Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• tizenötödik rózsa •

Elmém képződménye vagy csak tán?

Ma reggel, telefonom hangjára ébredtem.

Üzenetem érkezett - tőled.

Szívem hirtelenjében oly hevesen kezdett el verni, mint régen, egy - egy szerelmes csókunk közben, s arcom is teljesen kipirult a ténytől, hogy írtál.

Írtál. Te, Nekem.

Hamarosan találkozunk. - JM

Mindösszesen, ennyit tartalmazott az aprócska üzenet, s mégis, az én szívem, hirtelenjében, kihagyott egy ütemet.

Rengeteg kérdés ötlött fel bennem, a másodpercek tört része alatt: Hogy hogy vissza kaptad a telefonodat a kórházban? Miért csak ilyen tömören írtál? Egyáltalán, hogy hogy írtál?

Szeretsz még talán?

De ami a leginkább elkezdett foglalkoztatni; mit jelent az a Hamarosan?

Annyira boldog lettem.

A tudat, hogy talán meggyógyultál, s hogy végre kiengednek. Az, hogy találkozni akarsz velem - tehát nem gyűlöltél meg, s hogy még gondolsz néha reám, nem felejtettél el szenvedéseid közepette végleg.

Remény gyúlt bennem. Tán valótlan s hamiskás, de oly rég bizsergett már ilyen izgalomban mellkasom, oly rég dobogott már ily hevesen a szívem, hogy egyáltalán nem gondoltam végig, tán eme találkozás nem pont olyan lesz, mint én ahogy azt remélem.

*********

- Hogyan képzeled el a jövőt? - mindig ezt kérdezgetted tőlem, minden egyes együtt létünk után, miközben mellkasomon pihentetted a fejed, sötét íriszeiddel engem lesve.

Én pedig, mindig nyeltem egy nagyot, mielőtt válaszra nyitottam volna ajkaimat.

Olyan meseszép voltál, annyira gyönyörű, annyira jó és kedves, hogy tudtam, bármiféle választ is adok majd neked - az előbb, vagy utóbb fájdalmat fog okozni neked.

- A mának élek, nem gondolkodok a holnapon. - és én mindig ezt feleltem.

Egy Angyal feküdt a mellkasomon, egy Angyalt tudhattam magaménak, de mégsem voltam képes azt mondani, hogy: " Jimin, én veled képzelem el a jövőt."

Attól tartottam, ha kimondom, sokkal valóságosabbnak s igazabbnak fog tűnni a kapcsolatunk, én pedig rettegtem ettől.

- Én veled képzelem el a jövőt. - elmosolyodtál, kissé szomorkásan - mindig bíztál abban, hogy végül nem ilyen választ kapsz a kérdésedre -, majd egy finom csókot leheltél ajkaimra.

Velem képzelted el a jövőt, s naiv módon, úgy gondoltad, minket semmi sem szakíthat el egymástól.

Ki gondolta volna, hogy a végén, pont a kettőnk közti hatalmas tér lesz az, mely elválaszt minket?

A tér, amely azért jött létre, mert képtelen voltam veled tervezni a jövőmet,

Mert képtelen voltam elfogadni, hogy mi ketten, s a kapcsolatunk, maga a valóság.

Mindig azon gondolkodom, hogy csak az elmém képződménye vagy.

A csókjaink, melyeket egymástól loptunk, a gyengéd érintések, melyekkel egymás bőrét cirógattuk, a szavak, melyekkel egymást becézgettük negédesen, szerelmesen.

Mi van, ha csak magányos voltam, s vágytam valakire?

Mi van, ha azért nem tudtam elmondani neked sosem, hogy veled tervezem a jövőm, s hogy tökéletességednél a Földön szebb s jobb nincsen - mert az elmém mindig is tudta, hogy valójában nem létezel?

Mi van, ha te sosem léteztél igazán, csak Isten küldött mellém egy képzeletbeli Angyalt, hogy kirángasson a magányból?

De nem, az nem lehet!

Tudom, hogy létezel,

S azt is tudom, hogy az elmém bár megtébolyodott ugyan, te maga vagy a Világ, s benne minden, ami valóság.

Tudom, hogy szeretlek, s hogy ez már nem elég.

Hogy a halál, mindkettőnket hívogat,

De még a Földi lét vége után sem lehetünk majd együtt.

Tudom, hogy erről is csak én, és az önzőségem tehet.

Tudom, hogy nem fogunk ugyanott kikötni végül,

S azt is, hogy sosem látlak majd többet, még ha, te ezt is írtad nekem, ma reggel.

Hiszen a Pokol, s annak egy torz szüleménye sem érhet fel a Mennyhez, s annak egyetlen egy lakójához sem.

Ezért hát, könnyesedő szemekkel, s fájó szívvel, neked mondom most;
Ég veled Angyalom,

Ég veled Kedvesem!

Tizenöt lépés választ el a Pokoltól,
Tizenöt lépés választ el a Földi létem megszűnésétől,
De én, mégis,
Mikor visszafordulok, hogy egy utolsó pillantást vessek a Földre,
Mintha Téged látnálak,
Letört szárnyakkal,
Amint azt kiabálod utánam;

"Minden rendben lesz."

*********
Hamarosan itt a Vége,
A kérdés pedig csak annyi;
Együtt lesz-e végül a két Szerelmes,
Vagy sem?