WHERE IS SELIA? - Átírás alatt

010- Elfeledtetem!

SELIA SZEMSZÖGE

________________________

- Na sikerült végre ráhugyoznod? - támaszkodik a falnak és úgy néz engem. Felnézek rá és szemem könnyben úszik mire megfagy az ereiben a vér. - Terhes vagy? - köszörüli meg a torkát én pedig válaszra nyitom a szám.

- Nem. - rázom a fejét mire megkönnyebbülten fújja ki a levegőt.

- Hát akkor miért sírsz? - lép oda hozzám zavartan.

- Nem is tudom. - szipogom. - A megkönnyebbüléstől. - sírom el magam újra mire magához ölel. Meglepetten kapom rá a tekintetem, de ő kerüli az enyém. Érdes ujjai hátamat simogatják, lehelete a hajam csiklandozza.

- Pedig szép gyerekünk lett volna. - röhög fel.

- Ez nem vicces. - lököm el idegesen nevetve. Egy önelégült félmosoly terül el az arcán és hatalmas szempillái alól engem vizslat.

- Most meg mi van? - vetem oda bunkón, de aztán rögtön le is sütöm a szemem. Selia... Tanuld meg, hogy fogd be a szád. Megint fel fogod bosszantani.

- Megnevettettelek. - mondja szórakozottan karba tett kézzel, mire felkapom a fejem. Ez a srác csupa meglepetés. Azt hittem ismerem annyira, hogy tudjam majd felkapja a vizet és megint fegyverrel kezd hadonászni, erre ő rácáfol és újfent bebizonyítja, hogy kiismerhetetlen.

- Nem rajtad nevettem. Sőt. - javítom magam. - Nem is nevettem. Az ideges röhögés nem őszinte.

- Mondj amit akarsz bébi, de mindketten tudjuk, hogy hatással vagyok az érzelmeidre, a viselkedésedre és minden megmozdulásodra. Mondjuk nem csodálom nézz már rám. - húzza ki magát és ujjaival végigszánt a haján.

- Te tényleg elhiszed, hogy egy isten vagy igaz? - szalad fel a szemöldököm.

- Miért, nem? - kapja ráma fejét. - Jól nézek ki. - mered rám. - Ugye? Selia... - nyögi ki nevem, mire majdnem felnevetek. - Szexi vagyok nem? Mondd már ki! - emeli meg a hangját teátrálisan, erősen túljátszva magát.

- Öööö... Persze. - vágom rá fura arccal. Alig fél órája a pokolba kívántam őt most mégis vevő vagyok az ócska humorára és még teszek is rá. Úgy tűnik a kiismerhetetlensége rám is ragadt, ugyanis kezdem idegennek érezni saját magam.

- Én is tudom, de jól esik hallani. - villant rám egy szexi mosolyt.

Megforgatom a szemeim és leülök egy, a sarokban levő rozoga sámlira. Kezem az arcomba temetem és végre nyugodtan fújom ki a levegőt. Nem vagyok terhes. Nem csinált fel egy szociopata vérszomjas gyilkos. Kezem elveszem az arcom elől és lehunyva a szemeim beletúrok sötét hajamba. Mikor újra kinyitom barnaságaimat tekintetem találkozik Zac tekintetével aki többé már nem a falat támasztja hanem alig 2 cm-re van tőlem és szemeit az enyémeken tartja. A fejét kissé félrebillenti és megrebegteti a hosszú pilláit ami kisfiúsan bájossá teszi a megjelenését annak ellenére, hogy teletetovált karján és mellkasán csak úgy feszül a póló, ami képtelen maga alá rejteni megfeszülő, duzzadt izmait. Keze felcsúszik és úgy érinti az én kézfejemet, hogy közben egy percre sem veszi le rólam a szemeit. Hirtelen kiráz a hideg és undorodva elhúzom az ujjaim övéi közül. Zac felsóhajt de egy centit se távolodik el tőlem.

- Selia. - ejti ki a nevem halkan mire a szívemet forróság önti el édes akcentusa hallatán. Bárhogyan is akarnám tagadni, nincs a világon aranyosabb dolog mint Zac angol kiejtése. - Sajnálom. - suttogja lehajtva a fejét.