamért,
Aztán egy ember, mikor nem is várnám,
Megmenti a találkozóm az ideje árán.
Most kedves velem mindenki
És nem értem a világot,
Tegnap gonosz volt az emberiség,
Ma látom, a világban van még szépség.