Te szerencsétlen, te balga,
Te már megint elszúrtál mindent.
Gratulálok, a rombolás művésze vagy:
A családod, a barátod, a testvéred...
És sorolhatnám még, kiket teszel tönkre,
Kiknek adod magad egy időre,
Akiktől aztán egyszerűen megvonod magad.
Már megint egy újabb csalódás,
De nem a tied, a múltadé,
Már megint szeretetet adtál,
Egy embert megint eldobtál.
Ostoba vagy, öntelt és lusta,
Agresszív és akaratos, balga,
Elszúrod azt, ami jó volt,
Szereted azt, a bizonytalant,
Sírsz és összeroppansz,
A nagy hívő, a nagy vak.
Nem látod Őt, nem látsz,
Elesel és vesztésre állsz,
Tegnap boldog voltál, ma félsz,
Jön valami, ami felemészt.
Jobb lenne visszatekekerni az időt,
A te hibád, a tiéd az egész,
Te meg csak állsz a tükör előtt
És magadhoz beszélsz...
YOU ARE READING
Versek
PoetryTelítettség Itt tollat koptatok, Nem igaz, Itt billentyűket verek, Így pontos. A világ tele van emberrel, Rosszal, gonosszal, A világ tele van csodával, Jóval és széppel. Én tele vagyok a világgal, Jóval és rosszal, Író vagyok én, Költő, művész. Te...
