I'll Be Good//LASSAN FRISSÜL//

3.Befolyás

- És...ilyenkor mit kell csinálnom? Ez ilyen...lányos csevej? z
Zavarodottságomon a kérdezett egy gyengéd nevetést ejtett el.

- Ha úgy gondolod, hogy lány vagy..
Halk kuncogás tört fel a torkából a mondatot félbeszakítva.

- Ez nem vicces, az emberek ilyenkor mit tesznek?!
Kérdeztem újra, ingerültebben.
Utálok tudatlanabb fél lenni.

-Beszélgetnek, amiről szeretnének, meg amerre megy a téma. Szóval, hogy érzed magad?
Érdeklődőn az álla alá tette a kezét és szűk pupillákkal bámult rám.
Szóval választ várt.
Sóhajtottam és összeszedtem a gondolataimat.

- Nem szeretném feleslegesen jártatni a szám. Hiányoztál azt hiszem. - elgondolkodtam- Amikor elmentél azt gondoltam megcsinálom a vázát, hátha visszajösz.

- Ez aranyosabb volt, mint vártam. -csillogó szemekkel nézett rám.- Most...megölelhetlek?

-Tessék? - húztam fel a szemöldököm értetlenül.

-Megértem, ha nem szabad...én csak biztosítani akartalak arról, hogy itt vagyok meg minden.
Ha szeretnéd, hogy elmenjek persze azt is megértem é--

-NE IS FOLYTASD! Nem szeretném, higy elmenj és a fogalommal nem vagyok tisztában, chh
Lekezelően néztem rá. Idegesít.
A mélyebb problémáimról nem szerettem volna, hogy tudjon, túl nagy veszélybe sodortam.

- Oh..csak megmutatni tudom.
De miért nem tudod, hogy ez mit jelent? Nem öleltek még meg?

-Teljességgel lehetetlen. Kivéve persze az előbbit, ha az volt. Tudtad, hogy a prostik csinálják ezt vagy háromszéz dimenzióval innen? Kíváncsi vagyok arra, hogy mi a szándék..

Mondatomra elmosolyodott és nagyon közel hajolva hozzám a karjait átvezette a nyakam körül. -A prostituáltak ezt csinálják? -kuncogott

- Igen, valami ilyesmit - megsimogattam a haját és eltoltam, megint. Kínos volt ez a pozíció

-És az emberi kultúrában,bár nem tudom honnan jöttél, de itt az egymás irant való szeretetet jelképezi.

-Ahh, akkor jó. Nem sokat fogsz akkor kapni tőlem
Röhögtem kajánul

-Hé, én bírlak.

- Szóval azért öleltél meg?

-Igen.

Valahogy viszonozni szerettem volna azt, ahogy bánik velem
-Most én mutatom meg, hogy az én dimenziómon mi számít kb ennek.

-Jaj, remélem nem valami fura összefejelés vagy ilyesmi.
Hangosan felnevetett

-Szerencsére a démonok nem azok az egymáshoz érős típusok. Csak figyelj  Eresztettem egy féloldalas mosolyt és elkezdtem varázsolni. Nos a mágia lényege az, hogy ha valakit meglátsz, vagy megismersz az az illető emlékeztetni fog valamire. A mágiával előhívhatod azt a dolgot az elmédből.
Az ő tenyerét az enyémbe tettem és koncentrálni kezdtem. Valami fajta mozgást éreztem a kezünk között ezért az övét elvettem és egy rózsaszín virág jelent meg.
- Te olyan vagy nekem, mint ez a kis virág. Nagyon aranyos vagy és szép, de könnyen el lehet pusztítani.

A tenyeremen egy fekete köd lepte be a kis virágot, ami aztán elhamvadt.

-Ez egy ideig tetszett, de neked muszáj elrintanod a jó pillanatokat..
Vetett rám egy savanyú pillantást, mire nevetnem kellett

-Nos, ez van
Most az igazi énem egyik részét mutattam meg neki. Azt hittem erre nem leszek képes soha, mégis olyan dologra jöttem rá, amit magam sem tudtam. Hogy tudok kedvelni valakit

-Szóval ezt azok csinálják, akik szeretik egymást?

-Igen.

-És...mi szeretjük egymást?
Tette fel az egyszerű kérdést

Hirtelen gyorsan kezdett verni a szívem.
Ez valamilyen testi zavar lehet az ijedtségre reagálva.
Nem szeretném, ha valaki szeretne, teljesen új és nem tudom viszonozni. A fogalommal sem vagyok tisztában.
Kezdtem bepánikolni.

-Ömm... fogalmam sincs, te szeretsz?

-Barátként. -értetlen tekintetem láttán folytatta -Tudod, hogyha sok dolgot csináltok együtt, de nem vagytok szerelmesek.

- Szerelmesek?- ismét tanácstalan voltam.

- Hát mindent nekem kell elmagyaráznom? Amikor két ember már többet akar egymástól, mint barátság és elkezdenek járni.

-A járni az valami szleng szó a földi emberek körében..? Nem vagyok tisztában az ilyen szavakkal.
Valakitől meg kell tanulnom ezeket, hogy boldoguljak, kezd dühíteni.

- Amikor két ember nagyon szereti egymást és csókolóznak meg...ilyenek.

-Szerintem ez nagyon aranyos, de nen visz sehová. Valamint hátrányt jelent, ha az egyik fél nem viszonozza.
Érdekesek ezek a földi dolgok.

- Sok bonyodalom adódhat belőle, de, ha van valakid, akit szerethetsz, akkor nagyon boldog vagy a közelében.
Halványan elpirult.
Ó, szóval magára vonatkozóan mondta.

- És neked...van valakid?
Néztem rá kérdőn.

-Nincs, de ez még bonyolult.

- Hát..mi itt vagyunk egymásnak, nem?
Még tőlem is primitíven hangzott feltenni ezt a kérdést, de ki akartam küszöbölni a tényt, miszerint nem rólam beszél.

-Igen, öribariik- hangosan felnevetett. Ettől nem lettem boldogabb -A démon fiú és Liiin!

-A Lin az Evangeline rövidítve? Én mindig az Evit tartottam annak.
Próbáltam erről a témáról terelni a szót

-A te szádból jobban hangzik  az Evi.

-És mi az, hogy "Démon fiú", te alantas lény?! - Sikerült feldühítenie ezzel.- A Hatalmas Damien vagyok A Pokol Ura!!

-Elnézést, Mr.Damien!- felállt és mélyen meghajolt.

-Ezt most szarkasztikusan csináltad?  Olyan arcot vágtam, amiből könnyen leszűrhető a feszültségem.

-Igen
Rámnyújtotta a nyelvét.

-Kezdesz idegesíteni!
Karba tettem a kezem.

Felnevetett és megpöckölte a homlokom.
Egy adag adrenalin áramlott arra helyre és készültek a végtagjaim arra, hogy erőből ellökjem.
Uralkodtam magamon és az izmaim csoportos összehúzódásra kényszerültek.

-Egyszer megöllek.

Mérgesen néztem rá és az agyam is lüktetett, de amint megláttam a szája körül bujkáló mosolyt én is kénytelen voltam ekereszteni egyet.
Bámulatos, hogy milyen befolyással lehet rád egy ember...

×××××××××××××××××××××××××××××××××