Legenda Vagyok //Befejezett// (Átírás Alatt)

3.rész

-Hé cicák!-jött felénk Mark.
-És az év bunkója díjat kapja...-mutattam felé.
-Ne csináld már!-hisztizett.-Nem is vagyok bunkó...-kérte ki magának. Mivel buszhoz voltunk kötve, ezért elkellett indulni. Bármilyen érdekes volt az ahogyan Mark felakart minket szedni , eljöttünk amikor nem figyelt.
-Ó ne!-érkeztünk meg a buszmegállóba amikor az kikanyarodott és elment.
-Én nem gyaloglok 15km-t azért hogy hazajussak. Megvárom a következőt.-kérte ki magának Brit.
-És az meeegy...-néztem a menetrendet.-egy nap egyszer oda-vissza...
Akkor szerezzünk egy autót...majd én vezetek.-jutott eszébe a zseniális ötlete Britnek.
-Hogyne! Majd elkötünk egyet, nem?-néztem rá fintorogva.
-Van jobb ötleted?
-Nincs.
-Hát akkor?-kérdezte majd elindult, hogy leüljön a padra. Pár perc múlva egy rettentően jó ötletem támadt.
-Szörfözzünk haza. Vízben sokkal közelebb van.-tanácsoltam.-és holnap vissza hozzuk a kölcsönzőbe.-folytattam, mire Brit csak bolintott.
Elindultunk a kölcsönző felé. Utoljára 2 éve voltam itt. Akkor még teljesen más volt. Pl a kölcsönző se 4 utcával odébb volt. Na ezt nem tudtuk.
2 óra séta után megtaláltuk a boltot.
-Jónapot!-köszöntem-2 deszkát szeretnénk holnap 2-ig-mosolyogtam a bácsira.
-Sajnálom záróra van.-pakolászott.
-De muszáj haza érnünk még 6 óra elött!-magyarázott Brit.
-Sajnálom.-nézett ránk amolyan, őszintén sajnálom arccal.-de megy a cápa etető hajó. Kb 30 perc és indul. Ennyit tudtam segíteni. Mégegyszer sajnálom. Khm. További szép napot.-ment el a bácsi.
-Mennyi a-kiáltottam-jegy...-fejeztem be halkan, mivel az ember már rég eltünt a szemünk elöl. Tehát mivel nem találtuk ezért elindultunk a kikötőbe. A hajó már bent állt.
-Jónapot! 2 jegyet szeretnénk. Csak a szembe lévő partig.-kértem a jegyet.
-Sajnálom. A hajó nem áll meg sehol. A sziget mellett is csak elmegy.-mondta a pénztáros nő.
-És kb milyen messze halad el mellette?-kérdezte Brit.
-100-200 méter...de lehet 300. Ha szeretnének még gondolkodni rajta akkor kérem álljanak ki a sorból hogy a többi ember is tudjon jegyet venni.-kért minket.
-szeretnénk a 2 jegyet.-mondtam gyorsan. A nő átadta a 2 jegyet, és elküldött minket a sorba a hajóhoz.
Végre felszáltunk a hajóra. Egy matróz ment el mellettünk amikor megláttam a házunkat.
-Bocsánat. Itt milyen mély a víz?-kérdeztem.
-5-10méterig mély a víz. Itt most kb 8 lehet. Ugye nem akarsz kiugrani?-kezdett nevetésbe. Én cseppet sem nevettem ezen de az ő dolga.
-és közelebb megyünk a parthoz?-kérdezte Brit.
-Nem. Ennyi a max.-válaszolta majd tovább ment.
-Háromra.-álltam fel a padra.-egy kettő...hu..HÁROM!-kiáltottam, azzal mind a ketten a cápák közé vetettük magunkat. Hallottam ahogyan utánam kiáltanak illetve láttam ahogy dobják a mentő öveket stb. A cápák nem nagyon foglalkoztak velünk hála az égnek. Éppségben kijutottunk a partra, így hát haza mentünk átöltözni majd lefeküdtünk aludni.