5.Rész

125 10 0
                                    

Ennyire még sohase vesztünk össze. Ez szörnyű volt.
-Bocsi hogy úgy elszaladtam...-hallottam meg Mark hangát mögülem.-Segítségért mentem.-lihegte.
Oda futottam hozzá és átkarolva a szemébe néztem.
-Brit...-kezdett bekönnyezni a szemem.
-Mi a baj? Mi történt?-kereste a tekintetemet, de én csak a földet bámultam.
-Elköltözik.-engedtem el. Befutottam a házba megkeresni Brittet, de a szobája már majdhogynem üres volt.
-Brit...-kezdtem könnyezni újra. Mark utánam szaladt a házba majd amikor meglátott a földön ülve sírni legugólt hozzám.
-Megkeresem. Jó?-nézett a szemembe miközben a vállamat simogatva nyugtattgatott.
-Megigéred?-szipogtam.
-Megígérem.-Mosolygott rám, amitől hirtelen nekem is jobb lett a közérzetem.
Mark és én egész nap Brittet kerestük. Voltunk a városban, ott is átjártuk a kölcsönzőt és a kikötőt többször is. De Brit sehol se volt. Mintha elnyelte volna a föld. Mivel este lett és mi nem találtuk sehol gondoltuk mára ennyi volt. Megpróbáljuk holnap is.
-Tudod beszéltem az esti buliról..-emlékeztetett Mark.
-Igen tudom. De ne haragudj. Nincsen sok kedvem elmenni.-hajtottam le a fejem.
-Csak egy órára.-fűzött.
-Brit nélkül nincs kedvem.-szomorodtam el.
-Hé!-emelte fel a fejem az allamnál fogva Mark.-Megtaláljuk. Viszont.-nevetett.-Itt az alkalom egy jó nagy bulizásra.
-Igaz-kezdtem én is nevettni.
-Akkor mi a válaszod?-nézett rám lelkesen.
-Oké, legyen elmegyek.-nevettem el magam.-De előbb megkérdezem a szüleimtől.
Bementünk a házba. Anyu a pultnál ült és keresztrejtvényt csinált. Apu a konyhaasztalnál olvasott, Dav pedig a szobájában ült és zenét hallgatott.
-Anyu.-mentem oda hozzá.
-Szia kicsim. Tudod ma ki hívott fel?-nézett dühösen a szemembe.
-Nem.-mondtam félve.
-A rendőrség!-állt fel idegesen a pulttól. Anyu a fejét fogva járkált körbe-körbe.
-Mark.-fordultam meg.-a parton találkozunk 23.00-kor.-mondtam, mire Mark csak bólintott egyet és kiment az ajtón.
-Mit szerettél volna.-állt nekem háttal anyu, még mindig a fejét fogva.
-Elakartam menni egy szörfös bulira..-húztam magam össze.
-Ahha. Szóval. Ha jól értem. És szólj ha nem így van.-fordult meg.-amíg a fogadott nővéred valahol a rendörségen van kivizsgáláson, te addig bulizni akarsz.
-Elmegyek érte, és megbeszélem vele a dolgot.-próbáltam segíteni a helyzeten.
-Majd meglátjuk elmehetsz-e. Sőt.-nézett a szemembe gonoszan.-csak akkor mehetsz el ha megy Brit is.
-Rendben.-anya ekkor kicsit engedett a gonosz nézéséből. Nem tudom mit gondolt. Nincs bajom Brittel, csak összekaptunk. Ennyi.
-Megkapom a kulcsot?-néztem apára.
-Nincs jogsid.-olvasott tovább.
-De akkor hogyan menjek el? Gyalog? 15 kilómétert? Este?
-Szólj a kis barátodnak hátha elkisér. Vagy hátha van kocsija.-kacsintott anya és apa bement a fürdőbe. Ahha. Köszönöm anyu.
Egy óra múlva volt találkozóm Markkal. Mielött találkozztunk volna írtam neki egy sms-t hogy autóval jöjjön.
-Szóval mi olyan fontos, hogy kell az autóm?-szállt ki a járműből.
-Elkell mennünk Brittér. A rendőrségre.-mosolyogtam rá, amolyan létszi-létszi pillantással.
-Ev...már ittam. Nem mehetek ittasan a rendőrségre.-tárta szét a kezeit.
-Nem kell bejönnöd. Elég ha az autóban maradsz.
-Jó de ha elkapnak.
-Akkor mi lesz.-néztem rá, várva hogy valami olyat mond amiből én jövök ki rosszúl.
-Akkor nem megyünk bulizni.-nevetett majd beindította az autóját.

Legenda Vagyok     //Befejezett// (Átírás Alatt) Where stories live. Discover now