Tegnap éjjel csillaghullás volt,
Tegnap éjjel elaludt a család,
Tegnap éjjel kilopóztam a kertbe,
Tegnap éjjel felhős volt az ég.
Hálóingre piros kapucnis pulcsi,
Kezembe zseblámpa: merülős,
Meztelen lábam tapadt a csikorgó,
Nyikorgó lépcsőhöz, lábujjhegyen.
Az éjszaka sötétjében, riasztó,
Halk ajtónyitás hallatszott,
Egy perc, s kinn voltam papucsban
A fedett terasz hideg kövén.
Kémleltem az eget, csak úgy,
Ahogyan kiláttam a terasztető alól,
Mivelhogy a terasz ajtaja felett
Mozgásérzékelő lámpa figyelt.
Ha alá álltam volna, bevillan a fény,
S Nagyapa kiszalad az ő teraszára,
És megnézi, ki akar betörni,
Azután lármázva küldd vissza az ágyba.
Én ezt megelőzvén a korlátnak dőlve
Szemléltem az est fényes, dalos csendjét,
Hallgattam a tücsköket, bámultam a kertet,
Nem volt hideg, még koromsötét sem.
Ebben a nyugodt, felhős éjszakában
Egymagam voltam, vagy talán valaki mással,
Nem féltem, valami ragyogott,
Valaki hozzám halkan suttogott.
Én nem értettem semmit az egészből,
Csak voltam és minden, mi körülvett
Egy voltam én a többivel,
S a többiben Ő is egy volt velem.
KAMU SEDANG MEMBACA
Versek
PuisiTelítettség Itt tollat koptatok, Nem igaz, Itt billentyűket verek, Így pontos. A világ tele van emberrel, Rosszal, gonosszal, A világ tele van csodával, Jóval és széppel. Én tele vagyok a világgal, Jóval és rosszal, Író vagyok én, Költő, művész. Te...
