Egy magyar lány egy új amerikai magániskolában, ami hetente elmegy valahova.
Naplóját mindenhova magával vitte.
Mi mehetne rosszul?
Az első saját könyvem amit a kalandjaim insirálnak. Remélem tetszik!! :)
Ma indulunk haza. Az egész olyan zűrös volt. Kelly kb. az összes dolgát nem találta. Szerencsére én nem nagyon pakoltam ki, még annak idején, ezért én gyorsan kész voltam. Scanburry szólt Lanciának, hogy vegyen Miszának egy ketrecet, meg persze tápot. Esther megkért minket, hogy segítsünk neki, de sikerült leráznunk némi kifogással. -Nem találom a selfibotomat, éppen azt keressük Evelynnel.-hazudott Kelly. Ez pont éppenséggel megvolt neki, szóval mondhatott volna valamit, ami nem volt meg. -Igen, és nekünk is még sokat kell pakolnunk.-rohantam az ajtóhoz, mert éppen Miszát dugtam el. -Ahogy akarjátok.-mondta Esther, olyan bántó hangnemmel, hogy az már zavaró volt. -Tudtam, hogy ő lesz a "Mean Girl"- szólt hozzám Kelly miután becsuktuk az ajtót.- teljesen úgy néz ki. "Ahogy akarjátok..."- utánozta, erre mind a ketten nagyot nevettünk. Egy óra múlva indultunk a repülőtérre. Mindenki nagyon várta már az indulást. Most az egyszer Kelly rávett az olcsó csokira, és valime "Che Bella" nevezetű csokit vettünk a büfében. Misza a ketrecben aludt, amit Mr. Lancia neki szerzett. Az indulás előtti fél órával Kelly elkezdett matatni a táskájában, majd sírni kezdett. -Mi a baj?-kérdeztem. -A-a... az útle...levelem a-a... szá.. szállodában maradt!!!-hebegte Kelly, közben keservesen sírt. -Szóljunk Scanburrynek!-mondtam, és egy perc múlva már előtte is áltunk. -Eltünt a cica?-kérdezte Scanburry. -Nem, hanem Kellynek a hotelben maradt az útlevele. -Jaj, istenem Kelly, éppen most?!-kezdett el kiabálni az ofőnk, most már az egész osztály feszülten figyelte a történteket. Mondhatni, nagyon kínos volt. -Na jó, nem baj. Felhívom a szállodát. Jó tíz percet telefonált, és mikor letette, jó hangosan kijelentette: -ITT ALSZUNK. HOLNAP INDULUNK. KELLY ÚTLEVELÉT KIHOZZÁK, DE ELKÉSTÜK A REPÜLŐT. MA MÁR NINCS JÁRAT. -Ne már! -Kényelmetlen lesz -A hajam piszkos lesz! -Anya.. Apa... -Kösz, hugica!-csak úgy árasztotta a csúnyábbnál csúnyább mondatokat az osztály. -HAGYJÁTOK MÁR BÉKÉN!!!-ordítottam el magam, amilyen hangosan csak tuttam. Kelly elrohant a lányvécébe, én utána rohantam. -Nézd, mindenkivel történik ilyesmi, velem is történt már. Nyugodj meg, minden rendben lesz, ne figyelj a többiekre.-csak úgy ömlött belőlem a szó. Kelly felémrohant és forrón megölelt. -Jaj, olyan szerencsés vagyok, hogy te lettél a barátnőm. Nem pedig az a nyavalyás Esther.- Súgta a fülembe a barátnőm, miközben ölelt. Ezen mind a ketten nevettünk. Minden jól ment a végén, egészen kényelmes volt a váróhelyiségben aludni. Kelly útlevelét meghozták, holnap azonnal indultunk. Amikor visszaértünk Siettle-be, a szüleim már ott vártak. Büszke voltam magamra, hogy Kelly a barátnőm.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Helló!! Megint én! Voteoljatok, kommenteljetek ha tetszett, lehet kritika is. Egy kis kérdés: Hova menjenek következő alkalommal? (Amerikáról beszélek) Ötleteket a kommentekbe kérek! ;) Solingerer
