Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• nyolcadik rózsa •

Lelked tündöklő tisztasága

Bár az iskolában sosem voltak gondjaim, jó tanuló voltam, okos és jó eszű,  ez a kapcsolatunk alatt, aligha mutatkozott meg valaha is.

Az első néhány együtt töltött hónapunk csodaszép volt - életem legszebb időszaka.

Mindketten  boldogok voltunk, a problémák fogalma is abszolút ismeretlen volt a  számunkra. Emlékszel? Minden annyira ellentéte volt a jelennek - s ez  annyira elszomorító.

A mosoly - néha már fájdalmat is okozva arcizmainknak - állandóan ott csücsült ajkainkon, a vidám csillogása íriszeinknek eltűnhetetlennek bizonyult, a szerelmes pillantások s érintkezések töltötték ki napjaink minden egyes percét.

Tökéletes időszak volt, maga a Mennyország, s én tényleg ott is éreztem magam, mikor velem voltál, mikor mellettem voltál.

Én mégis, képes voltam tönkre tenni ezt az idillt, nem elégedtem meg a tökéletessel, én voltam az, aki mindkettőnket visszarántva a Mennyországból, lökött a földre, a porba, a nyomorba.

Én tettelek tönkre Jimin, és kereshetnék kifogásokat, de mind hazugság volna.

Vétkeztem, s ezt, tündöklő tisztaságú lelked bánta meg.

Rossz társaságba keveredtem, s mivel nem jártunk egy iskolába - te ezt nem is nagyon sejthetted.

Csak annyit meséltem el neked, hogy új barátokra tettem szert, de mikor azt kérted, hogy mutassalak be nekik, én mindig kifogásokkal álltam elő. Nem akartam, hogy megtudd, kikkel lógok együtt, mert akkor aggódtál volna értem - én pedig ezt akartam a leginkább elkerülni.

Elhanyagoltalak téged.

A bulik, a haverok, a pia - és bizony, néha napján a kábítószerezés is - fontosabb lett nálad. Nem vittelek randira, nem csókoltalak mézédesen, nem duruzsoltam füledbe kedveskedő, mézes-mázas szavakat.

Ha átmentem hozzád, az is csak a férfias vágyaim kielégítése végett volt, nem az Angyali mivoltod miatt.

Rendkívül szégyellem, de ez az igazság, bármennyire is rimánkodom érte, hogy ne így legyen.

Fogalmam sincs, hogy azon az ominózus estén, hogyan kötöttem ki Jungkook ágyában - de megtörtént.

Te vártál engem aznap, a szobámba várakoztál egész éjjel, mert az ígértem, hogy együtt leszünk, de én nem mentem haza aznap.

Másnap reggel - mikor Jungkook mellkasán keltem fel -, csak akkor süvített belém a felismerés, de akkor már késő volt. Megtettem, s nem volt visszaút.

**********

Bűntudatosan nyomtam le szobám kilincsét, majd a szobámba belépve, összekuporodott, görnyedt alakoddal szembesültem, s felpuffadt, vöröses szemeiddel.

Szomorúan néztél fel íriszeimbe, de én nem mertem szemkontaktust létesíteni. Testem minden egyes pontját, ahol az éjjel még Jungkook érintett, most mintha méregbe itatták volna, s legszívesebben lenyúztam volna az egész bőrömet.

Csak akkor tűnt fel, hogy mennyire lefogytál abban az időszakban. Arcod beesetté vált, vállaid csontosabbak lettek, a nadrág is lógott rajtad. De engem a bűntudat annyira emésztett, hogy nem fordítottam nagy figyelmet drasztikus változásodnak.

- H-hol voltál Hobie? - szipogtad, miközben közelebb lépkedtél hozzám, továbbra is íriszeimet keresve tiéiddel, de én erősen szuggeráltam a padlót.

Nem válaszoltam. A könnyek fojtogatták a torkomat, égették szemeimet - képtelen voltam választ adni neked.

- Ki-kivel voltál az éjszaka Hoseok? Ismeretlen férfi parfümöt érzek rajtad! Kivel voltál? - sírtál, ordítottál, aprócska, erőtlen kezeiddel mellkasomat csapkodtad, s én sem bírtam tovább - könnyeim utat törtek maguknak.

- Annyira sajnálom. -végül csak ennyit tudtam kinyögni, s te erőtlenül rogytál mellkasomra. Derekadat szorosan tartottam - nem akartalak elengedni.

Könnyeid áztatták pólómat, s könnyeim áztatták tincseidet, de egyikünk sem mozdult.

- É-én i-igyekszem megfelelni! Csak mondd meg, h-hogy miben változzak, é-és én m-megteszem! - hüppögted pólómba, görcsösen markolászva az anyagot.

Mellkasom még az eddigieknél is jobban fájt, szívem kegyetlenül dübörgött.

Szerettelek, szerelmes voltam beléd, reménytelenül, de vonzott a lázadás, a bulizás - s minden vele járó dolog.

Te mindig is nagyszerű ember voltál, minta élettel, s talán ez is volt bennünk a legnagyobb ellentét.

Te voltál az Angyal a romlott életemben, s attól tartok, én löktelek téged is az örökké valóságig tartó rothadásba.

Lelkedbe, s annak tündöklő tisztaságába, nyolcszor, sőt nyolcvannyolcezer-nyolcvannyolcmilliószor is beleszerettem már.