Húsz szál rózsa: Neked ||JiHope||

• tizenharmadik rózsa •

Édes féltékenykedéseid, melyek sajnos jogossá váltak

Kapcsolatunk rózsaszín köddel telt időszakában, sosem értettem féltékenykedéseidnek okát. Hiszen, kőbe vésett alaptény, hogy nálad szebb, angyalibb s tökéletesebb teremtést a Világ nem szült eme mocsoktól és emberektől szennyezett Földre -

- Ebből adódóan pedig, a Világ
legnagyobb bolondja lenne az, aki elhagyna, megbánta, megcsalna téged.

Oh, Jimin, a bolygónk, sőt, az egész Univerzum nem látott még nálam bolondabb s alávalóbb embert!

A Jungkook és köztem történt heves érintkezések - hatalmas hibák voltak életemben, melyek csak még jobban befeketítették, amúgy sem túl tiszta lelkemet, de-

- sajnos, a helyzet az, hogy tettem én ennél sokkal mocskosabb dolgokat is.

Tudom, hogyha elolvasod eme levelem, dühöngeni, sírni, talán még ordítozni is fogsz, s valószínűleg állapotodnak sem tesz majd túl jót, de én Drága, Egyetlen Szerelmem, megfogadtam, hogy nem hazudok neked tovább.

Napjaink végesek, s sajnos, talán még egy kézzel is összeszámolhatóak, én pedig nem akarok többet, semmit sem elhallgatni előled.

Én sodortalak a végzetedbe, miattam vagy beteg, miattam fáj neked a puszta létezés is, s én valóban nem tudom, hogy ezt mivel tehetném jóvá - semmivel, tudom -, ezért megfogadtam, őszinte leszek veled, mert megérdemled.

A Világ összes kincsét, összes jóját megérdemelnéd, és meg kéne hogy kapnod, te mégis engem választottál.

Miért?

**********

Emlékszel még Sunmira, ugye?

Osztálytársam volt, te pedig együtt jártál vele tánc órákra. Közös barátja volt mindkettőnknek, de nekem, egy idő után, többé is vált annál.

Ez nem sokkal azután történt, hogy te megtudtad, mit műveltünk Jungkookkal.

Próbáltam állandóan a kedvedben járni, s visszakapni bizalmadat, de te nagyon féltél. Nem akartál újra túlzottan közel engedni magadhoz, engem pedig dühített.

Nem értettem, hogy miért nem hiszel nekem, miért vagy velem távolság tartóbb, egy aprócska botlás miatt.

Aprócska botlásnak hittem akkoriban, életem egyik legnagyobb vétkét, amit nem sokkal később, egy újabb követett.

Egyik nap, hazakísértem Sunmit az iskolából, s közben, kipanaszkodtam neki magam a kapcsolatunkról.

Felhívott a lakásába, iszogattunk, én pedig, egy hirtelen ötlettől vezérelve - megcsókoltam.

Tény és való, nem voltam éppen józan állapotomban, de tettemre akkor sincs semmi kifogás, mellyel elő állhatnék.

Talán csak annyi, hogy sosem tudtam értékelni az Istentől kapott kincseket.

Téged sem, most már látom.

Heves csókcsatánk tovább fajult, míg végül lefeküdtünk.

Megtettem, megint.

Megcsaltalak, míg te engem vártál.

Megígértem, hogy elkísérlek a tánc próbára, de ehelyett egy lánnyal ütöttem el az időt.

Egy jó barátoddal -, elárultunk.

Emlékszem, attól a naptól fogva, állandóan arról kérdezgettél, hogy van-e valami Sunmi és köztem.

- Tetszik neked? Hoseok, válaszolj már! Látom, hogy hogyan néztek egymásra!

És hogy mit válaszoltam? Kinevettelek, majd egy aprócska csókot leheltem ajkaidra, azokkal az ajkakkal, amelyekkel előző este még Sunmi testét barangoltam be.

Titkos viszonyunk nem tartott túlzottan sokáig, talán két hónapig, vagy addig se -

- de az a pár hét; életem legnagyobb szégyenfoltja, most már látom.

Olyan gyáva vagyok, olyan rossz, olyan kegyetlen és bűnös lélek,

Ki nem érdemli meg a Szerelmed.

Mégis, tudom, te még mindig szeretsz Engem,

Engem, ki letörte Angyalszárnyaid, s ki tönkre tett.

Tizenhárom élet sem lenne elég arra, hogy jóvá tegyem bűneimet, melyeket feléd vétettem, de tudnod kell, tudnod kell Park Jimin, hogy megbántam mindent, egytől egyig, minden rosszat, mit elkövettem ellened, ugyanis Szeretlek. Aphrodité, Cupidó és az összes Szerelem Isten erejével és szeretetével Szeretlek.

Csak téged, Szerelmem.

**********

Verjetek meg, megérdemlem:c