Négy sors, három jövő, kettő álom, egy múlt [BEFEJEZETT]

15. fejezet

(Sakura)

Másnap meglátogattuk a Mizukage-t az otthonában. Nem volt messze Ködrejtektől, kényelmesen sétálva 30 perc alatt odaértünk. Egy hatalmas és gyönyörű palotája volt a hegyen, teljesen lehidaltam: zöldellő kertecske, ball oldalán egy szökőkúttal, míg a másik oldalon egy kis madáretető. A területet rózsabokrok határolják, amik csak még jobban kiemelik a hó fehér palota épületét. Mei már várhatott minket, hiszen ajtaja előtt állt és integetett nekünk, amikor meglátott bennünket. Kakashi visszaintett neki, de ezen kívül semmi egyéb reakciót nem mutatott. Elgondolkoztam: ha tényleg érez valamit Mei iránt... elmosolyodott volna vagy valami, de nem ez történt. Vajon azért mert itt vagyok mellette? Miért akartam ennyire vele jönni? Hülye, Sakura! Hülye! Hülye! – ütöttem magam gondolatban.

Bent a házban, azon belül is Mei Mizukage irodájában a sensei komoly dolgokról magyarázott. Én viszonylag távolabb álltam tőlük, és igyekeztem úgy viselkedni, mintha csak egy sima védelmező lennék. Az iroda nem volt valami világos... egyedül csak a hatalmas íróasztalnál, ahol a rácsozott ablakokon keresztül jött be a fény. Az asztaltól jobbra és ballra is nagy könyvespolcok terítették be a szobát. Hol tekercsek, hol könyvek voltak a polcokon. Az ajtó mellett állt egy ezüst páncél, amin a Mizukage köpenye és fejfedője pihent. A páncél és az íróasztal közötti szakaszon álldogált egy könyvállvány, amin most jelen helyzetben nem volt semmi sem. Na, én ott álltam.

Figyeltem a Mizukage minden lépését és hozzászólását Kakashi-hoz. Olyan, mintha... nem is tudom... féltékeny lennék, de miért? Jó, lenne rá ok, mivel, hogy Mei nagy és finom női idomokkal rendelkezik, míg én olyan vagyok, mint egy pálcika. Félek, hogy emiatt egy férfi sem fog engem választani, bár... bízok abban, hogy Sasuke viszonozza, majd a szerelmem, de vajon... tényleg ezért lennék rá féltékeny? Az idomok miatt? – Hát Sakura, ki kell, hogy ábrándítsalak, nem ez a baj! – súgta a belső énem.

- Tehát, mindenféleképpen az útonállókat kell eltávolítanod, a ninja vadászok hűségét megszilárdítani, illetve olyan ninja-kat kell szerezned, akik szeretnének fiatal genin-eket tanítani... - a sensei az asztalon tartotta a kezét és nagyon komolyan igyekezett ezt elmondani Mei-nek. - Ezek mellett nem ártana fiatalabbakat, 10-12 éves gyerekeket, motiválnod a ninja életre.

- Értem-értem. – nevetett a Mizukage és a kezét rácsúsztatta Kakashi-éra. Na, igen, felment bennem a pumpa!

A belső énem jól gondolta... Én Kakashi miatt vagyok féltékeny Mei-re, de miért érzem így? Nekem ott van Sasuke és csak ő! Kakashi, csak egy nagyon közeli barát, akire apámként tekintek. Nem sajátíthatom ki magamnak! Megérdemelné, hogy boldog legyen, annyi szenvedés után! Nem?- sóhajtottam magamban. – Viszont, ami meglepett, az volt, hogy Kakashi egy pillanatra meginogott. Zavarban volt, de, nem úgy, mint egy szerelmes... rossz lehetett a köz érzette, mert pár másodpercig a szeme hol jobbra lesett, hol pedig balra. Kezdett kínossá válni a hangulat, de mielőtt megszólalt volna rám nézett. Én úgy tettem, mintha a távolba bámulnék, de láttam mindnet, és legbelül kicsit szomorú voltam, de ezt nem mutattam ki. Nem lehetek ennyire szemét, hogy visszatartom Kakashi-t! Nem tehetem két tűz közé!

- Ha ez segít, 3 hónap múlva lesz egy jonin vizsga a faluban. Nem nagyon szoktunk ilyet csinálni, de a Víz országa egy olyan ország, ahol jelenleg egy jonin sem tartózkodik... - nézet Mei-re Kakashi és lassna elhúzta az asztaltól a kezét. Most már biztos: zavarta az az érintés. Magamban egy kicsit felvidultam. - Így én, mint vizsga szervező Kage, azokat a Víz országi ninja-kat, akik bejutnak a nyolcad döntőbe, megadom a jonin szintet.