Te vagy az?
Én.
Már megint?
Megint.
Menj innen!
Miért?
Nem is vagy igazi!
De, igen.
Nem, csak képzellek.
Az baj?
Igen.
Miért?
Mert csak képzellek.
Igazi legyek?
Jó lenne...
Miért?
Mert hiányzol.
És az rossz?
Az fáj.
Magadat bántod.
Nem akarlak látni, menj!
Nem tudok.
Miért nem?
Nem engeded.
De azt akarom, hogy eltűnj.
Túlzottan szeretsz, nem mehetek.
Miért?
Nem tudsz feledni.
Hogy felejtselek el?
Szeress mást.
Nem tudok.
Akkor itt maradok.
Meddig?
Amíg tudok.
Az mit jelent?
Az nem jelent semmit.
Kikészítesz...
Sajnálom.
Nem tudsz szeretni?
Nem vagyok az igazi.
Miért?
Mert csak képzelsz.
Annyira...
Igen?
Szeretlek.
Tudom.
De ő nem tudja.
Tudom.
Mi lesz most?
Semmi.
Így marad?
Így.
És ha...?
Nem.
Hát akkor csak nézlek tovább.
Jó ez neked?
Keserű.
Mint a csoki?
Mint a csoki.
Akkor kicsit jó?
Jobb, mint a semmi.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Versek
PoesiaTelítettség Itt tollat koptatok, Nem igaz, Itt billentyűket verek, Így pontos. A világ tele van emberrel, Rosszal, gonosszal, A világ tele van csodával, Jóval és széppel. Én tele vagyok a világgal, Jóval és rosszal, Író vagyok én, Költő, művész. Te...
