Egy vércsepp már maga a Szerelem

13. Fejezet:

Kellemetlenségek

*Raenon szemszöge*

Egy hétig minden nap vele alszom, pénteken, amíg Kinga suliban van, megint lefekszem Clarie-val. Újabb hétfő. Denevérként, messzebbről figyelem Kingát. Sokkal különlegesebb, mint hittem... Figyelmes, segítőkész, együttérző... És ezekre szüksége van. Viszonzásra van szüksége. Különben megtörik... De azt nem engedem!...
-Kinga? What's wrong with you? (Kinga? Mi van veled?)-kérdezi döbbenten a padtársa, felkapom fejemet.
-I'm not okay... Ugh... I have to go out... Now... (Nem vagyok jól... Ugh... Ki kell mennem... Most...)-mondja a említett elfojtott hangon, kirohan a teremből, a folyosóra repülök; látom, ahogy a mosdóba rohan, felvonom szemöldökömet, lebegve várok. Néhány perc múlva kijön, vizes száját törölgeti, fejjel lefelé repülök elé, ugrik egyet, sóhajt.-Esküszöm, még egy ilyen, és megfojtalak...!-morog, szemeimbe néz.-Nyögd ki gyorsan, vissza kell mennem.
-Vért hánytál, jól mondom?-kérdezem önelégülten, bólint.
-Igen, kitaláltad... Bár inkább sötétkék volt, és sűrűbb a vérnél...
-Találkoztak, egymásba folytak, és kijöttek.
-Egy hét után... Nem kavarogtak bennem sokáig?...
-Pff...!-felfelé legyintek az egyik szárnyammal, majd ismét csapkodni kezdek.-Ez semmi! Volt olyan, akiben egy évig folyt a két méreg. De az egyik sem hatott, mert ott volt a másik.
-Egy év... Az jó sok idő...!-bólintok.-Na, röppenj arrébb, sietnem kell az órára...-elszalad mellettem, visszamegy a terembe, én a tetőre.

*Kinga szemszöge*

Besietek, visszasétálok a helyemre.
-Sorry, I wasn't fine... But now I'm okay... (Bocsánat, nem voltam rendben... De most már igen...)-mondom zavartan. Következő óra, osztályfőnöki.
-Na, gyerekek. Holnapra ne hozzatok semmit. Pályaválasztási kiállításra megyünk a nyolcadikkal. Több iskola lesz ott, a megye összes szakiskolájával, gimijével és egyetemével számolva, hogy lássátok, milyen tovább tanulási lehetőségek vannak még.-közli Zsuzsi néni komolyan, döbbenten bámulok rá.
-Ho-Holnapra...?-motyogom magam elé, az óra többi részén osztálykirándulásokról, és a terem díszítésről beszélnek. Bennem csak az pörög, hogy ezt közölnöm kell Raen-nel. Hazamegyek, felmegyek a szobámba, gondterhelten ülök le az ágyamra. Valahogy el kell mondanom neki...
-Szia, Hercegnő!-szólal meg Raen berepülve az ablakon, emberi alakot ölt, rá nézek.
-Ó... Szia... B-Beszélnünk kell...-leül mellém, magához ölel.
-Hallgatlak.
-T-Tudod... Nem sokkal az után, hogy elváltunk... Jött az osztályfőnöki... A-Akkor tudtuk meg, hogy elmegyünk tovább tanulási mizéria miatt Beinudára... 80 km-re... H-Holnap...
-Hogy mi?!-elenged, feláll.-Megőrültél?! Nem mehetsz el!
-De muszáj! Holnap nem lesz orvos, hogy igazoljon... A három szülői napot pedig már kihasználtam...
-Nem véletlenül hánytál vért! Talán át akarsz változni?! Az egy hatalmas város, messze innen! Mi a garancia; hogy élve visszajutsz?! Tele van vámpírokkal, farkasokkal, szellemekkel és démonokkal! Kegyetlenek; és, ha egyszer megízlelik a gyilkolás örömét; akkor nincs megállás! El sem tudod képzelni, mennyire csábítanád őket! Nem érdekel, nem mész el erre a vacakra!
-Nem tudom ellógni! Kötelező elmenni!-megadóan sóhajt, lehuppan mellém.
-Biztos, hogy elmész?...
-Ha még egy hetet hiányzok, ismételhetem a tanévet... Nincs más választásom...
-Akkor követlek. Nem mehetsz egyedül.
-Raen, nem várhatom el tőled, hogy utá-
-Nem érdekel, mit vársz el tőlem, és mit nem.
-Ez egy osztálykirándulás féleség, megláthatna-
-Vállalom a következményeket! Csak az érdekel, hogy Te biztonságban vagy-e, vagy sem. Amióta komolyabb a kapcsolatunk, össze vagyunk kötve. Az én sérülésem nem számít; de a tiéd az első komolyabb után rajtam is meg fog jelenni. Karcolás, horzsolás, harapás, törés, vágás... Minden. Ha meghalsz, abban a pillanatban én is. Fordított esetben te túlélheted. Hiszen én függök tőled, nem fordítva.
-Értem...-elfordítom fejemet.-Nem gondoltam bele...
-Semmi baj... Örülj neki, hogy csak most kellett szembesülnöd vele...-hozzá bújok, simogatja a hátamat.