1000 mérföld barátság

2. Fejezet: Balett, és a vízesések

Ebben a naplóban a kirándulásokat fogom írni, de kivételesen, részletesebben fogom a sulit is leírni.
Kiderült, hogy Esther egy nyolcadikossal jár, minden lány az osztályban, őt tekinti példaképének (kivéve Kelly és én). És mindent belead, hogy a tanárokkal is így legyen. Kelly szó szerint gyűlöli őt. Egyébként az osztályomban mindenki jól tanul, kivéve Draket. (Akkor se hívom Darknak!) Kelly és Drake teljesen ellentétek. Kelly jól tanul, jól viselkedik, Drake pedig, hát.. ő nem tanul, és állandóan hangoskodik.
A kedvenc tantárgyam a kémia. Olyan jó a tanár!!! Szinte minden órán kisérletezünk, és mindent az órán meg tudok tanulni.
Jelentkeztem egy balletfelvételire. Talán ezt nem írtam még le, de hat évig balettoztam a Budai Táncklubban. Gondoltam megér egy próbálkozást újrakezdeni.
Ezen a héten egy Siettle melletti vízesésekhez megyünk. Ott majd egy függőhídon átmegyünk a vízesés felett.
Annyira várom!!!

Reggel hatkor indultuk. Fárasztó volt öt órakor kelni. Kelly alig bírt felébredni. Teljesen megértem. Én sem bírtam. :)
-Lányok ébresztő!-szóltam Lizzinek és Stephnek.
-Már sminkelünk!!!-üvöltötték a fürdőszobából.
-Minek? Lemosódik a vízeséseknél!-mondtam nekik, és kicsit furi volt, hogy erre nem gondoltak.
-Tényleg.. mondtam Steph, hogy Esther se fog!!!-emelte fel a hangját Lizzie, parancsolóhangnemben.
-Honnan tudtad te ezt?!-üvöltött vissza Steph.-Esther tudása egyedülálló és művelt! Ezt senki se tudja, hogy mikor mire képes.
Én majdnem hánytam, ez az Esther egy isten számukra. Szó. Szerint.
-Hagyjátok abba az estherezést, mert nem vagytok az ő cselédei, éljétek a saját életeiteket!-Kelly elég ki szokott borulni Esther neve hallattán, és ez történt most is. Égnek áll a haja, ha valaki, akár egyszer, említi Esther nevét.
Időre elkészültünk, mert hatkor már lennt voltunk a suli kapujánál. Annyira szép a kapu. Bámultam mint borjú az újkapura. Konkrétan az újkapura. (Értitek? Hihi)
-Gyerekek! Kettes sor, más néven párokban egymás mögött a gyengébbekért!-kiáltott Scanburry, akiről kiderült, hogy a tesinket tartja. Persze csak a lányoknak. A legjobb, hogy egyik lány se egy sportos alkat, és mégis tesitanárt kaptunk osztályfőnökként.
Én Kelly mellé álltam, és már indultunk is.
A busz az nagyon nagy volt. Kár, hogy csak fél óráig utaztunk benne. Az elején csönd volt, de persze a serdülő gyerekek nem bírnak ki fél órát üvöltözés nélkül, ezért 10 perc múlva az egyik fiú elkezdte teli torokból üvölteni a Jingle Bellst. Szeptemberben. Persze az egész osztály csatlakozott. Scanburry tétóván oda-vissza nézett, mintha a szellőzőnyílásoktól kérne segítséget, hogy szívjon ki minket a buszból.
Amikor megérkeztünk, már látni is lehetett a vízeséseket. Egy óriási hegyről csorgott lefele, és még több forrása is volt. A függőhíd gyönyörűen kanyarodott körülötte.
-Ú, látod? Olyan mint egy nagy, kék aranyhaj!-kiáltott fel Kelly, amikor megérkeztünk. A fülembe üvöltött. De legalább felébredtem. Az ujját, és az arcát erősen az üveghez nyomta.
-Neked aztán van kreativitásod!-mondtam egy nagy ásítás közben.-Áhhhhhh.
Még egy fél óra alatt megérkeztünk a vízesésekhez. Az út hosszú, és sáros, és borzasztó, és emelkedő volt. Még sorolhatnám. Az osztály kivételesen mondhatni csendesen haladt, de így sem volt megelégedve Scanburry. Kelly MINDENT lefotózott. Még a sáros cipőjét is. Már csinált vagy ötven selfit. Én megőrültem. Konkrétan:
-Evelyn, még egy selfit!!
-Nem! Már vagy húszon pózoltam!
-Ez lesz az utolsó!
-Na jó.
-Csíííz!... Nem, ez rossz lett. Még egyet!
-Neeeeem!
Szóval remélem megértitek, hogy milyen, ha a barátnőd egy félbolond. Igen, egy félbolond.
A vízesés tényleg olyan volt, mint aranyhaj haja kékben. Kelly kreativitása tényleg realisztikus. Valamikor ;). Én beledobtam egy centet. Hogy egyszer visszatérjek még ide.
-Gyerekek! Minden évben egyszer ide fogunk jönni. Azért mert közel van.-Scanburry a tündérkeresztanya teljesítette a kívánságomat, csak éppen meghatszorozta azt..
-Átmegyünk a vízesés mesterségesesen kialakított lyukhídján, ami megmutatja, hogy milyen gyors a folyás.-folytatta Scanburry. Egyébként télyleg jó volt. A függőhíd, vagy ahogy Scanburry nevezte lyukhíd, úgy himbálózott az elején, hogy azt hittem elszakad a tartókötele. Kelly folytatta az ideggyilkoló fotózást. De az idegeim már rászoktak a "szakadásveszélyre", így ki tudtam magam kapcsolni a vízcsobogás hangjával, egy tökéletes relaxáció volt, míg Dave ki nem ugrik az egyik bokorból, és nem kezd el Oroszlánkirályt énekelni. Tényleg hülye egy fickó.
    A túrát fél háromkor fejeztük be. Jó volt, de eléggé fárasztó. Végigsétáltuk az egész erdőt, és közben még mem is álltunk meg pihenni. Gondolom az osztályfőnökünk evvel akarta kárpótolni a kimaradt tesióránkat ezen a héten. Esther közben a nyolcadikos pasijával chatelt telefonon. Felháborító, hogy így hidegen hagyják a természet szépségei.
      Amikor elindultunk, a kocsiban újra hangzavar lett. Beletörődtem, mert rá kell szoknom, ebben leszek hat évig. Ezért inkább szóltam a fiúknak, hogy kezdjék el a Jingle Bellst.

Jelentkeztem ugye arra a balettfelvételire. Na az vasárnap volt. Esős, csúnya vasárnap volt. Ugyanis villámcsapásra ébredtem. De valahogy felkészültem a balettre. Kelly nagyon kedves volt, mert elkisért. Szerencsére ott kaptam  egy balettcipőt, így nem kellet anyunak kihoznija.
-Na, mindent bele! Te fogsz itt a legjobb lenni! Grrr... ne már!-próbált Kelly biztatni, de az utsó mondata után elbizonytalanodtam. Ő megfordított. És kit láttam? Esthert. Gyönyörú ruhában, és spicc-cipőben. Azta. Mindig én vagyok az, akit a Sors mindig a bal kezében tart?
-Nem baj, figyu, ne figyelj rá, te jobb ember vagy nála. És..
-Sziasztok lányok, engedjetek utat nekem, ma én táncolok. Ó, és a tribun az F-E-N-T van!-szakította félbe Kellyt Esther, közben mutogatott nekünk, mintha külföldiek lennénk. Én végül is az vagyok, de azért ne már, hogy így lesüllyed a csaj.
-Tudod E-V-E-L-Y-N is IDE jött!!-kezdett el Kelly is mutogatni, hogy felbosszantsa Esthert.
-Ja? Amúgy se egy nagy vetélytárs..
Megörjít az a csaj. Na, majd a baletton látni fogom, és bebizonyítom neki, hogy igen is az vagyok. Azért mert, nincs balerina alkatom, nem jelenti azt, hogy egy légy vagyok a Sachertortán. Ezért most éhes lettem :).
Esther kezdett. Spiccen járt, majd csinált egy fordulatot. Egy egész koreográfijája volt. Egy atitüte-tel fejezte be. Csoda volt. De nem bizonytalanodtam el, mert megfogadtam, hogy ez igenis az én napom.
Én is spiccipőben nyomtam, de az alapokat csináltam benne. A végét én csak egy rölövével fejeztem be, egylábon. A bírók megtapsoltak.
Gondoltam, Esther jobb nálam, de én is jó voltam. Nagyon jó.
-Nagyon jó voltál!!!-tapsolt meg Kelly a végén.
-Köszi.
Fél órával később kihirdették, ki fog erre a balettra jönni.
-A birók eldöntötték kik lesznek a tanítványai!-mondta egy tizedikes balerina lány, aki bemutatót tartott az előbb.
-Alisa Mckartney!
-Ariana Velth!
-Beatris Shermann!
-Esther Fairville!-itt Kelly felszisszent.
-Evelyn Santo!-itt Kelly ujjongott.
-Melanie Cheplane!
-És Sandra Heertily! Most a fiúk:
-Alex Meyer!
-Adam Ckerchik!
- És Daniel Bolton! Gratulálunk a kiválasztottaknak!-fejezte be a mondandóját a lány.
Én nagyon örültem. Most már meg kell kérnem anyut, hogy hozza el a spiccipőmet.
    Ez történt a hétvégémen. Elég zűrös volt. De Kelly végig velem tartott, és támogatott. Szóval az első hétre egy jó nagy tízest adnék ha pontozni kellene. Remélem ilyen lesz a következő hat évben is. ;)

Uhh, összejött ez a rész is. Gondoltam kéne Evelynnek valamit sportolnia, vagy valami ilyesmi, és ezért gondoltam, hogy a balett az neki való lenne. :) Remélem tetszett ez a rész is, próbálom izgalmasra megírni őket. De már vannak távolabbi ötleteim is.
   Voteoljatok, kommenteljek ha van ötletetek, nekem jól esne egy kis ötletezés veletek a kommentekben. :)
<3 Solingerer