I'll Be Good//LASSAN FRISSÜL//

7.(Az első ütközet)Mintha egy angyalt látnék

- Nem tartom előnyös dolognak az erőszakot. -felelte kimért stílusban.

- Talán különcnek véled magad a fajtádtól? -kérdezte Tamashī az állát felszegve.
Láthatóan még mindig nem bízott benne.

-Mondhatjuk. Sosem tartottam céltalan bóklászással, vándorlással, meg vadászással tölteni az életem. Habár nem látszik rajtam én az életemet kalandokkal akarom teljessé tenni, mint Ti, emberek.- valami megindítót lehetett hallani a hangjában, ami megfogott.

Eredetileg én is ezért szöktem át másik dimenziókba és járkáltam úgymond izgalmas helyekre.
Szerettem volna magam mindig érzelmekkel teli kapcsolatokkal (habár ez nem sikerült) mert így akartam pótolni a szeretet hiányát, amit az apám a lelkemben hagyott.
Sosem kaptam figyelmet, így magamnak kellett megteremtenem.
A gondolatmenetemet Tamashī hangja szakította félbe.

-Igazából itt egyedül csak A Hölgy ember.- Szólt vonakodva Tamashī

-Az energiádból úgy éreztem, hogy halandó vagy.- Felállt a földről és a szeme fehérről halvány kékre változott.- Megvizsgálhatlak jobban?

-Ömm- láhatóan zavarban volt, hogy ő lett a figyelem középpontjában.-Ahogy akarod.

A helységben tapintani lehetett a feszültséget, amikor a lény közelebb lépett Tamashīhoz.
Megszaglászta és egy helyen megállt.
A feje tetején a homlokát kezdte hosszan vizslatni.

-Halandó vagy. A démonoknak, vagy a természetfeletti lényeknek sokkal erősebb és vörösebb az aurája.
Neked viszont kék.- Pislogott értetlenül.

Tamashī kikerekedett szemekkel nézte az állatot, aki nem túl meglepetten nézett rá vissza

-Tessék?! Te csak egy hülye macska vagy, nem tudsz semmit! Takarodj vissza a helyedre!!!- Üvöltözött.

Sosem hallottam még Tamashīt üvölteni, maximum nagyon hangosam beszélni, de az is a tömeg miatt volt.
Az állat engedelmeskedett és visszasétált.
Valami olyasmit motyogott,hogy "Nem tudlak megkímélni az igazságtól"

Ezt én sem értettem. Szóval Tamashī nem démon, de még csak nem is a pokolból származik?
Akkor honnan?

Evangelinnel meredten néztük Tamashīt, aki szinte majdnem sírva nézett a másik irányba.
A kínos csendet szokás szerint én törtem meg. -Tamashī...---

-Nem muszáj mindent tudnotok.-tekintett ki mindenttudó szomorúsággal az ablakon.

-Beszéljünk később négyszemközt.-Nem vártam választ.

-Persze! A lány meg egyedül marad!-Puffogitt Evangeline.

-Neked ott az a dög. Játssz vele!-legyintettem.

-Ő nem dög!-rivallt rám.

-A a hadseregem még a hegyen van.Ideje lenne bevonni őket.
Ma fog érkezni az első támadás édesapádtól.-A gyomrom görcsbe rándult-Edzenünk kell.-Tamashī halkan szólalt meg,ugyanakkor váratlanul.
-Az izének is,ha itt akar maradni.-Azzal felállt,a dimenzió kulcsával megnyitott egy portált,ami lilásan örvénylett és átlépett rajta.

-----------------------------------------------------------
Immáron 15 darab marcona maszkkal takart arcú démon-kecske lény állt a nappali kellős közepén Tamashī rögtönzött beszédét hallgatva a kialakult helyzetről.
Nem volt ellenükre a harc,tisztán látszott az arcukon.
Evangelineén viszont az,hogy a lényekkel fog egymaga harcolni,ha azok megint összesározzák a patájukkal parkettát,ahogy ő hívja.

Közelebb lépdeltem hozzá,mert láttam,hogy fel fog robbani.-Ajaj,nehogy szívrohamot kapj itt. Téged is fel kell majd takarítani-felnevettem.

-Hát rohadtul nem vagy vicces, nem te főzöl, mosol, takarítasz egy férfire meg egy gyerekre. -megforgatta a szemét és karba tette a kezét.