Négy sors, három jövő, kettő álom, egy múlt [BEFEJEZETT]

28. fejezet

(Sakura)

*Pár hónappal később*

Pár hónapja vagyunk együtt Kakashi-val, bár titokban tartjuk, hisz ki tudja, hogy a falusiak, hogy reagálnának erre. De engem nem érdekelnek a népek... Kakashi-val boldog vagyok. Mindig tudja, hogy mire van szükségem: hol egy bókra, hol egy ölelésre, és hol egy csókra... - és Kakashi ezt mindig megadja nekem. – Egy mázlista csajszi vagyok!

Este lett. Most, hogy újra beköszöntött a tél, hamar besötétedik. Akárcsak mindig, most is hideg telünk volt, ezért begyújtottam a kandallóba és jó meleget csináltam. Alig vártam, hogy Kakashi végre hazaérjen. Annyira hiányzik minden egyes nap, de tudom, hogy a falunak is szüksége van. Igazi lelkiismeretes fickó.

És belépett az ajtón. Kabátját levette és a fogasra akasztotta. Odasétáltam hozzá és a maszkos arcára puszit adtam. Ő mosolyogva hunyta be a szemét, és egyik kezével átölelt és finoman magához húzott. Én is így tettem: erős, izmos nyaka köré fontam a karom és a fejemet széles vállára fektettem. Felém fordította fejét, majd finoman a fejemre helyezte azt.

- Csak nem hiányoztam? – kérdezte halkan és kissé pajkosan.

- De nagyon... - néztem fel rá.

- Na, majd mindjárt jövők... Addig várj türelmesen a szobában... - lassan kikúszott a karjaimból és a fürdő fele sétált.

- Nem fogom kibírni... - cukkoltam egy kicsit. Visszafordult és közel jött hozzám. Megfogta a jobb kezemet és finoman a szájához húzta. Lágy csókot lehelt rám, amitől egyből zavarba jöttem. Ez után elengedet és kacéran szólt hozzám:

- Egy kis mentő csomag, amíg nem jövők... - azzal besétált a fürdőbe, én meg vidáman sétáltam be a szobába.

Tényleg gyorsan tért vissza. Félmeztelenül jött be, amitől teljesen felajzottam. Az ágy sarkán ültem, amikor az ágya melletti komódra nézett. Ott tartotta, akis csengőit, amit a vizsgánál nálunk használt, illetve az Icha-Icha könyvsorozatát. Nos, igen, feltűnt neki, és egyből rám nézett:

- Hol a 2. kötet? – mosolyogva vettem elő az ágy alól és felé mutattam. Az ágyra mászott és egyre közelebb húzódott hozzám. – Megbeszéltük, hogy ez tabu téma... Meg kell, hogy büntesselek... - lassan kúszott felém és egy finom mozdulattal, már a hátamra is fektetett.

Felettem volt az álom pasi, aki minden napomat színessé teszi. Lehúztam arcáról a maszkot és hagytam, hogy megcsókoljon. Finom és elnyújtott csókkal ajándékozott meg: nyelvünk csatát vívott. Szája néha a nyakamra és néha a fülem mögé csúszott, és ott kényeztetett engem. Lábamat a háta köré fontam és jeleztem neki, hogy feküdjön rám. Meg is tette. Amint rám helyezte a súlyát, érezni kezdtem megfeszült izmait és emellett sokkal hevesebben csókolt. Egyik kezével a hajamba túrt, míg a másikkal a combomat simogatta. Remegni kezdtem... Ilyen messzire még sosem ment el. Olyan ijesztő, mégis olyan jó érzés. Finom, kellemes és izgató.

- Kakashi... - nyögtem halkan.

- Ne, félj kis Cseresznyevirágom! Nem okozok fájdalmat... Csak egy kicsit többet adok... - zihált egy-két csók között az ezüsthajú.

***

Pár héttel később a 7-es csapat egy ünnepséget tartott, aminek a keretében megemlékeztünk arra, hogy ez a csapat Konoha legrégibbi csapata, illetve ez elhalt tagokra. A Hokage irodában tartottuk meg ezt az eseményt, pezsgővel, borral, ramen-nel, dango-val és gyümölcslével. Most találkoztam először Sasuke-vel, azóta, hogy bevallotta nekem, hogy nem én vagyok az ő kiszemeltje. Kellemetlenül éreztem magam, de szerintem nem csak én voltam ezzel így. Naruto-n, Sasuke-n, Sai-n, Yamato sensei-jen, Kakashi-n, Tsunade-n, Mona-n, Salvator-on, Never-ön és rajtam kívül még Orochimaru is itt volt. Orochimaru-tól főleg Yamato és Sasuke tartózkodott. Így nem is csoda, hogy távolságot tartottak tőle. Kakashi, Yamato-val és Sai-jal beszélgetett, míg Naruto Sasuke-vel. Naruto csapata az állvány köré gyűlt, ahol a csapatkönyvünk van, és azt tanulmányozzák. Én egy ideig Tsunade-vel beszéltem, aztán engem felváltott Orochimaru, így a fiatal 7-es csapathoz sétáltam. Meglepődtem, amikor az első oldalnál volt nyitva a könyv és megláttam az első 7-es csapatot.

- Azta! Nem is tudtam, hogy a 2. Hokage volt az első 7-es csapat sensei-e...

- Igen, de ez igencsak zárójeles dolog. – válaszolt Never. – Miután Senju Tobirama meghalt, utólag Sarutobi Hiruzen nevezte el a Tobirama csapatot 7-es csapatnak.

- De te erről honnan tudsz? – kérdeztem kíváncsian.

- Orochimaru mesélte. – válaszolta. – Tudod, a Kage klán valamilyen szinten tartozik Orochimaru-nak... Így most nálunk lakik. Egyik este mesélte el ezt nekem.

- Értem... - bólintottam. Egyszer csak Sasuke lépet oda hozzánk. A kölykökre mosolygót, majd aztán rám nézett. Kicsit zavarba jöttem, de kitartottam.

- Sakura... - szólt hozzám. – Beszélhetnénk?

- Pe... persze... - dadogtam.

Egy kicsit elvonultunk az ablak fele, ahol senki sem volt. Akárcsak az én kezemben, az övében is volt egy pohár bor. Egy ideig csendben álltunk egymással szembe, mire ő megszólalt.

- Figyelj, Sakura... Shizune elmesélte, hogy felvágtad magad... Még mindig nem tetted túl magad rajta?

- De, és tényleg a boldogságot kívánok neked. Amúgy, hogy vagytok?

- Szakítottam Karin-nal...

- MI?!!!? – ledöbbentem. – És most kivel vagy együtt?

- Hinata. – Az igen! Ő mindig is Naruto-ért volt oda... mi történt?

- A... Azta... hogy sikerült?

- Akárcsak te, ő is csak áltatta magát... Így talált rám, ahogy te Kakashi-ra.

- MIIII??! – kiakadtam, utána pedig elpirultam. – Erről honnan tudsz? – kérdeztem halkan.

- Ő... ANBU vagyok, másrészt Kakashi olyan életvidám, mint a 220, harmadrészt te már nem otthon laksz. – nagyot nyeltem. Féltem, hogy elítél, de utána meglepődtem. – De cuki pár vagytok, szóval... Én tényleg gratulálok nektek...

- Tényleg? Hát köszönöm! – mosolyogtam. – Én is, most tényleg őszintén gratulálok! – mondtam komolyan. – Hinata megérdemli, hogy végre valaki szeresse, és... Szerintem ti is összepasszoltok. – mosolyogtam. – Amúgy most akkor Naruto-nak kimaradt?

- Úgy tudom, hogy Tenten-re vetett szemet, miután Ino kibaszta.

- MI VAN? Ino kajak kirakta?

- Ja, mert gyökérnek tartotta... - forgatta a szemeit Sasuke. – Nem tudom, hogy eddig miért nem vette észre.

- Ribanc... - nevettem.

Örültem, hogy Sasuke-vel végül is normalizálódott a kapcsolatunk, és, hogy végre újra rá tudok nézni, rá tudok gondolni anélkül, hogy elszomorodnék. Na, meg annak is, hogy Sasuke dobta Karin-t. Igazság szerint azért voltam szomorú, mert Karin-t választotta helyettem, de most, hogy Hinata-val van együtt... Boldog vagyok. Hinata-t nem utálom, és örülök a boldogságának. És estére már vidáman karoltam Kakashi-ba, majd együtt sétáltunk haza.