Téged akarlak! (Phan)

8. FEJEZET

A barátok nem alszanak egy ágyban össze bújva. A barátok nem szeretnek úgy mint te engem. Mi nem vagyunk barátok.  

Reggel kilenc óra körül ébredtem fel, Phil nem volt mellettem amire egy kicsit elszomorodtam. Jó lett volna átölelni, de persze tudtam, hogy túl sokat várok. Ásítva felültem az ágyban és szétnéztem magam körül. Tökéletes rend volt a szobában, mint mindig. Lassan feláltam az ágyról és kifelé indultam megnézni hol van Phil.

Az előszobába érve láttam amint Phil éppen Natasával ölelkezik a kanapén.-Ez meg mi a fasz?!-Kaptam fel rögtön a vízet, próbáltam lenyugtatni magamat és jó pofát vágni ehhez az egészhez. Csak azt hittem, hogy az az este amikor összebujtunk ő is érzet valamit.-Ezek szerint neki nem jelentett semmit sem az este.-Állapítottam meg magamban. Phil rám nézett és elmosolyodott majd elengedte Natasát.

-Jó reggelt, jó sokáig aludtál, Dan!-Mondta miközben felállt és odajött hozzám.-Hogy vagy?

-Neked is jó reggelt!-Hangsúlyoztam ki a "neked" szót, ugyanis ez Natasának nem szólt.- Jól, vagyok, köszönöm.-Natasa is közben felált és odajött mellénk.

-Szia, Dan!-Köszönt Natasa széles mosollyal az arcán.

-Szia, Natasa, hogy-hogy itt vagy?-Kérdezem kicsit sem kedvesen.

-Nos Phil áthívott reggelire és végül, mivel ma szabadnapos vagyok itt maradok egész nap.-Na itt megdöbbenek. Nem volt az elég, hogy reggel őket kellet meglátnom, de még egész nap el is kellet viselnem ezt a csajt.

-Na az aztán, nagyon jó!-Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra több kevesebb sikerrel.-Én most megyek és felöltözöm, mindjárt jövök.-Mondtam majd már indultam is a szobámba.-Mi lesz ha itt is alszik? Gondolom egy ágyban alszanak és...-Még magamban sem tudtam befejezni a mondatot, pedig jól tudtam, hogy mi lesz. Pedig én akartam Philt megérinteni.  

Felvettem egy kék pólót hozzá pedig egy farmert utána pedig kimentem a szobából. Az előszobában már nem volt senki sem, a konyhából nevetgélés szűrődött ki. Belépve láttam ahogy Natasa Phil hátán ül és éppen a nyakát puszilgatja. Már meg sem lepődtem igazából rajtuk, csak szarul esett. Odasétáltam a hűtőhöz majd kivettem belőle egy már elkészített szendvicset. Közben ők mikor megláttak lemásztak egymásról és meg sem szólaltak. Letettem a szendvicset az asztalra és egy szó nélkül elkezdtem enni.

-Majd tudunk beszélni kettesben, Dan?-Hallottam meg Phil hangját mellőlem.

-Persze, miután ezt megeszem beszélhetünk.-Feleltem egy mosoly kíséretében. Erre ő csak elmosolyodott és Natasához fordult.

-Ugye nem gond?-Kérdezte tőle mire a lány csak nevetgélve megrázta a fejét.

-Dehogy is gond!-Mondta utána pedig nyomott egy csókot az ajkára Philnek mire ökölbe szorult a kezem. Úgy éreztem, hogy sosem tudom túltenni magamat azon, hogy együtt vannak. Pedig már nem ártott volna. Előtte sem volt jó ugyanis akkor sem kaphattam meg Philt, de akkor látni, hogy más igen borzasztó érzés volt.

Gyorsan megettem a kajámat majd felálltam és kifelé indultam. Phil jött utánam miközben mondta Natasának, hogy addig maradjon a konyhában.

A előszobába érve ledobtam magamat a kanapéra mire Phil is leült mellém.

-Csak szeretném tudni, hogy neked okés-e, hogy Natasa itt van. Mert nem szeretném ha megint konfliktus lenne, ugye megérted?-Kérdezte miközben megvakarta tarkóját.

-Persze, hogy megértem, és semmi probléma nincsen! Egyáltalán nem zavar!-Hazudtam kapásból a szemébe. Persze érdekes lett volna azt mondani, hogy :" De zavar mert halálosan szerelmes vagyok beléd, és nem akarlak mással látni!" nos igen érdekes lett volna, főleg a reakciója.

-Rendben, akkor megnyugodtam!-Felelte és magához húzott egy gyors ölelésre. Elmosolyodtunk mind ketten majd felálltunk, Phil a konyhába indult, én pedig a szobámba.

Mivel nem akartam egész nap őket nézni ahogy enyelegnek ezért elmentem elintézni a fontosabb dolgokat illetve egy rendezvény szervezés is tervben volt, ahol Phillel tartunk előadást a nézőknek. Csak ugye azt el kellet menni megszervezni és pont jól jött nekem. Egész nap szaladgáltam ide-oda, hogy elintézzek mindent és még véletlenül se legyen időm Philre és Natasára gondolni.

Ám eljött az idő mikor már minden meg volt és haza kellet mennem. Kb este 7 körül érkeztem meg, nem kicsit fáradtan. Ahogy beléptem a házba Philt pillantottam meg amint a kanapén ül, eléggé álmos fejjel. Natasát sehol sem láttam.

-Szia, Dan!-Köszönt Phil majd felált és csak úgy egyszerűen megölelt. Még hozzá jó szorosan, mintha sosem akarnak elengedni. Egy ideig úgy álltunk majd mikor elengedett csak elmosolyodott.-Hiányoztál ma.

-Nekem is hiányoztál, te!-Feleltem miközben beljebb mentem és ledobtam a táskámat a kanapéra, a kabátomat pedig szintén mellé tettem.-És, hogy telt a nap?-Kérdeztem meg miután Phil nem mondott semmit sem csak nézett.

-Hát egészen jól elvoltunk Natasával!-Lehet csak beképzeltem, de a hangja nem csengett olyan boldogan mint szokott, mintha valami bántotta volna.-Na és a tied?

-Hát jó sok mindent elintéztem, de jó volt, csak most nagyon fáradt vagyok már.-Feleltem miközben ásítottam egyet.-Natasa hol van?-Kérdeztem és reméltem, hogy már a saját lakásán csicsikál.

-Ja a szobámban alszik már.-Felelte, utána pedig következett tőle egy kínos nevetés.

-Az jó, viszont én most megyek és átöltözöm aztán pedig lefekszem aludni.-Mondtam egy mosoly kíséretében.

-Ma nem aludhatnék melletted?-Nagyon meglepett a kérdés és hirtelen azt hittem, hogy csak képzelem, hogy megkérdezte. Hiszen a barátnője ott aludt nála ő mégis velem akart aludni. És kibaszott jól esett.-Csak mert Natasa szét feküdt az ágyamon és el sem férek rajta.-Megint jött egy kínos nevetés. Valahogy éreztem, hogy hazudik és nem csak azért mert lehetetlen, hogy Natasa elterítse azt a hatalmas ágyat hanem mert ha Phil hazudik vagy kínosan érzi magát akkor elkezd röhögni.

-Persze, hogy aludhatsz velem, gyere csak!-Feleltem és intettem a kezemmel, hogy kövessen.

Beérve a szobámba Phil leült az ágyra én pedig a szekrényemhez mentem kivenni a pizsamámat majd a fürdőbe indultam.

-Mindjárt jövök csak gyorsan lefürdök.-Mondtam és indultam is a fürdőbe.

Kb kevesebb mint húsz perc alatt végeztem és vissza is tértem Philhez. Még mindig ugyan ott ült, valószínűleg meg sem mozdult addig. leültem mellé és mélyen a szemébe néztem.

-Biztos, hogy ma minden rendben volt?-Kérdeztem mire ő csak bólintott egyet.

-Mostanában olyan dolgokat érzek amiket nem kellene.-Mondta miközben a kezével végigsimított a karomon, amibe beleborzongtam. Szívem vadul vert miközben egyre közelebb hajolt hozzám, már-már éreztem a leheletét is az arcomon. Két kezébe vette az arcomat és a szemebe nézett hosszasan majd az ajkamra tévedt a tekintete.-Már nem tudom pontosan mit érzek.-Suttogta az ajkaimra én pedig még levegőt is elfelejtettem venni. Már szinte a semmin múlott, hogy összeérjenek az ajkaink mikor Natasa belépett a szobába.

-Phil nem jössz aludni már?!-Kérdezte mire szétrebbentünk és min a kettőnknek paradicsom vörös volt az arca.

-De, persze, hogy megyek!-Felelte majd rám nézett.-Jó éjt, Dan.-Mondta nekem és válaszomat meg sem várva ment ki a szobából Natasával együtt.

Hihetetlen volt az egész, alig tudtam felfogni, hogy majdnem megcsókoltuk egymást. Éreztem, hogy Phil is kezdi azt érezni amit én és ez nagyon jó érzés volt. Csak remélni tudtam, hogy másnap Phil nem fog úgy csinálni mintha ez meg sem történt volna.