Ma lesz majd az évnyitó.
Róma után konkrétan semmi sem történt. Otthon voltam, unatkoztam. Kellyvel néha chateltem Facebookon, ó és anya mérges lett a sok közönségi oldal miatt. Mondtam neki, hogy nem én csináltam.;)
A magániskola Siettle mellett található, egy hatalmas telken. Az iskola is hatalmas. A neve:The Siettle High School of Cultivation
A külvilágtól egy aranyozott kőkerítés határolja. Egy hatalmas kapu enged utat a járókelőknek, a kilincsei is aranyozottak. Az iskola egy bal, és egy jobb szárnyból áll. (Nekem azonnal eszembe jutott a bal és a jobb Twix :) hihi) A kollégium hátul található, elöl az iskola van. Márvány lépcsőfokok vezetnek fel az iskola óriási giccses bejáratáig. A belső aulája is márványos. Egyszerűen gyönyörű volt.
Amikor beérkeztünk, azonnal a portához kültek.
-Elnézést kérek portás bácsi, hova kell mennie a lányomnak?-kérdezte anya. Mióta bácsiz le egy random emberkét?
-Grr.. Mi a neve a kislánynak?-nagyon mogorva volt, és kikérem magamnak 13 éves vagyok!
-Evelyn Sántó.-gyorsan válaszoltam mielőtt anya még jobban megnehezítené a helyzetet.
-123-as szoba.-válaszolt a portás (aki nem bácsi), és már fordult is el tőlünk.
Amikor megtaláltuk a kollégiumi részt, és az én szobámat. Azonnal berohantam, mert már Kelly is ott volt.
-Kelly!!
-Evelyn!!-ordítottunk és már borultunk is egymás karjaiba. Anya magamra hagyott, és elment apához.
Kicsomagolás után, volt időm megcsodálni a szobámat, ahol hat évig fogok lakni. Egy nagy lakás volt, két szobával. Mindkét szobában két ágy. Kelly és én kaptuk az egyiket, Stephanie és
Lizzie a másikat. Közös konyhánk, és fürdőszobánk van, meg szerencsére a nappali is közös, amiben egy óriási TV van. Lizzie és Steph nagyon kedvesek, ők is olyan jóban vannak egymással, mint Kelly és én.
Délkor kezdődött az évnyitó. Kicsivel dél előtt a jövőbeli osztálytermünkben gyülekeztünk, 420/A-ban (de nem vagyok 420. osztály, az csak a termet jelzi :)). Egy évnyitó úgy néz ki, hogy a teremben elénekeljük a Himnuszt, majd le megyünk a kertbe, ott az igazgató úr egy beszédet tart, majd az aulában megkapjuk a köszöntőcsomagot. Ezt csak a 7. osztály kap, az kb. egy olyan "köszöntünk az iskolánkban" cucc.
Fél kettőkor végeztünk, akkor pihenés volt a
szobánkban.
-Annyira fárasztó volt állni!-kiáltott fel Kelly, ásítás közben, mikor leültünk Lizzievel és Steph-el chipset enni. Lizzie hozott 5 doboz Pringlest.
-Ja én is utálok állni. Egyébként láttátok Esthert? Úgy kisminkelte magát, hogy úgy nézett ki, mint egy próbababa.-jelentette ki Kelly, miközben leutánozta a mozgását.
-Én is ugyanerre gondoltam!-mondtam, közben jó nagyokat röhögtem.
-Dave annyira helyes!-Mondta Lizzie,-Majd megőrülök érte.
Így kibeszéltük az egész osztályt. Tök jó volt.
Ez volt az én 1. kalandom.

YOU ARE READING
1000 mérföld barátság
Teen FictionEgy magyar lány egy új amerikai magániskolában, ami hetente elmegy valahova. Naplóját mindenhova magával vitte. Mi mehetne rosszul? Az első saját könyvem amit a kalandjaim insirálnak. Remélem tetszik!! :)