Tegnap éjjel csillaghullás volt,
Tegnap éjjel elaludt a család,
Tegnap éjjel kilopóztam a kertbe,
Tegnap éjjel felhős volt az ég.Hálóingre piros kapucnis pulcsi,
Kezembe zseblámpa: merülős,
Meztelen lábam tapadt a csikorgó,
Nyikorgó lépcsőhöz, lábujjhegyen.Az éjszaka sötétjében, riasztó,
Halk ajtónyitás hallatszott,
Egy perc, s kinn voltam papucsban
A fedett terasz hideg kövén.Kémleltem az eget, csak úgy,
Ahogyan kiláttam a terasztető alól,
Mivelhogy a terasz ajtaja felett
Mozgásérzékelő lámpa figyelt.Ha alá álltam volna, bevillan a fény,
S Nagyapa kiszalad az ő teraszára,
És megnézi, ki akar betörni,
Azután lármázva küldd vissza az ágyba.Én ezt megelőzvén a korlátnak dőlve
Szemléltem az est fényes, dalos csendjét,
Hallgattam a tücsköket, bámultam a kertet,
Nem volt hideg, még koromsötét sem.Ebben a nyugodt, felhős éjszakában
Egymagam voltam, vagy talán valaki mással,
Nem féltem, valami ragyogott,
Valaki hozzám halkan suttogott.Én nem értettem semmit az egészből,
Csak voltam és minden, mi körülvett
Egy voltam én a többivel,
S a többiben Ő is egy volt velem.
YOU ARE READING
Versek
PoetryTelítettség Itt tollat koptatok, Nem igaz, Itt billentyűket verek, Így pontos. A világ tele van emberrel, Rosszal, gonosszal, A világ tele van csodával, Jóval és széppel. Én tele vagyok a világgal, Jóval és rosszal, Író vagyok én, Költő, művész. Te...