I'll Be Good//LASSAN FRISSÜL//

9. Idióta!

Evangelines POV

Sosem sétáltam át portálon és olyan szokatlan volt számomra.
Az az idióta olyan sosem látott magabiztossággal lépett be, hogy azt hittem most azonnal állon vágom.
Követtem a példáját és nagyon erős húzó erőt éreztem. Azt hittem elhányom magam, de ott is voltunk és szilárdan talajt értünk.
Ezzel az volt a baj, hogy hirtelen történt és sikeresen elestem.

- Jézusom, de szar vagy - kinyújtotta a kezét felém -Gyere

Elcsaptam azt
-Egyedül is fel tudok állni! - lassan feltápászkodtam -Most hol vagyunk?

-Jelenleg én sem tudom. - lezseren körbenézett, mintha tudná egyáltalán hol vagyunk.
Egy erdős (talán) részen voltunk, viszont az összes fa szerű képződmény lila és pasztel színek sokaságában pompázott. Szinte mindennek lilás árnyalata volt, ami egy idő után elég megterhelő volt a szememnek. Érdeklődve körbejárkáltam.

-Nem jó döntés. Ha valami itt kiugrik a földből én nem fogok utánamenni, ha esetleg lehúz.
Közben még mindig nézelődött

-Miért éppen a földből?
Próbáltam leplezni az idegességem, de közben visszahátráltam hozzá.

-Vagy az égből, nekem tökmindegy. -vont vállat.

-Azt hiszem, hogy a 115-ös dimenzióba érkeztünk, ergó, te nem vagy biztonságban.

-Miért pont én? Te ugyanúgy veszélyben vagy, te idióta!

-Két okból kifolyólag tévedsz -megfogta a kezem és elkezdett húzni egy ösvényen. -Az első egyszerű. Azért mert ember vagy és védtelen. A második pedig az ezen a dimenzión élő férfi "állatok". A te szempontodból veszélyes itt maradnunk, tehát húzunk a picsába.

A keze kellemes volt, valahogy biztonságban éreztem magam, annak ellenére, amit mondott.
Ahogy vonszolt ki az erdőből kíváncsi lettem. Talán a pasztel színű élővilág tette ezt, talán a helyzet furcsasága, vagy a dolgok összevisszaságának az egysége, de mégis jól éreztem magam és kíváncsi voltam arra, hogy hogyan jutott el idáig. Arra célzok, hogy a kezemet fogja és idegesít.
Lassan kiertünk egy lakott területre. Látszólag minden normális volt, viszont a hangosan üvöltő partyzene eléggé szokatlan volt számomra. Meg persze hallgathatatlan.
Damien arcán olyan undor lett úrrá, hogy azt hittem most azonnal elhúz innen.

- A büdös picsába! Hogy lehet ilyen okádékot hallgatni? Megértem, hogy űrlények vagy mi a picsák, de akkor is...

Egyetértően bólogattam, bár nem tetszett a nyers beszéde -Hova szeretnél vinni engem?

-Olyan helyre, ahol el tudlak rejtni. Itt bűncselekmény nőket tartani. -egy félmosoly jelent meg az arcán -Bár így is bűnös vagyok, hogy éppen hozzád kéredzkedtem be. Valami dögös nagycsöcsűhöz kellett volna. - sunyin rám pillantott, várva a reakcióm.
Nem akartam megadni azt az örömöt, hogy kiakadok.

- Azért elég fura, hogy ennyi férfi él együtt nők nélkül...

Lemondóan sóhajtott az előbbi próbálkozása kudarcára -Háát, annyira nem izgat, nekik ez természetes

Egy talán öt- hat emeletes, szintén lilában úszó bérház előtt álltunk meg.
Most komolyan oda akar vinni?

-Ennek a tetejére kéne felmennünk. -mutatott fel

-Ömm... figyelj én félek a magasban..

-Az engem nem izgat. Gyere - kitárta a karjait.
Zavartan néztem rá. Ez meg mit akar?
-Csak nem gondoltad, hogy én belemászok a karjaidba?