1000 mérföld barátság

6. Fejezet: Elő-karácsony

Az utólsó napjainkat töltjük a monoton iskolánkban, ezért az egész iskola izgatottabb lett, mint a normális hétköznapokon. Én is szétcsattantam az örömtől. Nemsokára karácsony! Ettől majd kiugrottam a bőrömből.

Csak egynek nem örültem: angyalkázunk az osztályban, és én Skylert húztam. De jó.... de legalább jobbat húztam mint Kelly. Ő Esthert húzta. De szerencsére szabad az interneten vásárolni, ezért mindannyian találni fogunk tökéletes ajándékot.

Apropó! Esther! Amióta lelkizős lányvécé-partit csaptam vele, azóta megenyhült, és már nem nyaggat. Csak simán levegőnek néz, mikor elmegy mellettem, de viszont érzem, hogy távolról figyel. De Kellynek továbbra is kőből van a szive, ezért ő csak a szemét forgatta, amíg én elmagyaráztam az Eszterrel kapcsolatos álláspontjaimat.

-Ébresztő álomszuszék! Ma van az utolsó nap! Péntek! Osztálykarácsony!-rázogattam meg Kelly vállát.
-Még. Egy. Kicsit!-csorgott Kelly szájából a nyál.
-Nem, még elkésel! Nem én vagyok a hibás, hogy éjfélig Riverdale-t néztél!
-De hát annyira jó!
-Oké, én megyek, téged itt hagylak!
-Jó, menjél!!
-Csak szólok, hogy 20 perc múlva az osztályban kell lenni!-mondtam, majd kiléptem a szobánkból. Még mindig hallottam Kellyt utánam ordítani.

Skylernek egy fejhallgatót és csokit vettem. Nem akartam túlbonyorítani, gondoltam ennek  örülni fog. Kelly egészkor érkezett, pont amikor Scanbury is betoppant.
-Sziasztok! Ma van az osztálykarácsony! Üljetek körbe, az ajándékokat Mariah asztalára kerülnek, a kaja meg Esther asztalára!-dirigált az ófőnk. Néhány szék- és asztaltologatással teli perc múlva egy körben ültünk ajándékokkal a kezünkben.
-Most, hogy mindenki itt van, kezdődjék az ajándékozás! Ha valaki megkapta az ajándékát, ő lesz a következő, aki ad!

Drake kezdett. Ő odament az egyik fiúhoz, majd az a fiú odament egy következőhöz és így ment tovább. Majd amikor az egyik fiú, odaadta az ajándékát Philnek, az osztály kockájának, ő a szemüvegét feljebb tolva felém vette az irányt. Teljes elpirulva adta át az ajándékot nekem, és kívánt nekem boldog karácsonyt, majd csodálkoztam, mert eléggé nehéz volt a csomag amit átvettem. Lassan Skylerhez indultam el. Ő a nőcsábász mosolyával (ami rajtam sose válik be) bólintott egyet, majd lerakta az ajándékomat. Ez így ment még sokáig.

-Engem Mariah húzott! És tök jó ajándékokat rendelt a Wish-ről!-lelkedezett kezét-lábád rezegtetve a legjobb barátnőm.
-És nem tudtad, hogy a Wishről lehet ingyenes ruhákat kapni?-kérdeztem, amit egy ravasz kacsintással kísértem.
-Naa, ne viccelj már!-nevetett, majd előhúzta a zsebéből a telefonját, és gyorsan megnyitotta a Wish alkalmazását, és az ingyenes dolgok szekcióba ment. Arca teljesen lesápadt.-Hát, úgy tűnik, az arany nyaklác bizsu, ami ingyenes volt, és a póló is. Szerencse a többi nem.
Én ezen jót nevettem, majd Kelly telefonját finoman letolva, azt jeleztem, hogy tegye el.
-Gyere táncoljunk!-fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni az osztály középső részéhez, ahol a többi táncolni kívánó osztálytársaim éppen rázogatták végtagjaikat. Igen. Nem nagyon tudnak táncolni.

Kellyvel egy szép és hosszú tizenöt percig táncolni próbáltunk, ami kábé ugyanúgy nézhetett ki, mint az osztálytársaim tánca... Ezért inkább a büfé felé vettük az irányt. A csokis muffinjaim amit készítettem gyorsan fogytak, és ennek örültem. Kelly a tányérját telerakva kezdett el beszélni a PLL-ről, amíg én válogattam, hogy mit szeretnék megkóstolni. De Esther éppen akkor jött egy tortás dobozzal a kezével az asztalhoz.
-Evelyn, ezt neked szánom.-szólt hozzám, mikor az asztalra tette a dobozt. Gyorsan kinyitotta, és a szemem elé tárult a diós finomság.
-Te vettél egy Eszterházy tortát?! Amerikában? Tudod mi a kedvencem?-kérdeztem.
-Igen, megkérdeztem az anyukádat, és megrendeltettem a szüleimmel a kedvec cukrászunknál.-mondta.-Tudod, csak irigykettem rád, hogy téged mindenki annyira szeret. Megmosolygatsz mindenkit a borús napjain. Még engem is, pedig engem nehéz jobb kedvre vidítani amikor a szürke felhők felettem vannak. Neked megvan mindened: a legjobb barátnőd, törődő szüleid, a boldogság.
Nekem meg ezek nincsenek meg. Remélem megbocsátasz.-fejezte be Esther. A szem teljesen csillogó volt a benne lévő könnyektől, ahogy elmondta az igazságot.
-Igen, persze, én nem vagyok haragtartó!-válaszoltam, mire ő erősen magához szorított. -Csak tudd, hogy Kelly nem fog ilyen gyorsan megbocsátani.-néztem rá komolyan.
-Várjál, megyek beszélek vele.-rohant el Esther mellőlem. Én addig kivettem két szelet Eszterházy tortát, és elkezdtem nyammogni, míg a többi rezegtetős osztálytársaimat néztem. Nevetnem kellett. Mintha polipokat látnék!

A napom további része teljes jól telt. Estherrel beszélgettem, Kelly meg csak mellettem állt, és bámult maga elé. Tudnivaló, hogy Kelly csak egy morgással vette Esther bocsánatkérését, de szerintem ez is jó kezdés, mert Kelly akár a fejét is levághatta volna avval a műanyag villával. Sajnos az ajándékot nem volt szabad kinyitni.. (khm.. Kelly..), ezért én még nem tudtam meg, hogy mit kaptam ajándékba.

Hazaérve azonnal ágybavetettem magam, és azonnal körbevettek a bárányok.

Először bocsánatot szeretnék kérni, hogy ilyen sokáig nem volt rész. Eddig a Felsőbbrendűekkel foglalkoztam. De! Aki olvassa a Cuteiris rejtélyét, számítson következő héten egy új részre! És bocsi, ha ez a rész túl nyálas, vagy gagyi lett! Próbáltam humorossá is csinálni.
Solingerer <3