Legenda Vagyok //Befejezett// (Átírás Alatt)

10.rész

A versenyre érve sokan meglepetten néztek rám, viszont sokan oda jöttek, hogy megkérdezzék; hogy vagyok.
-Szia!-futott felém Mark.
-Szia!-öleltem meg.
-Hogy vagy?
-Köszi, per pillanat jól de néha fáj az oldalam.-mosolyogtam rá.
-Hát az csak jó lehet.-ütögette meg a vállam.
-Milyen eddig a verseny?-kérdeztem.
-Nincsenek hullámok.-fintorgott Mark.-Leakarják fújni a versenyt.
-Nézzd a távolban!-mutattam messzire. Egy nagyon nagy hullámnak tűnt amit a versenyzők is észrevettek. Páran elkezdtek úszni a hullám felé, de az egyszercsak eltűnt.
-Ez gáz.-fintorgott tovább Mark. Én néma csöndben pedig mellette szinte elájúltam a fájdalomtól. Nem mertem neki szólni, hogy fáj az oldalam, hisz pár perce még semmi bajom nem volt. Csak bólitottam és hallgattam amiket mondanak.

-Van valami baj?-kérdezte Mark mikor már félórája nem reagáltam a kérdéseire, történeteire. Én csak bólintottam, mivel megszólalni se tudtam.
-Csak fáj az oldalam.-suttogtam az oldalamra támaszkodva.
-Kérsz egy kis vizet?-nézett rám aggódóan, mire én csak bólitottam és hagytam elmenni. Így hát egyedül maradtam. Öt perc nem telt el, én már a földön fekve, elájúlva feküdtem.
Otthon kelltem fel. Az ágyamban feküdtem. Ránéztem a telefonomra. Kedd volt...