I'll Be Good//LASSAN FRISSÜL//

4.Valaki, akinek számítok

A csapat két napja járta a Dimenziókat semmilyenfajta pihenés nélkül.
Valamennyien fáradtan lépkedtek a vad, sziklás tájon.
Mostanra rendezetlen sorokban meneteltek a magas hegységben felfelé.
Sokan azt beszélték, hogy amint felérnek a Sárkány-nyak Hegységre ellopják a Dimenzió váltót és haza ugranak.
A csapat egyik nem túl együgyű tagja Kauma szabájosan rárivallt két társára.

- Ti vadbarmok!

Mivel a mondatára nem csak az a két személy figyelt fel, akinek fel kellett volna, így suttogva folytatta a két társa felé.

-Arra nem gondoltatok, hogyha hazaugrotok, akkor Belzebub fog titeket megölni? Vagy, ha hazamegy értetek a Parancsnok akkor szerintetek nem kínoz kínoz meg ?- próbálta visszafogni a kitörő dührohamát Kauma.

-Úú, erre nem gondoltam... - tekintett a vézna 'katona' a magasabbik és szélesebb társára.

-Mi is két napja gyalogolunk és igazoltatunk. Szóval először a feladat, utána minden más.
hangoztatta a jelszavát a korosodó fortis.

-Igenis!

Határozottabb léptekkel haladtak előre, mint eddig tették.
A lábaikat nagyon megterhelte a felfelé út és miután megbizonyosodtak arról, hogy nem tartózkodik a hegytetőn a keresett, egy általa titkosnak gondolt helyen ( Damiennek ezen a helyen vam egy bunkere, de jol tudta, hogy a katonák le tudják itt követni, ezért már nem használja) vissza is indulhattak volna, ha nem szól közbe egy hang.

- Uram! Kérem, három napja nem pihentünk. Nem lehetne az, hogy itt tábort verünk?
Azt mondta ki, amit a legtöbben gondoltak így helyeslő morajlás hallatszott.

A parancsnok belátta, hogyha tovább terheli a csapatot fő vesztésre és pár "láb alól eltevési" kísérletre számíthat.
Idegesen beletúrt az izzadt homlokára tapadt hajába majd megszólalt.

-Pihenünk emberek! Tábort verni!
Szólt, majd elvonult egy távolabbi helyre átgondolni a dolgokat.

Tisztán látta a lefelé vezető utat a hegyről, melynek ösvényiről ő maga takarította el a nagyobb sziklákat.
Nem értette, hogy hogyan lehet ilyen fontos Belzebubnak a fia megölése, hiszen A FIA. Másfelől már felesleges ennyi erőfektetést kifejtenie miatta, eddig sem foglalkozott vele, akkor most miért van rá szüksége?

Kissé borostás arcát ilyen fiatalon már hegek borították.
De szerette ezt csinálni.
Ha nem lehetne számtalan feladata, akkor unalmas lenne az élete, legalábbis ő így tartotta.
Sosem akart olyan életet, amilyen a főuraknak van.
Az ételeit nem maga ejti el, a házait nem maga építi az ellenségeit nem maga öli meg, a gyönyörű tájakat nem látja, mert egy palotában ezt mindenki más teszi meg helyette.
Tulajdonképpen mások élik az életét.
Az embernek nem lehet izgalmas és teljes élete, ha egy épületbe van bezárva és gyakorlatilag csak...létezik.
Ezért szánja Belzebubot.
De viszont a fiának már most is izgalmas élete van.
Melyik másik gyermek szökik el egy ismeretlem dimenzióba egy koncert miatt?
És most is elszökött valahova, ahol új tapasztalatokat szerezhet.
Csak ezért tisztelte a "köjköt" akármennyire nem mutatta ki.

Valamilyen szinten utálatot is érzett iránta, azért, mert folyton rohangálnia kell utána, de ez mellékes és a szeretet elhanyagolása az imidzse fenttartásához kell.
Azon gondolkodott, hogy mit csináljon, ha megtalálja.
Nem viheti vissza az apjának, másfelől ők nem gyalogolhatnak és bújtathatják őt, amíg él.
Ki kellett találnia egy megoldást ám ekkora egy fülsiketítő hang zökkentette ki gondolatmenetéből.

-MEGVAN A KIS CSIBÉSZ!
Sietősen a hang irányába sétált.

-Hallgatom.

-Uram, megtaláltuk Mr.Damient !A Föld nevű dimenzión tartózkodik, eddig valami blokkolta a műszereinket, de most élesen leheg fogni a jelet.
Mutatta oda a Gps műszert.