Egy vércsepp már maga a Szerelem

15. Öld... Meg... Öld meg!

*Kinga szemszöge*

Szokás szerint ugyanúgy ébredek fel reggel, mint ahogy este lefeküdtem. Szeretettel dörgölőzök vámpírkámhoz, aki lágy puszit nyom a homlokomra.
-Jó reggelt, Egyetlenem...-suttogja kedvesen, elmosolyodom.
-Szia...-üdvözlöm vidáman, ajkaira forrok. Hosszú percek után elhúzódok szájától, fűzöld szemeit fürkészem.-Na, jó; most már készülődnöm kell...-kimászok az ágyból, rá nézek.-M-Még valami...!
-Igen, Angyalom?
-H-Ha lehet...-szomorú szemekkel nézek rá.-Ma ne törj össze úgy, mint a napokban... Jó?...-ledöbben, egy pillanat alatt mellettem áll, és ujjait az államra tapasztja.
-Kinga... Hányszor mondjam még el, hogy sajnálom?... Megvédeni akartalak, nem megbántani...!
-Tudom... De attól a seb helye még ott marad...-szorosan átölel, és bocsánatkérően ajkaimra tapad. Viszonozom csókját, de meg is szakítom.-Készülődnöm kell... Csütörtök van... Két napig még suli van...
-Kár...-elenged.-Kérlek, bocsáss meg, amiért olyan nagy baromságokat mondtam...!-nagyot sóhajtok, megsimítom a fejtetőjét.
-Most ezt hagyjuk, jó...? Én nem haragszom Rád, de idő kell ahhoz, hogy kiheverjem...-megpuszilom az orcáján, előszedek néhány ruhát, lemegyek a fürdőbe átöltözni, megmosom az arcomat és a fogaimat. A konyhában megeszem a finom pirítósomat, felviszek egy pohár narancslevet, Raen legnagyobb örömére hagyom, hogy kifésülje a hajamat. Időben elindulok, és a tegnapiak után a napom nyugodtan telik a szörnyeket illetően, de idegesít maga a kő a zsebemben, illetve a rengeteg ciki, és egyre személyesebb kérdés, amire nincs sok kedvem válaszolgatni. Meglepő, hogy pont Kriszti és Viki válaszolgat néhányra helyettem. Azt hittem, utálnak, hiszen ők mindig kerültek engem... Gondolom, hogy ők lehetnek a vámpírok Bence mellett...

Fáradtan, és kedvtelenül érek haza, anyuékkal is csak azért beszélek, hogy ne aggódjanak. Fél óra múlva végre felszabadulok a szobámba, lerakom táskámat az íróasztalra, és az ágyba dobom magam.
-Ahahah, végem van!... Totális csőd vagyok!... Tudtam, hogy nem bírom a tömeget... Na, de ennyire?!...-mondom nyűgösen, és magamat sajnáltatva, tenyereim mögé rejtem arcomat.-És Raen is Clarie-val van, biztos kiadja magából a dühét, meg ilyenek...! Tuti, azért beszélgettek...-nagyot sóhajtok, szorosan átölelem az egyik lila párnámat.-Mindez miért?! Mert egy különleges vércsoportba tartozom, és az olyan király...! Tudnám, hogy mért kell nekem mindig ilyen bonyolult ügyekbe kavarodnom...! Plusz még az a fránya kő is, ami bennem volt, de a rengeteg vizsgálat során valahogy elpárolgott, vagy gőzöm sincs...!
-Azt hiszem, ezen segíthetünk...-szólal meg önelégült hangon a tegnapi srác, felpattanok az ágyból, az ablakban guggol, kaján vigyorral az arcán.
-Ez nem igaz; már megint te?! Szállj már le rólam!-mondom dühösen, elém ugrik, visszaesek az ágyra.
-Hm. Sajnálom, de fontos része vagy a tervemnek... És sosem fogok lemondani rólad...-lendítem a lábamat, de a fejem mellett terem, az ágy másik oldalán állok fel.
-Hagyj békén!
-Nem, annál jobbat tudok...-és megint előttem áll, befogja a számat, hiába sikítok, mert... ELMENT A HANGOM!!!-Nem kell aggódnod, nem fog fájni. Csak nézz a szemembe, Édeském...-íriszei fehérré változnak, körülötte pedig véres szürkévé. Sápadtan figyelem, és elvesztem az irányítást.-Az a szemét megbántott téged. Te szereted őt, de ez fordítva nem igaz. Csak egy dolog állíthat meg Téged. Ez pedig csak Ő. Mért függsz tőle, hm? Sokkal többre vihetnéd... Mondjuk Velem!
-N-Ne is álmodj róla!...-próbálok ellenkezni, de még mindig elnémít valami varázslattal. ~Hogy képes ilyesmire?! Ki az ördög ez, és mi a csudáért nem tud békén hagyni?! Teljesen lebénultam! Csak a gondolkodást hagyta meg nekem! Uralja az egész testemet!... És nem tehetek ellene semmit!... Mi lesz ez után?!~
-Most, hogy a kő a testeden kívül van, már nem képes úgy megvédeni például tőlem, mint ez előtt. Egyelőre egy dolgot akarok Tőled, Kedveském... Öld meg. Öld meg azt a vámpírkát. És vedd a kezedbe a szívét. Értetted, Kicsikém? Meg fogod ölni az a szőkét, amikor egyedül vagy vele. Vagyis, ha nincs a közeletekben más vámpír, aki meggátolna a tervedben. Az ő ideje lejárt.-elhúzza kezét a számról, de ajkait nyomja rá, szemeiből egy vékony, fekete fénysugár süt át az enyéimbe, aminek hatására minden elsötétedik előttem.