Egy vércsepp már maga a Szerelem

5. Fejezet:

Házkutatási parancs

-Látogatónk van.-mondja Raen komoly arccal, miután karjaiba vesz, és a levegőbe szimatol.-Zsaruk. Ide érzem azt a hajthatatlan, bűnüldöző szagot.-megfordul, befut a házba, fel az emeletre, a szobámban lerak, elenged.-Bezárom az ajtót, ha lekoptattam őket, visszajövök érted.-zavartan bólintok, gyors puszit nyom ajkaimra, kimegy, hallom, hogy zörög valami kulccsal, és az ajtózár kattan egyet.

*Raenon szemszöge*

Bezárom az ajtót elrakom a kulcsot, lemegyek a kapuhoz, két kék ruhás, tiszteletkövetelő, erős férfi áll mögötte.

-Mit akarnak?-kérdezem ellenszenvesen.

-Rendőrség, be kell engednie. A városban eltűnt egy fiatal lány, és jelentést kaptunk, hogy önnél látták őt. Házkutatási parancsunk van, ami leírja, hogy átvizsgáljuk az otthonát. Nem akarunk sokáig zavarni, szóval engedje, hogy a dolgunkat végezzük!-mondja rendíthetetlen hangon a magasabb férfi. Barna szeme feszülten, akaratosan csillog nap barnította, borostás bőréből; szakálla egy-két napja lehetett levágva; kék baseball-sapkája alól kiszökik néhány fekete, szemöldökéig érő, egyenes tincs.-A lány az unokahúgom... Kérem, ha bármit tud, mondja el, hogy megtalálhassam őt...!-kajánul elvigyorodom, felvonom szemöldökömet. ~Eltehetném láb alól Brad-et és a bandáját... Mielőtt elrabolnák Kingát... Megint.~ töprengésemet egy éles sikoly szakítja meg, sápadt arccal fordulok meg.

-SEGÍTSÉG!!! VISSZAJÖTT!!!-sikítja a lány, denevérré változom, felrepülök Kinga szobájába, emberi alakot öltök, elrántom Matt-et a remegő lány elől, a földre taszítom, fogaimmal feltépem a nyakán a bőrt, kezemmel kitöröm az egyik szemfogát, fájdalmas ordítást hallat, vállamba mélyeszti karmait.

-Takarodj el tőle,  mert a belednél fogva akasztalak fel, rohadék!-lehúzza kezeit a könyökömig, de a fájdalom nem érdekel. Teljes erőből vágok egyet bordái közé, elakad lélegzet; arcára szenvedés ül, mellkasa lassan, akadozva emelkedik. Felállok, nagyot rúgok a combjába, vergődik a padlón, fekete vére szétspriccel belőle. Ráugrok a lábszárára, ami nagy reccsenéssel  törik el. Ordít, orrán-száján folyik a vér, megragadom vállait, szemeibe nézek.-Mondd meg a mocskos kis bandádnak, hogy tartsák távol magukat a házamtól, különben mind megdöglik!-az ablakba állok, kidobom a fickót a rózsaágyásba, utána ugrok, belenyomom fejét a növénybe, nyakánál fogva emelem fel.-Takarodj!-a kövekből kirakott sétálóra dobom. Feláll, denevérré változva, nehézkesen repül el, a rendőrök pisztolyt fogva rám lépnek mögém, elvigyorodok.

-Le van tartóztatva! Megölte azt a férfit!-mondja a magasabb, felkacagok.

-Megöltem? Fél óra múlva úgy fog rohangálni, mint a mérgezett egér! Ez a köcsög nem döglik meg! Ezüstöt nem használtam. De most visszamegyek a húgomhoz!-felugrok az emeletre, de az én szobámba, leveszem dzsekimet, megmosom az arcomat, átmászok a lány ablakába, lelépek a padlóra, Kinga körém fonja karjait. Meglepődök ugyan, de magamhoz szorítom.-Nincs semmi bajod?! Megharapott?!

-N-Nem... De meg akart harapni... Belerúgtam a combjába, de nem távolodott sokat...-mondja sírva, elengedjük egymást, kinyitom a szekrényét, a tetején lévő polcról leveszek egy aránylag vékony, alkaromnyi dobozt, lerakom a földre, kinyitom. Kiveszek belőle egy vörös, hullámos, a lány lapockájáig érő parókát; egy arany keretű, fekete lencséjű napszemüveget; egy sötétvörös bőrdzsekit és egy sötét rózsaszín, térdéig érő farmerszoknyát; az ágyára rakom.-M-Mit csinálsz?