Egy vércsepp már maga a Szerelem

4. Fejezet:

Most már tudom... Szeretlek!

Egy órával később finom gabonapelyhet falatozva hallgatom Raenon-t.

-A vámpírok leggyengébb pontja a combjuk. Ha elég nagy ütés éri, akkor automatikusan elengedi az áldozatát. De ezt ne merd rajtam kipróbálni, mert nem állok jót magamért...!-mondja a fickó fenyegetően, kuncogva bújok hozzá.

-Ne aggódj, eszembe sem jutott... Hálás vagyok, hogy megmentettél. Tudom, hogy tartozom neked, ezért nem fogok ellenkezni, ha a véremet iszod, egészen addig, amíg nem kezdek szédülni. Akkor viszont nagyon ugrálni fogok.-vágom rá határozottan, bólint.

-De arra nem kerül sor. Amikor elájultál, azt úgy akartam. Egyrészt önzésből, másrészt azért, mert tudatlan voltál. Még most sem állsz készen, de nagyjából egy hét, és szembenézhetsz a várossal. Addigra teljesen megváltozik az életed.

-Egy hét? És?... Hazamehetek?...-felcsillannak szemeim, de lelombozódok. Nem erre számítottam... Azt hittem, hónapokig akar itt tartani...

-Nem is örülsz neki?-kérdezi meglepve, oldalra pillantok.

-De, persze, örülök... Nem arról van szó, csak... Nem tudom... Valami megváltozott...Nem rég meg akartam szökni, de most... Nem is akarod, hogy itt maradjak?...-kíváncsian nézek rá, kikerekednek szemei, megfogja kezemet.

-Szeretném, hogy maradj. Természetesen. De nem akarom, hogy azt hidd, csak a véred miatt akarlak marasztalni. Eddig prédaként néztem Rád, de... Most már tudom... Szeretlek!-elönti fejemet a forróság, elmosolyodom.

-H-Hát... A-Azt hiszem... Én...-leszorítja szemeit, oldalra pillantok.-É-Én is...-megcsókolom, kikerekednek smaragdzöld szemei, lehunyom az enyéimet. Elveszi az egyik kezét, átkarolja derekamat, szabad kezemet a nyaka köré fonom. Elválik ajkaimtól, magához ölel.

-Nem akarlak elengedni...! Soha...! Maradj velem...!-hozzá bújok, vállára hajtom fejemet.

-Szívesen tenném, de szükségem van a családomra. Azt megtehetjük, hogy hétvégéken eljövök...-sóhajt.

-De nem tudsz elmenni, ha bezárom a kaput...-közli szórakozottan, sóhajtok.

-Na, figyelj...! A szüleim aggódnak értem. Iskolába kell járnom, kötelességeim vannak a városban. De, ahogy a körülmények engedik, meglátogatlak.

-Rendben. Megegyeztünk. Két hetente legalább egyszer el kell jönnöd, különben én megyek érted, és magam hozlak el, nem érdekel, honnan.-kacsint, kuncogok.

-Benne vagyok.-aznap az ő szobája mellettiben alszom.

Másnap a rózsák között sétálva folytatjuk a tanulást.

-A vámpíroknak két főcsoportja van. Plusz a genetikailag roncsok, és a fattyak. A főcsoportok a tiszta vérűek és a keresztezettek. A különbség az, hogy egy tiszta vérű családfában minimum 4 felmenője csak vámpír. Ők méregfoggal is rendelkeznek, amivel átváltoztathatnak egy halandót. Egy képességük is lehet, ha 6 felmenő között nincs ember. Ezek olyanok, mint gondolatolvasás, álom és emléklopás; azt éreztet és láttat az áldozatával, amit akar... A legtöbbjük szeme mindig vörös; ritka, aki át tudja váltani a színét.-magyarázza Raen, megsimítom az államat.

-Mint Cheen...-állapítom meg elgondolkodva. ~Bár neki gyönyörű kék szemei vannak... MI?! Mért jár Cheen a fejemben?! Raen-t szeretem! Talán... Áh!... Azt hiszem... B-Beleszerettem...~