Téged akarlak! (Phan)

4. FEJEZET

Azokban a könnyekben csak fájdalom volt. Hiszen a szerelem csak fájdalmat okoz, nem igaz? Sokszor sajnos nagyon is igaz...

Kb már fél órája ülhettem ott a padon egy magamban bömbölve, mikor megcsörrent a telefonom. Phil hívott. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és próbáltam összeszedni magamat legalább annyira, hogy tudjak vele beszélni.

-Halló?-Szóltam bele a telefonba a világ legszomorúbb hangján.

-Szia, Dan!-Köszönt bele Phil boldogan.-Merre vagy már? Olyan régen elmentél.-Nagyon hiányzott már Phil, de egyszerűen nem voltam képes találkozni vele, mert ha meglátom biztosan elsírom magam.

-Majd nemsokára megyek.-Zártam rövidre miközben a könnyeimet törölgettem amik úgy tűntek, hogy soha nem fognak elfogyni...-Csak most valami fontos dolgot kell intéznem, majd beszélünk, szia!-Hadartam el gyorsan, majd válaszát meg sem várva tettem le a telefont. Beletúrtam a már tiszta víz hajamba, utána pedig erőt véve magamon felálltam és elkezdtem haza felé sétálni. Egész úton azon voltam, hogy összeszedjem magamat, és tudjak Phillel úgy beszélgetni, hogy ne sírjam el magamat. Viszont ez a feladat nagyon nehéznek bizonyult ugyanis már attól elsírtam magamat ha már csak rá gondoltam, és tudtam, hogy ha így folytatom ennek nagyon nem lesz jó vége.

Az eső időközben már elállt, és csak a szél fújdogált néha. Már alig vártam, hogy belépjek a lakásba és felmelegedjek a jó meleg szobában, az már más tészta, hogy Phillel akartam-e találkozni abban az állapotban amiben akkor voltam, de hát tudtam, hogy egyszer úgyis haza kell menjek. 

Belépve az ajtón, ahogy gondoltam, jó meleg fogadott a szobában. Amint becsuktam magam után az ajtót, Phil már jött is ki a konyhából.

-Szia!-Köszönt széles mosollyal az arcán.-Hol voltál te, hogy tiszta víz lettél?-Kérdezte nevetve, én teljesen semleges arccal levettem a cipőmet, hogy ne hordjam be a sarat. Végül erőt vettem magamon és megszólaltam.

-Csak nem vittem esernyőt ezért eláztam.-Nem néztem rá, helyette inkább a padlót tanulmányoztam.

-Mi van ma veled? Olyan komor voltál egész nap...-Nem tudtam felnézni rá egyszerűen csak elkezdtek potyogni a könnyeim. Rögtön közelebb jött majd átölelt, szorosan visszaöleltem és a vállán sírtam tovább. Elképesztően jólesett a közelsége, és soha nem akartam elengedni.-Hé, mi történt?-Váltott át rögtön aggódóvá a hangja.-Mi borított ki ennyire?-Kérdezte, de én nem válaszóltam, csak még jobban magamhoz húztam, és úgy öleltem magamhoz mintha nem lenne holnap. Ő sem kérdezett többet, csak magához húzott és engedte, hogy kisírjam magam a karjaiban. Akkor ez kellet. Kellet az, hogy magamhoz öleljem és érezzem az illatát. Legszívesebben örökre úgy maradtam volna. 

Pár perc után, Phil gyengéden eltolt magától majd rám nézett.

-Mi történt?-Kérdezte, de én továbbra sem válaszóltam, hiszen az igazat úgysem mondhattam el. Letöröltem az arcomról a könnyeimet.

-Semmi, most inkább egyedül akarok lenni szóval szerintem elmegyek a szobámba.-Feleltem szipogva, lehajtott fejjel.

-Hát én ilyen állapotban biztos, hogy nem foglak egyedül hagyni.-Mondta ellentmondást nem tűrő hangon.-Ha nem akarod, nem kell elmondanod, hogy mi történt, csak maradj itt velem. Beindítunk egy filmet, hogy jobb kedved legyen! Mit szólsz hozzá?-Kérdezte egy halvány mosollyal a száján. 

-Rendben, de akkor tényleg ne beszéljünk róla és ne is kérdezz semmit!-Feleltem miközben felnéztem rá egy kis mosollyal az arcomon.

-Rendben, de csak, hogy tudd, rám bármikor számíthatsz és bármit elmondhatsz.-Csak ezt az egyet nem.-Gondoltam magamban szomorúan.

-Tudom, hogy számíthatok rád, ezt nem kell elmondanod. Na gyere nézzük azt a filmet!-Mondtam majd magam után húztam a kanapéra. 

Sziasztok! :) Sajnálom, hogy ilyen sokára érkezett a következő fejezet, de sajnos nem volt időm megírni. :/ Viszont most már újra rendszeresen jönnek a fejezetek! Remélem tetszett nektek ez a fejezet is és ígérem, hogy a következő hosszabb lesz! :) További szép napot/estét minden kedves olvasómnak! :)