WHERE IS SELIA? - Átírás alatt

002 - Szegd meg a szabályokat!

SELIA SZEMSZÖGE

__________________________

Szeptember 27. A nap ami megváltoztatta az életem.

Felültem az ágyban és nyújtózkodtam egyet. Az ablakon át beszűrődő fény bántotta a szemem, de viszonylag hamar megszoktam. A tudat, hogy ez a nap is ugyanolyan unalmas és egyhangú lesz mint a többi, megijesztett. Ha jobban belegondolok egyáltalán nem is én irányítom az életemet. Az apám eldönti, hogy mit tegyek és az úgy is lesz. Szabályok és korlátok között élem le az életem. Mindenki csak annyit lát, amennyit mutatok. Hogy Selia Martineznek tökéletes az élete. A focicsapat kapitányával jár, aki a helyi rendőrfőnök fia és a lányok álma. A pompon lányok csapatkapitánya és 16 éves kora ellenére a legnépszerűbb lány a gimiben. Az apja milliárdos és bármit megkap amit akar. De egyikük sem ismer igazán. Nem ismerik a bennem dúló harcot a között aki vagyok, és a között akinek lennem kellene..Kísért egy érzés. Egy érzés, ami nem hagy nyugodni. Egy érzés, ami a hatalmába kerített. A vágy és a szenvedély. Hazudnék, ha azt mondanám szeretem Martint. Vele sosem éreztem, hogy tűzben ég a testem és a lelkem, és bármit megtennék, hogy érezhessem. Hogy a testem egyesüljön az övével. Én ezt nem érzem. Pedig mindennél jobban vágyom rá. Az elfojtott szenvedély lassan kitörni készül a lelkemben. Az kell, ami nem lehet az enyém. Az kell, amit nem szabad, hogy akarjak. Egy veszélyes és őrjítő srác aki előhozza belőlem azt a nőt aki szeretnék lenni. Egy szabályszegő, rossz lányt. Kalandra vágyom.Az ébresztőm egy figyelmeztető pittyegést hallatott, mire én nyögtem egy nagyot és kikászálódtam az ágyból. Belenéztem a tükörbe. Egy félig mexikói, barna hajú, csokoládé barna szemű, egész szép arcú lány nézett vissza rám. De most kivételesen a magabiztosság és tartás helyett arca átvette a gyengeség formáját.. Szeme karikás volt, arca meggyötört. El is fordultam, hogy ne kelljen szembesülnöm a saját bizonytalanságommal. Gyorsan elkészültem és lassan lesétáltam a lépcsőn. Anya mindig azt mondta, hogy viselkedjek úgy ahogy az a származásomhoz illik. Finomkodva, méltóság teljesen. Akár egy hölgy. Eleget is tettem kérésének bár néha egészen nevetségesnek tartottam, hogy úgy viselkedek mint valami első osztálybeli dáma. Ez nem én voltam. Helyet foglaltam az asztalnál és ölembe terítettem a szalvétát. Apa ott ült az asztalfőn és egy hatalmas újság terítette be az arcát. 

 - Jó reggelt. - köszöntem illedelmesen mosolyogva, ahogy minden reggel. 

 - Jó reggelt. - lapozott apa az újságban és rám sem emelve a tekintetét az éjszakámról érdeklődött. 

 - Köszönöm szépen, remekül aludtam. - a világért sem vallottam volna be neki, hogy milyen kétségek gyötörnek, a gondolataim a testi örömök felé kalandoznak és álmaimban is a mindent elsöprő mámor kísért. - És te? - kérdeztem vissza miközben mosolyogva megköszöntem a házvezető nőnek, Mary-nek a reggelit. 

 - Én is, köszönöm a kérdésed. - tette le az újságot. - Ma be kell mennem a bíróságra. Nem maradok sokáig. Megleszel? 

 - Persze apa. - bólintottam és beleittam a narancslevembe, amit Mary töltött ki nekem. - Ma találkoznék Martinnal. Együtt ebédelnénk. - tájékoztattam a mai programomról. 

 - Szombat van, a jegyeid kiválók, nincs okom panaszra. Elmehetsz. - ment bele nagylelkűen és beleharapott a piritósába. Megtörölte a száját és így folytatta: - Azonban 6-ra gyere haza, mert a polgármester úr és a családja jön látogatóba. 

 - Hazaérek addigra. - biztosítottam. - És Martin hazakísér. 

 - Rendben. - bólintott és csöndben folytattuk a reggelizést. Minden reggel ugyanaz. 16 éves vagyok és burokban nőttem fel. Semmit nem tudok a valóvilágról és hiába tagadnám, hogy mennyire aggaszt ez a tény. Apa megköszönte a reggelit és sűrű elnézések közepette távozott itthonról. Én ugyanígy tettem és felmentem a szobámba. Kopogás hallatszott. - Gyere nyugodtan! - kiabáltam.