Versek

Részegen a világ

A világ tele van valósággal,
A valóság tele van rosszal,
A rossz az fájdalmat okoz,
A fájdalom megsebez,
A seb elmúlik, de ottmarad,
Ami marad, az tovább öl,
Ami öl, az a halál,
A halál helyett az élet kell.

Engem nem érdekel a világ,
Nem érdekel a rossz,
Így sebezhetetlen leszek,
És hallhatatlan leszek,
És nem leszek szomorú,
Nem lesz felettem ború,
És kicsit részeges leszek,
És szép lesz a csúnya is,
És a bút a szívem kineveti,
És úgy fogok szeretni, ahogy senki,
Minden mindegy alapon,
Ahogy az éjszakát nappal követi,
Úgy jövök rá, hogy nem ő az igazi,
Hogy csak én lehetek ilyen bolond
Szerelmes az emberekbe,
Csak én hihetem, hogy boldog vagyok,
És ezt velük is elhitetem,
És nem lesz baj, mert önző módon,
Én majd magammal foglalkozom,
És ha megtalálom az igazit, csak az fog feltűnni,
Hogy nem cserélődött le ő is,
Mert én mindig mindenkit szeretek,
Tiszta szívből, igazán, de
Ha valaki elsepri a rózsaszín felhőt,
Majd eszmélek, és kidobom őt,
Csak az igazit nem fogom.

És ez a részegség jó dolog,
Könnyű vele ami nehéz volt,
És nem fáj, ha eltalál a kés,
A harapásod érintés,
És szép így az élet, a világ,
Nincs benne rossz, se halál,
Talán csak Isten, fenségesen,
Hisz ő oly' jó, ő is kell nekem,
Meg kell nekem a szép idő,
A meleg, hogy ne kelljen sál és cipő,
Hogy mezítláb járjak a puha homokon,
Hogy ne dideregjek, hogy fagyjon,
És kell nekem még pár ember,
Ha szeret, ha nem, nem érdekel,
Nekik mindent, hogy elmondhassak,
Hogy titkokat ne hordozzak.
Nem kell nekem más, csak papír
Meg a toll, ami rendesen ír,
Így vagyok teljes, hogy ezt írom
Szesz nélküli részegséggel a papíron.