WHERE IS SELIA? - Átírás alatt

003- Gondolkodj hidegvérrel

ZAC SZEMSZÖGE

________________________

- Bebizonyítsam az ellenkezőjét? - kérdezte kimérten. Felvontam a szemöldököm és úgy néztem le rá. Fogalmam sem volt, mire készül, de hagytam, had tegye.

- Bizonyítsd! - suttogtam. Megemelte az apró, porcelánnak tűnő kezeit és félretolta a nyakához szorított kést. Mélyen a szemembe nézett és körbefonta a karját a nyakam körül. A szívem őrült erővel kezdett verni, a testem megfeszült, szaporábban vettem a levegőt és bőröm felforrósodott. Ajkával lágyan érintette az enyémet és nyelvét óvatosan átcsúsztatta az enyém mellé. A férfibörtön alatt nem volt alkalmam érezni a női test lágy melegét, sem ajkuk édes ízét a számban. 1 éve nem töltött el az a mindent túlszárnyaló mámor. Az önkontroll megszűnt létezni és már csak ajkának édes becézése és a bennem megbújó szüntelen vágy töltötte be a gondolataimat. A férfi énem rövidesen előbújt és nem tagadom többet akartam. Belemarkoltam formás fenekébe, ezzel közelebb húzva magamhoz. Kellemes bizsergető érzés járt át. Ajkam szinte tépte az övét és azt akartam soha ne érjen véget. De egyszer minden véget ér. Szirénák hangos zaja törte meg a pillanatot. Azonnal szétrebbentünk, igyekezetünk egyenletesen venni a levegőt és imádkoztunk, hogy szívünk ne üsse ki a mutatót. Lassan, de biztosan lenyugodtam és Selia üres tekintetével találtam szembe magam. 5 perce még dühös voltam erre a lányra. Olyasmiben kutakodott, ami nem az ő dolga. Az, hogy miért gyilkolok egyedül az én lelkem mázsás terhe. Nincs szükségem sajnálkozásra, esetleg szánalomra. Egy ilyen "finom hölgy" mint ő soha nem értené meg az árva pakisztáni fiú nyomorult történetét. Elvégre miért is érdekelné? Ki az akit egyáltalán érdekel? A nyomozókat sem érdekelte, amikor megtalálták a szüleim vérbe fagyott holttestét. Hát engem sem fog ezután. Sem a gyilkosság után mardosó bűntudat, sem a dermesztő sikolyok, sem az áldozatok családjának szenvedése. Semmi..

Itt ez a lány.. Megölhetném, de nem teszem. Magam sem tudom miért. Talán igaza van és kell nekem. És most nem túszra gondolok. Azt bármikor találhatok akármelyik utcasarkon. A sors nem véletlenül sodorta mellém őt. Selia nem olyan, mint amilyennek elsőre ítéltem. Tagadhatatlanul csodaszép lány. Barna haja tökéletesen omlik a vállára, szeme úgy csillog, mint a gyémánt, ajkai vörösek akár a rózsa. Bőre barna, amiből arra következtetek, hogy latin-amerikai lehet. Kívülről egy méltóság teljes lány, tartással. Nem mutatja, hogy fél, akkor sem ha retteg. A világért sem akarná, hogy gyengének lássák. Fenn akarja tartani a tökéletesség törékeny látszatát, ami egy rossz lépéssel törik szét, mint a porcelán.. De belülről.. Teljesen más. Teste remeg akár a nyárfalevél és az elfojtott érzései lassan utat törnek maguknak. Ideges ha valaki azt gondolja, apuci árnyékában van és ezt csak tetézik tettei. Lerí róla, hogy mindenáron be akarja bizonyítani az ellenkezőjét. Több rejlik benne. Ezt ő is tudja, csak sajnos a környezete nem. De én kihozom belőle azt a nőt aki valójában. Egy vad, céltudatos és szenvedélyes nőt faragok apuci kicsi lányából...
- Ssss. - húztam végig mutatóujjam az ajkán, amikor a gyár előtt hajtott el néhány fehér-kék rendőrautó.

- Nem akartam megszólalni... - kezdte el, de én egy újabb mozdulattal hallgattattam el. Ajkam rátapasztottam az övére.

- Ssss. - ismételtem el magam pimasz mosollyal, mire Seila csak aranyosan próbálta elfojtani a vigyorát és lehajtotta rákvörös fejét. Megfogadtam, hogy nem kezdek ki vele, hisz csak 16 éves. Szinte gyerek. De képtelen vagyok rá. Nem tudom palástolni mennyire vonzódok ehhez a lányhoz és mennyire vágyom rá, hogy testem egyesüljön az övével. Ráadásul nem szűz már, tehát nem rontanám meg. Ha még az lenne egy percig sem gondolkoznék azon, hogy is vihetném ágyba. Nem! Azért ennyi még bennem is van.
Megragadtam a karjánál fogva és levezettem a keskeny vaslépcső rozsdás fokain. Minden lépésnél egyre instabilabb lett és félő volt, hogy beszakad alattunk. Mivel a legfelső emeletről jöttünk le vagy 9 méteres volt a lépcső és a talaj közötti hely. Selia egyre szaporábban vette a levegőt, térdei megremegtek és erősen markolta a kezemet. Aztán minden egybemosódott... A lépcsőfok amin Selia állt beszakadt, ő pedig egy sikítással megragadta a korlát egyik vasrúdját. Egy percre mindketten fellélegeztünk, de abban a pillanatban a korlát elmozdult a helyéről és a sikongató Seliát már csak egy kis ingatag vasrúd tartotta meg.