Legenda Vagyok //Befejezett// (Átírás Alatt)

11.rész

-Anyu!-kiabáltam.
-Igen kicsim?-rohant elsőszóra.
-Mikor kezdődik a verseny?
-Egykor. De nem mehetsz el rá.
-Miért?-hisztiztem.
-Mert a tv-ből ugyanolyan jól látod majd.-rakta le elém az ebédet és kiment. Szóval dél van. Ha jól emlékszem kettőkor halltam meg. Szóval tehát nézztem a tv-t. Kapcsolgattam ide-oda de a verseny se kezdődött még el, tehát kikapcsoltam.
-Kopp-Kopp!-jött be Sean a szobába.
-Sean!-örültem meg.
-Miujság? Hogy vagy?
-Most per pillanat az oldalam nem fáj annyira, de amúgy nagyon rosszúl.-panaszkodtam.
-Na! Mi a baj?-ült le mellém az ágyra.
-Anyu nem enged a versenyre.
-Na ha csak ez a baj, akkor itt maradok veled és eggyütt nézzük. Jó lesz?-nyomott egy gyors csókot a számra.
-Nem akarom hogy te lemaradj.-tanakodtam el.
-Nem maradok le semmiről! Veled nézem, tv-ből! Sőt! Még pizzát is rendelek!-vette fel a telefonját, majd kiment. Amíg Sean pizzát rendelt, én addig a tv-t kapcsolgattam.
-Na! A pizza körübelül félóra múlva itt is van!-pattant le mellém.
Félóra múlva már a döntőt nézve feküdtünk egymás mellett.
-Mikor jön a pizza? Éhes vagyok.-nevettem el magam.
-Pillanat. Már itt kéne lennie.-gondolkodott el Sean.-felhívom őket.
Amíg Sean telefonállt egyedűl néztem tovább a meccset.
-Mi?-meredtem a képernyőre amikor valaki Dav-et belőkte a vízbe. De nem is a lökésért. Hanem azért mert Dav pont a hegyes sziklák felé sodródott. Felkelltem az ágyamból és kifutottam a házból. Sean utánam futott de én az autóját beindítva elhagyta a kertet. Csak nyomtam a gázt és egyenesen a part felé vettem az irányt. Amikor oda értem egy parkoló helyet se találva az út közepén hagytam az autót. Befutottam, már amennyire tudtam, az emberek közé. A vetitőnél voltam, ami azt jelentette, hogy kényelmesen sétálva 15 perc a part. De én futottam ahogy tudtam.
-Hé vigyázz már!-hallottam az emberektől. Sean-nel találtam magamat szembe.
-Hová mész? Neked fekned kéne!-kiabált velem Sean.
-Ne ordíbálj velem!-rogytam össze a földre.
-Ne haragudj. Nem akartam.-gugolt le mellém Sean.
-Gyere haza.-emelt fel.
-Nem! Figyelj! A testvérem lehet hogy megfog hallni! Megkell mentenem!-futottam el sírva. A kiindulási pont le volt zárva. Viszont a többi helyen veszélyes a fürdés. Beültem a "lopott" autóba és elautóztam a hegyre ahonnan belehetett ugrani a mély vízbe. Ott a legmélyebb illetve a legveszélyesebb.
Tanakodás nélkül beugrottam a vízbe. A sziklák felé úszva éreztem meg igazán, mennyire fáj a sebem ha sós víz éri. Kezdtem szédülni, amikor megláttam a testvéremet egy sziklán.
-Dav!-kiáltottam a maradék erőmmel, majd a deszkáját hozzálökve és megbizonyosodva arról, hogy kiment a partra, elhagytam magam és meghalltam.