Legenda Vagyok //Befejezett// (Átírás Alatt)

12.rész

A temetésemet elnézegetve, éreztem azt a tömör szomorúságot a családomon. Brit és Sean egymást vígasztalva ölelték Dav-et, anyu és apu fogták egymás kezét, a pap beszédet mondott a többiek pedig egymást vígasztalva ácsorogtak az esőben. Lenéztem a síromra, az arcom fehér és szürke volt. Egy gyönyörű kék ruha díszelgett rajtam, testem körűl pedig rózsák voltak. Mind piros. Ezeket a temetésen megjelent emberek szokták a sírba rakni. Viszont egy embernek a kezében még rózsa volt. Méghozzá Sean kezében. A rózsa fehér volt és műanyag.
-Ezt a rózsát szeretném adni búcsúzóúl. Lehet hülyeség,-nevetett maga elé Sean.-de addig élsz bennem amíg ez a műanyag fehér rózsa el nem hervad, és fekete nem lesz.-fejezte be, majd beillesztette a kezembe a rózsát és vissza állt a helyére. A temetés végén mindenki ment a maga útján Sean, Brit és Dav kivételével.
-Szerintetek lehet, hogy csak elájúlt?-kérdezte Dav. A többiek nem válaszoltak neki, csak közelebb mentek a síromhoz és vázába tették a virág csokrokat. A koporsóm földbetemetését várva leültek a szemben lévő padra és a továbbiakról beszéltek. Hogyan lesz mostantól stb...

Tehát ez volt a halálom története.