I'll Be Good//LASSAN FRISSÜL//

6.

Miután meguntam a duzzogást és az önsajnáltatást befáradtam a szobába.
Tapintani lehetett a feszültséget.
-Mi van?-szóltam bele a csendbe.

-Ez a férfi.....ijesztő....-vetett egy kétségbeesett pillantást Tamashī felé.

- Hé, ne szórakozz már!- mentem oda és bökdöstem meg.

-Csak szeretem ijesztgetni az embereket - kuncogott és visszatette a szemét.- Szóval az a lényeg, hogy veszélyben vagyunk és ki kéne képezzelek titeket, valamint egy sereget is kéne keríteni, mert naponta fognak jönni az ellenséges katonák. -szólt teljes nyugodtsággal.

-Ez egy csodálatos hír! Amióta Damien itt van,azóta csak rossz dolgok történnek. - szólt hisztérikusan a lány.

Bár igaza volt, nem tűrtem, hogy ilyen hangnemben beszéljen rólam.

-Ha nem jót mondasz rólam, akkor ne szólalj meg..- húztam össze a szemem.
Nem akartam még egy konfliktust Evangelinevel, szóval ezen kívül mást nem mondtam.

-De nem tudok róla-- itt Tamashī keze tapasztotta be a száját.

-A kishölgy csak azt akarta mondani, feltehetőleg még nem ismer annyira, hogy tudjon pozitív tulajdonságokat mondani rólad.- mondta kínosan a férfi.

Tudtam, hogy csak meg akar óvni a negatív kritikától. Ez nem kérdés, mert mindig is ilyen volt.

- Semmi szükség erre, had mondja.-legyintettem.

Evangeline - amint Tamashī levette a kezét a szájáról - kivonta magát a beszélgetésből és durcás óvodás módjára levágta magát egy sarokba, persze háttal.
Nem nagyon törődtem vele, úgyis hallja onnan az egészet.

-Szóval, ha nem működik együtt Valaki, akkor nem tudjuk megcsinálni ezt. - szólt Tamashī a lány lelkiismeretére hatva. -Szükségünk van némi női megérzésre.

Az tovább ült ott és a fülére mutatva jelezve, hogy hallja.
El kellett mosolyodnom, olyan mulatságos volt, hogy valaki ilyen gyerekes legyen.

-Akkor, ha mindenki hallja, elkezdeném kidolgozni a taktikát...
-----------------------------------------------------------
Egy röpke egy óra alatt arra jutottunk, hogy ameddig Belzebub küldi a katonáit, mi hárman ellenállunk, gyengítve ezzel az ő hadseregeit.
Hogyha pedig személyesen szándékozik idejönni, akkor... igazából itt megoszlottak a véleményeink, de többnyire arra jutottunk, hogy meghalunk, vagy valaminilyesmi.

-Szerintem ez egy kiváló terv.Egyébként elfelejtettem szólni,hogy egy fekete-lyuk van a szobádba,amin keresztül bármi bejöhet.Hehe-vakarta meg zavartan a tarkóját Tamashī.

-Most komolyan?!-ebben a pillanatban a szobámból egy hangos dübögés és még egy hang hallatszott,amit nem tudok beazonosítani.-Tamashī!

Evangeline elkezdett rohanni  mellettem,aztán én is futottam,nehogy az a valmi veszélyes mutáns izé legyen és széttépje őt.
Gondolom Tamashī is így látta a helyzetet,mert az ő trappolását is hallottam.
Mire én felértem a lány már a szobámban volt és egy hangos,vékony sikolyt hallottunk.

-Tamashī,szerinted...meghalt?-tekintettem a férfira kétségbeesetten.

-Nem tudom...

-Én félek bemenni-tettem a remegő kezem a kilincsre.
Tamashī bólintott és megadva magam a kíváncsiságnak,benyitottam.
Megint hallottam a visítást.
-MEGYEK MÁR,MEGMENTELEEK!-Futottam oda,de elcsúsztam a szőnyegben és az állam szépen koppant a padlón.

-Találtam egy cuki cicát!-hallottam a hangját,de mivel a fejem a padlón volt semmit sem láttam.

Aggódtam,hogy kitörtek a fogaim.
-Natyhon öhühög.

-Gyere állj fel és megmutatom.-rángatott fel a földről.
Teljes szívemből örültem,hogy nem kell a padlóról felszedegetni a fogaimat.
Amikor felálltam megláttam egy a dimenziómban veszélyes catulust.
A fekete selymes szőre nagy kontrasztot teremtett nagy fehér szemei között.A fülei és a farka voltak a legbozontosabbak és a farkát folyamatosan dobálta.
Ezek az ...Izék megnőnek egy méterre is és ez a példány körülbelül akkora volt.

Evangeline elé tettem a kezem,védelmezően és a catulus szemébe néztem.

-Evangeline...vigyázz ezzel a lénnyel,ez nagyon veszélyes és pár másodperc alatt cafatokra tép!-szóltam rémülten-Látod a fogait?Most is arra vár,hogy hátat fordíts és széttépjen.-tettem egy lépést hátra.-Amikor szólok hirtelen elfutunk és becsukjuk az ajtót...

-Jaj,Damien,ne hülyéskedj már ő teljesen ártalmatlan.-bújt át a kezem alatt és odasétált ahhoz a fenevadhoz.

-Mit művelsz???-álltam ott változatlanul,mert mit ne mondjak nem nagyon volt merszem megmozdulni.
Tamashī is belépett és ahogy meglátta a lényt kifejezéstelen arccal elővette a szabjáját.

-Ne aggódjon kishölgy,seperc alatt elintézem.-szegezte a kardját az állatra.

Én némaságba burkolózva figyeltem az eseményeket.

-Ne csinálja!Nézze milyen ártalmatlan!-Evangeline megölelte a fenevadat,ami először vonakodott,de utána szimpátiát mutatva a hatalmas fejét a lány vállára támasztotta.
Mi ketten elhűlve néztük az eseményeket,olyannyira,hogy Tamashī kezéből kiesett a kard.

-Látjátok?-fordult hátra Evangeline és mi meg lefagyva néztünk rá vissza.

-Urak és hölgyem!Nyugalom.Nem tartom magam veszélyesnek.-szólalt meg az állat.

-MICSODA?TE TUDSZ BESZÉLNI?-kérdeztük teljesen egyszerre.

-Valóban fura,nemdebár?

-De aranyoos-ölelgette ismét.

-Ez nagyon veszélyes és meggondolatlanság.-szólt élesen Tamashī a kardját felvéve a földről.

-Hazudsz!!Biztos meg akarsz ölni minket!-szóltam zaklatottan.

-Valamivel intelligensebb vagyok,mint a fajtarsaim,én nem gyilkolok.-állt fel a helyéről és kecsesen elindult lefelé a lépcsőn.

-Nekem szimpatikus.-mosolygott a lány és vele együtt lesétált.
Miután elhagyták a szobát Tamashīval azt vitattuk,hogy mégis mi a franc is történt most?
-----------------------------------------------------------
-Szóval akkor.Hogyan jöttél át a portálon?-kérdezte Tamashī kimérten.

A konyhában ültünk én szorosan Tamashī mellett,nehogy az az izé megéhezzen.
Evangeline pedig mellette a földön,szorosan hozzábújva.

-Itt az az egyeteln kérdés,hogy miért hagytátok nyitva.-mosolygott ránk.

-El ne hidd,hogy neked!-mondta Tamashī kicsit ingerülten.

-Ennek az esélye elhanyagolható.-beszélt még mindig higgadtan-Csupán tapasztalat szerzés céljából vagyok itt.

-Már szereztél tapasztalatokat-morgolódtam.

-MARADNI FOG ÉS TAPASZTALATOKAT GYŰJT!-nézett ránk szúrós szemekkel Evangeline.

-Igenis-partant fel Tamashī és meghajolt.
Mikor leült és Evangeline elégedetten bólintott oldalba böktem.
-Mi volt ez?Nem te vagy a katona?-röhögtem el magam.

Vonakodva Evangelinere tekintett,majd mikor nyugtázta,hogy a catulus lény...izével beszélget,akkor szólalt meg halkan
-A női harag...félelmetes.

Ezen egy jót nevettem.
-Szóval..Tigris,Tudsz harcolni?

--------------------------------------------------------
MEGINT NEM TUDTAM MEGVALÓSÍTANI,AMIT AKARTAAAM ;-;
Nah,innen lesz az izgalom v.v